A birodalom visszavág(na)

A tengerentúli Demokrata Párt progresszív céljait nyíltan felvállaló, a háborúpártiságát csont nélkül kiszolgáló hazai baloldal rosszabb állapotban van, mint tavaly ilyenkor. Ezt tudja a Biden-adminisztráció, ahogy azt is belátta végre, hogy a „guruló dollárok” néven elhíresült befektetés nem járt haszonnal. Mint lyukas vödörbe öntött víz. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy a nagykövetségen keresztül, közvetlenül, diplomáciai úton gyakorolnak nyomást a kormányra. A cél egyértelmű: a magyar lakosságot elbizonytalanítani, a társadalmi rendet megbontani és az Orbán-kormány stabilitását megingatni. Egy gyenge kabinet ugyanis nem tud ellenállni, egy társadalmi támogatottságát elvesztő politikai vezetés nem képes szuverén módon dönteni.

Ugyan nem példa nélküli, ám meglehetősen szokatlan, hogy az amerikai nagykövetség beleszól egy szövetséges ország belpolitikájába. Száz példa akad erre. Az azonban tényleg bizarr, hogy egy SZÖVETSÉGES ország kormányát amerikai adófizetők pénzéből nyíltan, kampányüzemmódban támadja. Ez történik minálunk. Kezdve a diplomáciai üzengetéstől, a plakátkampányon át a szankcionálásig. (Aminek egyelőre nagyobb a füstje, mint a lángja.)

A Biden-adminisztráció mást gondol a világról, mint a magyar kormány – ez a napnál is világosabb. Ahogy az is, hogy más elképzelése, célja (?) és stratégiája van a háborúval kapcsolatosan is. Az is érthető, hogy a Demokrata Párt rá akarja erőltetni az akaratát a magyar kormányra, illetve Magyarországra is – kimondhatjuk, hisz óriási társadalmi többség van a kormány véleménye mögött.

De hogy ezt nyíltan, a nagykövetségen keresztül, amerikai adófizetők pénzéből tegye, az nem éppen barátságos gesztus, nem nagyon fér bele egy erős szövetségesi viszonyba. A Biden-adminisztráció mégis megteszi. Akkor is, ha ezzel a magyar demokráciát sérti, sőt, mivel Amerika nem egyenlő a Demokrata Párttal, így azon adófizető állampolgárokat is megkárosítja, akik – a magyarokhoz hasonlóan – a fegyverszállítás helyett azonnali tűzszünetet szeretnének.

A magyar kormány álláspontja és a fegyvert szállító országokhoz való viszonya nem változott (azaz nem szól bele mások dolgába), a Biden-adminisztrációé viszont igen.

Tehát az Egyesült Államok mostani vezetése és az Orbán-kormány közötti viszony elmérgesedése a Biden-adminisztráció felelőssége.

Ennek ellenére attól azért ódzkodnék, hogy egyértelműen kijelentsem, hogy egy republikánus vezetés másképp állna a háborúhoz, de kétségkívül könnyebb dolgunk lenne. Zárójel bezárva.

Lehet mondani persze azt, hogy ha a magyar kormány úgy cselekedne, ahogy azt a Demokrata Párt megköveteli, akkor nem lenne konfliktus. És ebben komoly igazság is van. Na de mire fel?

Tényleg ne legyünk már gyarmat! Attól, mert méreteiben kis ország vagyunk, még lehet szabad akaratunk, lehet önálló politikánk, dönthetünk szuverén módon.

Ha meg se próbáljuk, akkor vissza is léphetünk a „merjünk kicsik lenni” posztkomcsi megfelelési kényszerhez. Az meg kinek kell?!

A Biden-adminisztrációnak fontos a mi térségünk és fontos az is, hogy azt tegyük, amit ők akarnak. Magasról tesznek arra, hogy ebben a háborúban magyar emberek is elesnek, kárpátaljai testvéreink válnak özveggyé, árvává. Ez nem az ő, hanem a mi „problémánk”, nekünk tragédia, nem nekik – éppen ezért sem kell mindenben gyarmati módon viselkednünk.

A birodalmak mindig is terjeszkedtek, a birodalmak génjeibe van kódolva hódítás. Nincs ez másképp a hegemóniáját szép lassan elvesztő Amerikai Egyesült Államok esetében sem. Sőt: lehet azért fokozódik ez erőfeszítés, mert kétségbeesve próbálják visszaszerezni a dominanciájukat.

Nekünk viszont nemcsak ezzel, hanem azzal a hazai baloldallal is van tennivalónk, amely kiszolgálja a birodalmi érdekeket. Pénzért, hatalomért, megfelelési kényszerből, megszokásból, vagy bármilyen más önsorsrontó okok miatt.

A hazai baloldal viszont padlón van. Ki lenne az a hülye, vagy melyik bugyuta birodalom gondolná úgy, hogy érdemes lenne ebbe a saját magával is veszekedő, futóbolondokat felemelő, építési kordonokkal bohóckodó szedett-vetett társaságba pénzt vagy energiát fektetni.

Persze, ha választások lesznek, ha jön az EP és az önkormányzati voksolás, akkor – ne legyen kétségünk – gurítani fogják a dollárokat. De addig… minek?

A Biden-adminisztráció tehát úgy döntött, hogy most nem az ellenzéket finanszírozza meg, hanem a nagykövetségen keresztül nyíltan avatkozik be.

Akár plakátkampánnyal, akár különböző szankciókkal. Lesz még ötletük – ebben biztosak lehetünk. Még akkor is, ha a legutóbbi sajtótájékoztatónak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Többet vártak az ellenzéki oldalon. (Az ATV egyenesben közvetítette a „nagy eseményt”, hátha… majd azt a lefagyást, amit a stúdióban lehetett látni, csak kiröhögni lehetett.)

Nem kell váteszi tehetség ahhoz, hogy megjósoljuk: a nyomásgyakorlás folytatódni, talán fokozódni (is) fog. A cél az, hogy a társadalom elbizonytalanodjon, így a kormányba vetett bizalom meggyengüljön. Mert egy gyenge kormánnyal nincs annyi „baj” – vélik ezt a Demokrata Pártban.