Kakuk György újságíróval, DK-s politikussal készített interjút a Mandiner. Kakuk a menekültekkel együtt járta végig a Balkánról hazánkig tartó utat, amelyről El Camino de Balkan néven blogot vezetett.
Kakuk görögországi nyaralásáról indult vissza gyalogosan Magyarországra, úti élményeit pedig a Facebookon és az Átlátszó blogjában dokumentálta El Camino de Balkan néven névtelenül, majd most, pénteken felvállalta a nevét, személyazonosságát.
“Legelőször valamikor június végén gondoltam arra, hogy meg kellene csinálni ezt a dolgot itt Magyarországon. Kóborolni egy kicsit az Ásotthalom környéki erdőben és bejelentkezni a rendszerbe mint menekült. Csináltam is egy profilt magamnak. Rohingya menekült lettem volna Burmából, Sittawe városából. Azért rohingya, mert arra gondoltam, hogy burmai tolmácsa talán nincs az idegenrendészeti szerveknek és így át tudok „kúszni” az első bürokratikus akadályokon és nem bukok le azonnal.”
“A Balkánon éltem és dolgoztam az ENSZ-nek tíz évig. Így ismertem magát a helyet. Beszélek szerbül, albánul (…) Két héten keresztül minden áldott nap végignéztem a szerb és a macedón sajtót és kerestem a használható információkat.”
“Az, ami valójában történt, az felkészületlenül ért. Az, hogy a balkáni út országainak hatóságai feladták a „küzdelmet” és semmi mással nem foglalkoznak, mint hogy minél gyorsabban és gördülékenyebben haladjon át a menekülthullám az országaikon, ez meglepetés volt.”
“(…) egy olyan csapatnak vagyok a tagja, jezidi kurdok és szíriai családok voltak, akiket arab embercsempészek kalauzolnak át a határon. Itt volt az a pillanat, hogy lehúzódtam a folyóhoz közel; és a „B” terv az volt, ha el akarnának tenni láb alól, akkor a Tisza felé menekülök. Szerencsére erre nem volt szükség.”
“Az eredeti EL Camino, a Szent Jakab útja egy népszerű útvonal a fejlett világban, tízezrek vágnak neki minden évben. Keresik a megvilágosodást, a megváltást, Istent, a jelet, mindenki mást. Ennek a balkáni El Caminónak százezrek vágnak neki, keresve az életet. Az élethez való lehetőséget. Jönnek, mert ahol eddig éltek, már nem alkalmas az emberi életre. És ha én ezt egy kicsit is megértem, akkor máshogy kell tekintsek arra is, ami ma Magyarországon történik. Ez most lehet, hogy naivul hangzik, de ezek után már csak egy dolog számít, jó ember vagy vagy sem. Nem érdekel, ki melyik oldalhoz tartozónak van elkönyvelve. Mert az egy percepció. Mert ha így megy tovább, akkor Magyarországból is emberi életre alkalmatlan hely válik.”
Arra a kérdésre, hogy miért döntött éppen Gyurcsány Ferenc és a DK mellett, illetve hogyan lehet rendszerkritikusnak lenni Gyurcsány mellett, aki a kommunista rendszerben kezdte pályafutását Kakuk a következő válaszokat adta: “Én Gyurcsány politizálását messziről, külföldről figyeltem. Nekem akkor is szimpatikus volt. Elhittem neki, hogy ő egy nyugatos, európai Magyarországot akar csinálni. Rossz volt nézni azt a keserves bukást, amit el kellett szenvednie. Azt gondolom, hogy ő és persze az egész DK ilyen politikusokból áll. Nem, mi sem vagyunk tökéletesek, de tisztességünket senkinek nincs oka megkérdőjelezni.”
“Én egy baloldali meggyőződésű ember vagyok, aki hisz a szolidaritásban. Hisz abban, hogy igenis lehet csökkenteni a társadalmi különbségeket és nem eleve elrendeltség az, hogy olyan gazdasági rendszereket működtetünk, amelyek csak a gazdagoknak kedveznek. Nem hiszek a piac mindenhatóságában. Egy jól és szakszerűen működtetett állam igenis tud jólétet teremteni egy országban. Vissza kellene menni a felvilágosodás alapgondolatához, miszerint minden embernek emberi élet jár. Ennek szól ez, azt hiszem.”
Forrás és a tejes interjú: Mandiner
Facebook
Twitter
YouTube
RSS