A kereszt
A kereszt, a kereszténység egyidős a magyar államisággal, azzal az ezer évvel, ami államalkotó királyunk, Szent István nevéhez fűződik. Próbálkozások történtek az évszázadok során, hogy elvegyék tőlünk a hitet, kicsavarják kezünkből a keresztet, a kardot, szétverjék keresztény kultúránkat, hagyományainkat akár a tatár-, a török időkben. Majd az új, romboló ideológia, a kommunizmus és liberalizmus hatalomra kerülésekor 1918-19-ben, majd 1945-től, csaknem negyvenöt éven keresztül akarták megfosztani a keresztény vallásától a magyar népet.
Nem véletlen az a mondás, amit Vaszary Kolos, Magyarország hercegprímása fogalmazott meg ünnepi, megnyitó beszédében honfoglalásunk ezeréves évfordulóján, 1896-ban:
a kard megszerezte, a kereszt megtartotta a hazát!
Első királyunk 969-ben született Esztergomban Vajk néven. Apja, Géza nagyfejedelem Árpád vezér dédunokája, anyja, Sarolt az Erdélyben uralkodó Gyulák leszármazottja volt. Géza felismerte, hogy népe európai beilleszkedése csak a kereszténység felvétele révén lehetséges, ezért 972-ben papokat kért I. Ottó német-római császártól. Ottó Bruno Sankt Gallen-i szerzetest küldte Magyarországra térítő püspökként, aki megkeresztelte Gézát és udvarának tagjait, ám a fejedelem holtáig áldozott a pogány isteneknek is.
Vajk a keresztségben – Szent István vértanú nyomán – az István nevet kapta. Géza a bajor herceg, a későbbi II. Henrik császár nővérével, Gizellával házasította össze fiát; számos német lovag érkezett az országba, akik István seregének magvát alkották. István atyja halála után, 997-ben vette át az uralmat, amit a somogyi Koppány, a család legidősebb férfitagja a korábbi örökösödési rend alapján fegyverrel vitatott. István a veszprémi csatában legyőzte Koppányt, tetemét felnégyeltette, és csonkolt tagjait az ország legfontosabb erősségeinek – Esztergom, Győr, Veszprém, Gyulafehérvár – kapujára tűzette ki.
István bizalmasát, a későbbi Szent Asztrikot küldte Rómába II. Szilveszter pápához koronáért. A Hartvik legenda szerint Asztrik felmagasztalta Istvánt, akiről elmondta, hogy mennyire alkalmas e méltóságra, ki isten segítségével több népet hódított meg, és sok hitetlent térített az úrhoz. A római pápa mindent megadott, a szent koronán kívül apostoli jelvényeket és egy keresztet. II. Szilveszter ekkor így szólt:
én apostoli vagyok, de ő valóban Krisztus apostola, ki által oly nagy nemzet tért meg. Ezért az ő döntésére bízzuk, hogy igazgassa az isteni kegyelem útmutatásával isten egyházait és népeit, úgy egyházi, mint világi jog szerint.
Ezért volt lehetséges, hogy a lengyel királyságon kívül, apostoli királyként István saját maga nevezhette ki püspökeit, érsekeit a pápa utólagos jóváhagyásával.
Történeti források szerint ezek után 1000 karácsonyán vagy 1001. január elsején István megkoronáztatta magát Esztergomban. A koronázás tehát azt jelképezte, hogy a pogány törzsek urából hívő fejedelem lett, földjéből keresztény ország, az európai államok közösségének tagja. István a koronát – az Isten „kegyelméből” származó uralkodás jelképét – II. Szilveszter pápától kérte, ami azt jelentette, hogy az országot a római egyház és nem a német-római császár védnöksége alá helyezte. István lerakta a magyar állami és egyházi szervezet alapjait, kijelölte a királyi birtokok székhelyeit, létrehozta a várispánságokat (megalapozta a vármegyerendszert), kibocsátotta az első magyar ezüstpénzt, kiadta első törvénykönyvét. Megalapította az esztergomi és kalocsai érsekséget és a püspökségeket latin szertartásrenddel, de engedte a görög rítust is. Az tény, hogy a Szent Korona a magyar nép legfontosabb szakrális ereklyéje lett az elmúlt ezer évben. A Szent Korona a magyar alkotmányosság alapja volt a történelmünk folyamán egészen az 1949-es sztálinista alkotmányig, amíg 2012. január 1. napján hatályba nem lépett Magyarország Alaptörvénye, amely ismét helyreállította a jogfolytonosságát.
Ennek ismeretében, most egyesek megkérdőjelezik a kereszt és az ezzel járó keresztény Magyarország felépítését. A hazai balliberális oldal, Gyurcsány Ferenccel az élen támadja a Gellért-hegyi Szabadság-szobor talpazatára emelendő kőkeresztet. A DK-s Varjú László egyenesen megalázó abúzusnak nevezte a keresztállítást. S ezek nevezik magukat európainak, civilizáltnak, hazafinak, akik a keresztben, Gyurcsány szavaival élve a politikai kereszténységet látják. A hidegrázás fogja el őket, majd ha elolvassák a Hauszmann program által megfogalmazott feliratot:
A talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát. Arra a talapzatra, amelyet a sztálinista Borisz Jofan tervezett, és ahol korábban a szovjet katona szobra állt, egy keresztet állítunk
A neomarxistáknak, a neoliberálisoknak még mindig kedvesebb egy megszálló szovjet katona fegyverrel a kezében szobra, mint a kereszt szimbóluma. Ezt persze nyíltan nem vallják be. Azt se feledjük, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc felkelőinek első dolga volt a Sztálin szobor ledöntése után, a szovjet katona szobrának ledöntése. A dollárbaloldal vezető médiuma, a Telex gyorsan megkereste a Szabadság szobor alkotójának, Kisfaludi Stróbl Zsigmond jogutódait, akik ,,állítólag" nem járultak hozzá a talapzat módosításához. De miért is járultak volna hozzá? Hozzájárultak a megszálló szovjetek emlékművéhez? Egyébként is a szobrászművészt a magyar állam kifizette, a szoborcsoport mindennel együtt a magyar állam tulajdona.
De térjünk vissza a szimbólumokra. A kereszt-ellenesség régi eredetű, Európában a jakobinusoknál kezdődött, mára viszont keresztény-ellenességgé változott, olyan woke-káosszá, ami az európai keresztény civilizációt is romba döntené. Eljutottunk odáig, hogy Nyugaton szégyen kereszténynek lenni, a templomokból kocsmák, kereskedelmi centrumok, közvécék lettek, néhol a helyükre minaretek vagy muszlim templomok épültek. Erre idézhetnénk a Megváltót:
Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek.
Manapság nem ismeretlen fogalom a keresztények üldözése nemcsak a világban, de Európában is.
Ahogy említettem Szent István királyunktól kezdve a magyar államiság története a magyar kereszténység, a magyar szabadság harcának története is egyúttal. A középkorban a katolikus papság vezetői nemcsak a hitélet felelősei voltak, hanem védelmezői is, akár fegyverrel is. Katonai feladatokat láttak el sokszor, gondoljunk csak Tomori Pál kalocsai érsekre, aki a mohácsi csatát vezetve halt meg a török ellen, vagy Csák Ugrinra, a szintén kalocsai érsekre, aki a muhi ütközetben vesztette életét. A harcoló papság mindig élen járt a haza, a kereszténység védelmében, mint például Kapisztrán Szent János, aki az 1456-os nándorfehérvári ütközetben kereszttel és karddal a kezében futamította meg a törököket. Apor Vilmos püspök kereszttel a kezében a templom ajtóban állta útját a fosztogató, erőszakoskodó szovjet katonáknak, hogy megmentse a menekülő asszonyok becsületét. Mártírhalált halt, géppisztoly sorozat végzett vele. Nem beszélve Mindszenty József hercegprímásról, aki szembeszállt a kommunizmussal, védve a keresztény iskolákat, az egyházat és természetesen Magyarországot. Nem véletlen, hogy letartóztatásáig tiltakozásul több milliós Mária zarándoklatot tudott megszervezni a keresztény vallás védelmében.
Első vértanúnk Szent Gellért volt, Szent István fiának Szent Imrének a nevelője. Orseolo Péter második uralkodása idejében éppen az ő székvárosában határozták el az elégedetlen magyarok Vazul fiainak visszahívatását, és 1046-ban Szent Beszteréd, Bőd és Beneta püspökök társaságában ő is útra kelt Székesfehérvárról, ahol várta a németeket, hogy Endre herceget üdvözölje. Azonban augusztus 29-én a pesti révnél megtámadták a Vata-féle pogány lázadás résztvevői, majd elfogták, kétkerekű talyigán a Kelen-hegyről a mélységbe lökték, lándzsával átdöfték és megkövezték. Később így lett a Kelen-hegyből Szent Gellért hegy. Beszédes az is, hogy a kommunista történetírás, iskolapolitika kiirtatta nagyjaink, dicsőséges elődeink neve előtt a szent nevet. Így lett Szent Istvánból István, Szent Imre hercegből, Szent László királyból per Imre, per László. Micsoda pofátlanság volt ez? A római pápa által adományozott, megérdemelt, megszenvedett szent jelzőt ellopták magyar államférfiaktól, vértanúinktól.
A kereszt útja Magyarországon tehát vérrel, küzdelmekkel teli út volt. Azt azért leszögezhetjük, hogy a kereszténység, a hívő magyar nép ellen a legnagyobb kárt, rombolást éppen a kommunisták okozták. Ők már nemcsak az embert, hanem a lelkeket, a hitet akarták elpusztítani. Az úgynevezett Tanácsköztársaság, a véres kommün négy hónapja alatt 1919-ben a bolsevisták bemutatkoztak. A Lenin-fiúk üldözték, gyilkolták, kínozták a katolikus, a keresztény papokat. Az iskolákban található összes keresztet le kellett szedni az osztálytermekből. Féltek a kereszttől, amely istenre utalt. Elkezdték az egyházi vagyon felszámolását. Az ateizmus erőszakos terjesztése előre vetítette árnyékát.
1945-től a sztálinisták ott folytatták, ahol a leninisták abbahagyták. Apák és fiai nem vicceltek. De most nem végeztek félmunkát, volt rá idejük, majdnem fél évszázad. Szent István királyunk államalkotó munkáját gyorsan szétverték. Koncepciós perekkel megfélemlítették a keresztény papokat, hívőket, papokat gyilkoltak, kínoztak, felszámolták a keresztény iskolákat, sok ezer szerzetest, a dolgozó rendek 98 százalékát szélnek eresztettek, elvették az egyházi vagyont és mindezt egy romboló ideológia, a marxizmus, a leninizmus, a sztálinizmus nevében. Rákosi és ávéhásai tomboltak. Felrobbantották Prohászka Ottokár püspök szobrát, majd 1951-ben a Regnum Marianum (Mária országa) templomot, helyére a megmaradt építőanyagokból Sztálin szobor készült. Semmissé tették nagy királyunk Szent István végakaratát, aki halálakor Szűz Mária oltalmába helyezte Magyarországot. Ezer év alatt a Történelmi Magyarország területén legkevesebb kétezer templomunk viseli Nagyboldogasszonyunk nevét. Ami jelezte, hogy a magyar népbe évszázadok alatt mennyire beivódott a kereszténység. A kommunisták módszere a feledtetés, a történelemhamisítás volt.
Meg kell említeni, hogy 1969. március 21-én, Kun Béláék puccsszerű hatalomátvételének 50. évfordulóján a Regnum Marianum templom helyén a hírhedt kommunista plakát szoborváltozatát állították föl. Ezt csak 1992-ben sikerült eltávolítani, Keglevich István atya, egy Kádár-rendszerben súlyosan üldözött, köztiszteletben álló katolikus pap közbenjárására. A templom helyére egy fakeresztet állítottak. Felirata ez volt:
Itt állt a Regnum Marianum templom. Rákosi Mátyás 1951-ben leromboltatta.
Az apák fiai azonban máig viszik a gyűlöletet, az ateizmust. 2000. november 1-jén hajnalban öt budapesti gimnazista a keresztet ledöntötte és ötágú vörös csillagot rajzoltak az emlékmű talapzatára. A keresztet újra felállították ugyanabban az esztendőben, november 6-án. Keglevich István atya 2000 augusztusában bekövetkezett haláláig zászlóvivője volt a templom eredeti helyén történő újjáépítésének, valamint szellemisége és lelkisége megőrzésének. A mai napig, a rendszerváltást követő harmadik évtized végéig újjá nem épített Regnum Marianum helyén felállított kereszt előtt minden évben, a lerombolás emléknapján szentmisét mutatott be.
A keresztnek tehát a mai napig óriási jelentősége van a magyarság, a magyar nemzet életében, annak is aki szereti, tiszteli, annak is aki gyűlöli, fél tőle. A kereszt nemzetmegtartó erő. Ezért nevetséges, amikor balliberális megmondók azt híresztelik, hogy Magyarország nem keresztény ország. Valóban, ha nem is jár mindenki templomba, de ha ismét lerombolnák a templomokat, üldöznék a hívőket, és újra kényszerítenék a hitetleneket, a ,,gyaur kutyákat" az iszlám vallás felvételére, avagy a woke ideológia elfogadására, akkor hamar kiderülne, hogy a többségi magyarság ragaszkodik a hagyományaihoz, a kereszténységhez, s ha kell ellenáll, megvédi. Tudja, csak az ősi, keresztény vallás megtartásával élheti meg Magyarország egy újabb ezer évet.
Vezető kép: Kisbágyon, 2024. február 8. A "Fogadj örökbe egy keresztet!" kezdeményezés keretében felújított út menti kereszt Kisbágyonban az átadás napján, 2024. február 8-án. MTI/Komka Péter
