Bolond időket élünk, de létezik még hit, remény, örökségvédelem és összefogás. A sztánai templom sok-sok éve felújításra szorul, és az erdélyi falu népe együtt látott neki a munkának. A történet középpontjában a fáradhatatlan, köztiszteletben álló tiszteletes, Papp Hunor áll. A XV. században épült gótikus templomot utoljára a XIX. században újították fel, de akad még munka bőven, várják is a felajánlásokat, a mennyezet gyönyörű festett kazettáit „örökbe lehet fogadni”. Az igazán érdekes, hogy a legújabb kutatások szerint az első sztánai templom Árpád-kori lehetett! Felemelő PS-riport Erdélyi E. Péter tollából.
ERDÉLYI E. PÉTER
Már tucatnyi sérült tetőcserepet szedett le a tiszteletes úr a templom tetejéről, amikor az első falusiak megjelentek. Csupán Ágoston István kurátor tartotta a több létrából összeerősített „égig érő lajtorját”, amin a pap légtornászokat megszégyenítő módon végezte a feladatát.
– Nézz oda, Józsi! – szólt az egyik asszony az urához. – Hát csak nem ment el az esze az új papunknak, hogy a Jóisten közelébe férkőzött és az egekben szorgoskodik? – tette hozzá mosolyogva.
Miközben a falu népe a földekre igyekezett, alaposan megnézte a fiatal pap szokatlan tevékenységét, meg is tárgyalta, majd jót mulatott rajta. Egyedül a kurátor állt a vártán. Pedig Papp Hunor, a frissen végzett papjuk a legutóbbi istentisztelet végén még a szószékről felszólította Sztána lakóit, hogy templomuk sürgős javításra szorul, jöjjenek és segítsenek a nehéz feladatban, vagyis a tető megreparálásában, de sokáig hiába.
Megtörtént az összefogás
„Végül egy-két csipkelődő, megjegyzésekkel teli hét után az apró falu népe megemberelte magát és bizony egyként fogott neki a munkálatoknak! Ennek idestova huszonkét esztendeje” – meséli most a régi történetet Vincze László, a jelenlegi kurátor.
A következő két évtizedben tovább zajlott a templom szépítése, és időközben arra is lehetőség nyílt, hogy újjáépítsék a mesebelien szép közösségi házunkat, a mellette lévő csodálatos kulturális központot, amelyet ifj. Kós Károlyról neveztek el. Lakhatóvá tették az ősi paplakot, és még egy kis játszótérre is futotta az összekalapozott adományokból és a közösséggé formálódott emberek testi-lelki erejéből.
„Visszanyerte régi szépségét a cinterem cifra, tetővel védett bejárati fa kapuja, amelyet hamisítatlan kalotaszegi indás-szőlőleveles-virágos mintájú síkfaragás díszít. Olyan lett, mint újkorában, vagyis 1844-ben!” – sorolja tovább a falu sikereit a Papp Hunor tiszteletes úr. – A templom teljes renoválása azonban nem tűrt halasztást, hiszen legutóbb 1876-ben hozták alaposan rendbe, amikor kőtornyot is kapott, tehát az utóbbi évek >tűzoltó munkája< tovább már nem segített a festett kazettás mennyezet, a faragott koronás szószék, a régi orgona, vagy maguknak a falaknak a megvédésében.”
Papp Hunor tiszteletes úr a konfirmandusokkal
A sokutcás szerkezetű, a két völgy közötti magasabb területre befészkelődött falu az azonos nevű patak közelében, igencsak festői környezetben található. A község középpontjából, a bővizű forrás körül kialakított négyszögletes térről lehet megközelíteni a magaslaton elhelyezkedő templomot.
„Templomunk a XV. században épült, gótikus stílusban. Az évszázadok során azonban a többszöri átalakítása, egyszerűsítése miatt igen sokat veszített eredeti szépségéből. Gótikus hajóját szakszerűtlen hozzáépítéssel és a pallérozatlan tornyával teljesen jellegtelenné alakították. Gótikus ízlésű, két pajzzsal díszített nyugati bejáróját vastag vakolatréteg takarta” – mondta a templomról még 1987-ben Pünkösti Miklós, Sztána akkori lelkésze, e sorok írójának keresztelő papja.
Pünkösti Miklós tiszteletes mutatja a középkori kőelemek befalazott darabjait
Senki, így a tiszteletes úr sem sejtette, hogy templomunk sokkal korábbi, de a többi meglátása sajnos igaz – akarom mondani, eddig igaz volt, hiszen most mindenki azon munkálkodik, hogy minél többet hozzon ki abból a puritán istenházából, amit elődeink ránk hagyományoztak.
Azt azonban pontosan számon tartotta az idős pap, hogy a középkori elemeket tartalmazó református templomunknak az első ismert átépítése 1640-ben történt. A ránk maradt írásos források szerint.
„A mennyezete 42 festett kazettából áll, amelyeket 1743-ban készített Gyalui Asztalos János kolozsvári mester – folytatta akkor az idegenvezetést már odabent a templomban idős papunk. – Jelenleg, amint látod, a nyugati részen található, másodlagosan felrakva, részben átfestve. A XVIII. század második felében Umling Lőrinc és fia, ifjabb Umling Lőrinc alkotott itt segédjeivel. 1767-ben a papi széket, 1777-ben pedig a szószékkoronát faragták meg aprólékosan, festették ki cifrán, állították össze ügyesen, tetején a főnixmadárral, aki fiókáit saját testéből táplálja. Romosan is pazar látványt nyújtott! A XIX. század eleji nagyobb átalakítás alkalmával készült a keleti rész 36 táblás kazettás mennyezete – tette hozzá Pünkösti, majd ismét kimentünk az alacsony kőfallal kerített cinterembe. – 1836-1838 között megint bővítették, átalakították a templomot, a tornya pedig 1876-ból való. Az alatt kialakított „kendőigazítóból”, ahol az asszonyok a fejfedőjüket csinosítják, nyílik a festett templomajtó. A szakszerűtlen hozzáépítéssel nemcsak gótikus jellegét veszítette el a szent építmény, hanem eltűnt ősi arculata. A templom előtt egykor talán fa szoknyás harangláb állhatott, mint a legtöbb kalotaszegi templomnál volt szokásban.”
Tehát kívülről a sztánai templom finoman szólva is végtelenül puritán volt, viszont szívesen díszítették a belsejét. A szószék remek síkfaragásos karzatán, koronáján és az épület kazettás mennyezetén megannyi, magyar díszítés jelenik meg: a tulipánt, a rozmaringlevél, a rózsa, a szegfű és a szőlőfürt – derűs összhangban.
A templombelső meghatározó színfoltjai, mondhatnám kincsei a régi, írás utáni varrottasok, amelyek a falakat, padelőket és az úrasztalát ékítették, és teszik ezt a jövőben is. Ezek, a piros „Volgával” hímzett kincsek miatt lesz valóban takaros, kalotaszegiesen otthonos az épületet, de csak akkor ragyog igazán az istenháza, amikor megjelennek benne a mesebelien szép viseletet hordó pártás lányok és a sokszoknyás asszonyok!
„A templombelsők népies festészete a 17-18. században virágzott, a kalotaszegi festőasztalosok munkásságának köszönhetően és a következő században korcsosult el, esett túlzásokba, hogy azután váratlanul divatja múljon, eltűnjön a >föstött kazetta< bevett szokása” – írja Malonyay Dezső művészettörténész.
Papp Hunor tiszteletes sikeresen „kalapozott”
Tehát felvirradt az a nap, amire majdnem másfél évszázada nem volt példa: elkezdődött a templom régészeti ásatással egybekötött teljes rekonstrukciója. Az anyagi hátteret Papp Hunor tiszteletes sikeres pályázatai és egyéb pénzgyűjtési akciói, illetve ezek ésszerű elosztása, felhasználása tette lehetővé, például a megfelelő szakemberek megszerzése-megszervezése alapozta meg.
„A pályázati pénzek Magyarországból érkeztek, de mindenre nem futja belőlük, de erről majd később beszélek – mondja Papp. – Mindenesetre a templomból minden bútordarabot kihordtak a mesterek és elszállították őket a műhelyeikbe. Megtörténtek a régészeti feltárások, levertük a vakolatokat és kicseréltük a toronysisakot. Itt tartunk most” – teszi hozzá.
Sok munkát végez a papunk jobbkeze, Vincze László kurátor is.
„Sok nehézségre számítottunk, de még annál többe botlottunk. Például a templom délnyugati sarka rendkívül rossz állapotban van, valósággal omladozik. Ez pontosan a szakszerűtlen utólagos hozzáépítés. A kivitelezők egyesen attól tartanak, hogy miután lekerül a tetőszerkezet, amely az épület egészének a felső tartóváza, leomlik a sarok! Ennek elkerülése végett több megerősítő taktikát is kidolgoztak. Igyekeznek aláásni és kívülről pedig megerősíteni a falrészt. Mi nagyon bízunk ezekben az emberekben, mert igen tapasztalt brigád” – részletezi a legnagyobb gondjukat a kurátor.
A másik nehézség a kazettamennyezet leszerelése volt, mert azok igen romlott állapotba kerültek az évszázadok alatt, ráadásul tíz centiméter hosszú, négyszögű kovácsoltvas szögekkel fogták fel őket, mégpedig nagyon erősen! Elődeink ugyan bíztak Istenben, de láthatóan semmit nem bíztak a véletlenre, most azonban arra kellett ügyelni, hogy a faanyag ne károsodjon.
Minden útikönyvben az szerepel, hogy „a sztánai református templom a XV. században épült”. A régészeti feltárások azonban más eredményre jutottak, ami újabb lendületet adott mindannyiunk számára…
„A régészek még most elemzik a templom padozata alatt szépen fennmaradt korábbi templomocska maradványait és az egyéb leleteket. Most úgy tűnik, hogy az első sztánai templom az 1200-as, de könnyen lehet, hogy az 1100-as években emeltetett, vagyis fontos Árpád-kori emlékünk van!” – mondja mosolyogva a kurátor.
Most következik egy feladat, amelyre most dolgozzuk ki a megoldást. Ugyan a felújításra összegyűlt a pénz, de a kazettás mennyezet restaurálására nem futja belőle.
A szakember ennek dacára leszerelte és biztonságos raktárba tette a 78 darabból álló gyűjteményt. Ráadásul még a „kalapozás” előtt Böndi László, az építési vállalkozó családjával közösen „örökbefogadott” két kazettát, amelyek felújítása egyenként 1000 lej lesz (nagyjából 72 ezer forint).
Van még feladat elég, de összefogással minden sikerül. Ez a sztánai templom üzenete. Aki segítene szeretne, örökbefogadhat egy kazettát. Papp Hunor elérhető a Facebookon.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS