Hol van a tavalyi hó? Bocsánat, hol vannak azok a húsz, harminc, negyven, ötven évvel ezelőtti nagy havak, ilyenkor szenteste, karácsonyi ünnepnapokon, amikor itt, a Svábhegyen a méteres havat kellett ellapátolni a kertben és a járdán. Mondanom sem kell, élveztem, jó levegőn voltam, fizikailag jót tett, hogy vagy százötven méteren keresztül utat vágtam a Kútvölgyi útig.
Utána az öreg svábhegyi házban jól esett egy saját főzésű birspálinka, szalonna kenyérrel, hagymával. De hol van az a hó, amikor a Normafától, az Egyetemi lejtőn száguldva a Harangvölgyön át, a Zugligeti (Erdei) Iskola mellett síléccel le tudtunk csúszni a Hunyad lejtőig, a kertkapun át a házunkig.
Buszok nem jártak, a Kútvölgyi úton vastagon állt a hó, a hókotrók akkor is későn kaptak észbe, hogy talán mégis csak le kellene tisztítani az utakat.
Szenteste napján hagyomány volt (ma is), hogy amíg feleségem, Nelli készíti délelőtt a szentestei vacsorát, addig én nekivágtam a lányokkal a Harangvölgynek, hogy szedjünk fagyöngyöt. A fagyöngy a fának egyfajta betegsége, élősködő növény, amely sárga, fényes bogyóival, általában lombszerű alakban a fa tetején hívogatja az éhes madarakat és a kíváncsi embereket, akik hódolni akarnak ennek az angolszász szokásnak.
Aki ugyanis a csillárra feldíszített fagyöngy alá áll és csókot ad szerelmének, annak a szerelme örökké tart, együtt maradnak, mintha a ragacsos bogyó ragasztotta volna őket össze. De a fagyöngynek gyógyító hatása is van a több száz éves hiedelmek szerint.
Tehát elindultunk gyermekeimmel fagyöngyért, zsebemben bicska, vállamon kötél és így együtt másztunk fel a havas lejtőn a Normafa közepéig. Ekkor pillantottam meg egy nekem tetsző tölgyet, ahol a bokorszerű fagyöngy csak négy méterre lógott le a vastag ágról. Megálltunk. A kötéllel lasszószerűen próbáltam az ágat lehúzni, de nem sikerült. Nem volt más, fel kellett másznom. A fatörzs csúszott, le kellett vennem a bakancsot, zokniban kezdtem mászni. Egy méterre voltam a fagyöngytől, amikor megszólalt a kisebbik, Nóra lányom: „Apu, pisilni kell.” Jókor, gondoltam, gyorsan lecsúsztam, nehogy baj legyen. Nem volt egyszerű a művelet, egyrészes síruha volt, így bűvészkedtem. Mindannyian örültünk, mondtam a lányoknak, hogy öt perc alatt lehozom a fagyöngyöt, addig hógolyózzatok.
Most már gyorsabban másztam felfelé, majd megfagyott a lábam, elértem a lombot, kezemben a bicska, éppen vágni akartam, amikor a másik kislányom, Annamária is megszólalt: „Apu, nekem is kell…” Várj egy kicsit, kérleltem, máris jövök, amire hangos sírás volt a válasz. Ez nem az én karácsonyi napom – gondoltam, és újra leindultam lefelé. De ekkor már mindketten sírtak. Hiába, hideg volt, fújt a szél, és megjegyzem, csak három–hat évesek voltak. Végső kétségbeesésemben elővettem a kötelet, hogy még egyszer megpróbálom átdobni a hurkot az ágon. A lányokat biztattam, hogy segítsenek. Negyedik dobásra sikerült átdobni a kötelet, megrántottam, eltört az ág és leesett egy óriási hólabda nagyságú fagyöngy.
Fellélegeztem, nem hiába másztunk fel a nagy hóban a hegyre. A zsákmánnyal elindultunk lefelé. Előttünk a Disznófő-forrás, amelyet körbeleng Mátyás király emléke. Hogy megnyugtassam a lányokat, meséltem nekik Mátyás királyról, aki ebben az erdőben vadászott és a forrás vízével hűsítette magát. Aztán megálltunk a Kossuth-szobor előtt (Magyarország első Kossuth Lajos-szobra volt), amit azért emeltek, nem messze a Disznófő-forrástól, mert Kossuth az Istenszeme fogadóban bújt meg az üldözői elől, amikor aztán végül 1837-ben Habsburg-titkosrendőrök letartóztatták az 1848–49-es forradalom és szabadságharc későbbi nagy alakját.
Leértünk a Tündérsziklához. Lányaim szeme megcsillant, amikor mesélni kezdtem a zugligeti varázslóról. Ugyanis ennek a környéknek varázslója is volt. S meséltem, meséltem. A zugligeti varázsló zöld szeme messzire világított a sűrű erdőben, és a Sváb-hegy dombjai, völgyei között hol itt, hol ott villant fel az éjszaka sötétjében. Jóindulatú varázsló lehetett – magyaráztam –, mert barátkozott a gyerekekkel, talán a sváb Stadler Lizi és néhány fiú barátja, Frici, Gyuri, Miska, Jóska ismerte. Ők látták tovatűnni a hegyek között, és hallották fuvolázni a holdfényben, a Tündérszikla tetején. A több mint kétszáz éves legenda az őslakos svábhegyiek és a gyerekek képzeletében született meg, valamint Fodor Lászlóéban, aki a zugligeti varázsló történetét papírra vetette az ezerkilencszázas évek elején. Ha a zugligeti varázsló újra előbukkanna, nem ismerne a Hunyad-oromra, a Zugligetre, a Disznófőre, a Csillagvölgyre, a Normafára és környékére – erről már nem meséltem, hanem csak tovább gondoltam. De ez mára lett igazi valóság.
A Hunyad-ormot, a háromszáznegyvenkilenc méter magas kilátót valamikor a Hunyad lejtő felől erdei úton meg lehetett közelíteni. Ma kerítések, házak zárják el az utat a kiránduló elől. A nagy hatalmú építkezők miatt már a tanácsrendszerben nyíltan vagy suba alatt megváltoztatták az övezeteket. A fokozottan védett körzetek, kiemelt üdülőövezetek beépítési százalékát, a tíz százalékot feloldották. Így történhetett meg, hogy Jókai Mór kedves Svábhegye, szőlőbirtoka, az Orbán-hegy, a Kútvölgy, a Zugliget gyümölcsfákkal teli telkeit hetven–nyolcvan százalékát toronyházak, ormótlan épületek foglalják el. S ez a tendencia ma is folytatódik. Az erdőt a kőrengeteg helyettesíti, és a Svábhegy valószínűleg nem kerülheti el a Rózsadomb sorsát. Ezeknek a barbár, úrhatnám, újgazdag építkezéseknek egyik legkirívóbb példája az úgynevezett Fenyő-villával kezdődött, amiért kiirtottak a hegyoldalon csaknem másfél hektár erdőt.
Az elmúlt tíz évben a tájtól idegen „Fenyő-villák” sora épült, magas kőkerítéssel, pásztázó kamerákkal, folyamatosan meghibásodó, vijjogó riasztóberendezéssel. Ezen a környéken nem lehet már úgy hirdetni, mint régen: csendes budai övezetben lakás kiadó. A nagy pusztítást, garázdálkodást mégis a nyolcvanas évek vége, a rendszerváltozás kezdeti időszaka hozta meg, pontosabban az akkori XII. kerületi tanácselnöknő, és a volt kerületi párttitkár. A közvagyon átmentése, átjátszása óriási sebességgel zajlott a szabad választások előtt. Lebontották a híres, háromszáz éves Csillag-völgyi kocsmát, a hozzá kapcsolódó közértet, és eladták az értékes területet. A Csillagvölgyi út menti házakat (Svájci villa…), borospincéket (Dyonissos-hordó), híres panziókat, az egész negyedet „megtisztították” az ötvenes évek beköltöztetett lakóitól, majd a múlt hangulatát visszaidéző svábhegyi házakat ledózerolták. Mára a Csillagvölgyben hatalmas munkagépek elhordták a hegyet, és a tájtól idegen, modernül hideg épületek emelkedtek. De ugyanez történik a Széchenyi-hegyen a Fogaskerekű-megállónál, az egykori Tüdőszanatórium ősfákkal teli parkjában több száz lakással, apartmannal lakópark épül.
A máról nem sok jót mondhatok, csak néhányat. A pusztulásnak indult volt Fácános ősparkját, a két kastélyával (Hild-építmény) együtt felújították, meghagyva a Horthy-villa régi formáját, átadták a kibővített Zugligeti Általános Iskolának. Ez reményt keltő. S ugyanez történt a Normafánál, az Anna-réten, egészen a János-hegyig, amely igazi sport- és kiránduló centrum lett a budapestiek nagy örömére. Hozzáteszem, hogy a XII. kerületi Önkormányzat a Sváb-hegy leghíresebb kútjait, – Városkút, a Béla király kútja – rendbe tette. Sőt, megújult a zugligeti lóvasút- és villamos-végállomás első épülete is.
De a bűnök tovább élnek, mert amit a Disznófő-forrással csináltak, az a legfelháborítóbb. A rendszerváltás környékén, 1989-ben, az utolsó komcsi tanácselnök, Ákos Zsuzsa a köztulajdont törvénytelenül eladta. Eddig minden azt követő polgármesteri hivatal bicskája beletört az újrarendezés reményével. Harminc éve ismeretlen tulajdonosok váltják egymást, a lelakatolt Disznófő-forrást és a bezárt Disznófő-vendéglőt senki nem látogathatja. Kőhalmok, építkezések nyoma mindenütt. A területet kutyák őrzik. Mégis hogyan kerülhetett egy kft., majd magánszemélyek tulajdonába a forrás, amely évszázadokon keresztül hűsítő, friss vizet adott a vándornak, a kirándulónak, az itt pihenő Kossuth Lajosnak, Toldy Ferencnek, Vörösmarty Mihálynak és Wesselényi Miklósnak?
Végül térjünk vissza a Szenteste hangulatához, amihez nem illik a bosszankodás, a békétlenség, de az igazság kimondása igen. A karácsonyi hó, amely évtizedekig csak ritka vendég, talán újra zuhogni fog. Akkor, negyven évvel ezelőtt újra elkezdett hullani a hó, mi vittük a fagyöngyöket haza, hogy még a sötétedés előtt felaggassuk a csillárra, a fenyőfára, a bejárati ajtóra a sárgán világító gyönyörű bogyós növényeket. Legyünk pozitívak. A zugligeti varázsló meséjének vége, talán a gyerekeim sem emlékeznek erre.
Reménykedjünk, hogy előbb-utóbb minden jóra fordul. Lehet majd újra inni a Disznófő-forrásból, kijelölt úton fel tudunk jutni a Hunyadorom-kilátóhoz, a sok ezer kivágott ősfa helyett újra fákat ültetnek – ha lesz hely még a betonrengetegben –, újra elindul az 58-as villamos a Zugligetbe, a legrégibb állomáshelyére, a szintén pusztuló épülete elé, és még az is lehet, hogy a zöld szemű varázsló is visszatér, hogy éjszaka lámpásként világítson.
Vezető kép: Budapest, 1962. november 23. Szánkózó gyerekek a Szabadság-hegyen. MTI Fotó: Lajos György
Ólevendula
2024-01-03 at 15:10
“Szólt a holló: Soha már”
A tendencia ugyanaz, a polgármester(ek) hallgatólagos beleegyezésével. Meg is látszik a szavazóbázis változásán.
Pongrácz Zsoltné
2024-01-03 at 08:53
Köszönöm ezt a szívmelengető, ugyanakkor elgondolkoztató cikket!
Mindenkinek Békés Új Esztendőt!
Veletek
2023-12-30 at 05:35
Vissza fognak térni fokozatosan a kemény telek és ismét fehér karácsonyunk lesz. Őszinte leszek, már elszoktunk tőle. Sajnos, hideg várható, egészen áprilisig, éjszakai fagyok, havazás, hideg esők, s a nappali hőmérséklet is alacsony lesz. Én a tavaszt szeretem, a csicsergő madarakat, az új szép zöldülő lombokat, a napsütést, a sarjadó füvet, a tisztuló levegőt.
Solaris
2023-12-24 at 21:31
Boldog Karácsonyt Jani!
Máskor is nézz be ez a profil most kiesett, de sikeresen pótoltad!
Balra balproli, áljobboldalon jobbproli.
Jövőre is lehet mindet lapátolni.
Fontosabb mint a havat.
Pető János
2023-12-24 at 20:02
A solaris nevű komcsi majom kinézett az ablakon! Kinézett az ablakon, és meglátta a fehér karácsonyt! Szép teljesítmény, solaris majom! Gondolom, más nem is történt veled, te ritka nagy barom! Gondolom, arra nem volt agysejted, hogy ki is menj a buborékodból, ebből következik, hogy gyerekeid sincsenek, akiknek megmutathatnád a tél szépségeit, te velejéig rothadt kommunista gyökér! Azt is csak halkan kérdezem, hogy kivonszoltad a férges beledet ellapátolni a havat a járdáról? Persze, hogy nem, te büdös szar!
Hallottunk már a szabad akaratról?
2023-12-24 at 16:47
Tisztelt Stefka Ur,
Nagyon szépen köszönöm ezt a gyermekkoromra emlékeztetö irást. Meg a fotókat is.Èn is a Svábhegyen nöttem fel,a Diana ùti iskolába jártam és mi is sieltünk a Normafánál. Kissé elszorult a torkom, nyeltem a könnyeimet a sorok olvastán.Köszönöm ezt a szép ajándékot. Békés Boldog Karácsonyt kívánok Önnek, a kedves családjának és minden ezt az oldalt látogató társamnak.
Okoska törp.
2023-12-24 at 16:12
Orientál! Ezt úgy hívják: HAARP! De az időjárás módosítást,már nem csak az amerikaiak,hanem,az oroszok,és a kínaiak is tudják alkalmazni.
Orientál
2023-12-24 at 15:57
FEHÉR KARÁCSONY
Tavaly írtam meg itt a PS-nek az egyik híre alá hozzászólásomat amiben az írtam hogy az utóbbi időkben megrendezett olimpiák előtt már közölték hogy a megrendezésre kerülő olimpiai helyszíneken nem fog csapadék hullani és lőn nem is voltak esőzések mert ezt környezetünket természetet károsító vegyszerekkel érték el szerintem ami azt igazolja hogy hazánkban az elmúlt évben tragikus aszály volt mert a milliárdos Sorosék kezdetben Dél-Nyugat felől kezdték hazánk felé áramoltatni a felhőket a szokásos Észak-Nyugati irányból …. . – Írásomra egy hozzászóló részletesen leírta hogy milyen vegyszerek levegőbe juttatásukkal érik el a balliberális zöld Sorosék a meghatározott területen a szárazságot ill. hogy csapadák ott nem hulljon. – Aha a hazai és eu-s balliberális zöld Soros pártok nem ítélik el a környezetet szennyező USA palagázt EU-ba tankereken ahogy szállítását.
.
gyozo2018
2023-12-24 at 14:29
Most pedig megszüntetik a művészettörténet oktatást az alap és középsikolákban.
Kezdődhet a régi, történelmi klasszikus és eklektikus épületek lerombolása, muzeológusok helyett kalmárok ideje.
Solaris
2023-12-24 at 12:24
Kinézek az ablakon.
Fehér karácsony.
Voltelnökmehetapics@ba.
Érdekes, hol van a zöld Karácsony és a zöld maffiabandája?
2023-12-24 at 09:50
Köszönöm ezt a szép írást! Ez is bizonyítja, hogy a legnagyobb környezetkárosítók Karácsony elvtársai, de maga Karácsony is, aki semmit nem tesz.
Nem minden tudo
2023-12-24 at 09:20
Boldog gyerekek, akiknek ilyen okos es aranyszivu apjuk van. Isten eltesse sokaig. Boldog karacsonyt es nagyon jo uj evet kivanok Önnek es minden olvasonak!
Patriot
2023-12-24 at 08:59
Még csak a cimét olvastam, amikor már tudtam, hogy a Tanár úr írhatta a cikket. Setáljon még sokáig a friss hóban! Isten áldja!
Judit
2023-12-24 at 07:22
Nagyon Tisztelt Stefka István Úr, nagyon köszönjük ezt a csodálatos visszaemlékezéssel kezdődő és a mai napjainkban fölháborító tényeket.!!!
Istentől áldott,békés karácsonyi ünnepeket,szeretetteljes új évet kívánunk.!!!