Hiába nyert választást az MSZP ’94-ben, a kommunista utódpárt koalíciós kényszerbe került, mert a nemzetközi megítélés visszarendeződésként értékelte volna a második szabad választást. A kérdés már csak az volt, melyik párt lesz hajlandó legitimálni az MSZMP-ből kihajtiott vörös szekfűt – többek között erről beszélt portálunknak adott interjújában Semjén Zsolt. A miniszterelnök-helyettes kiemelte: Horn Gyula tartott az SZDSZ-től, mivel annak árnyékában a globális pénzpiacot sejtette, többek között azt a Soros Györgyöt, aki már akkor az OTP-re és a magyar államadósság “finanszírozására” hajtott. Ennek is volt köszönhető, hogy a választási győzelemmel a zsebében Horn Gyula besétált a KDNP-hez, és koalíciót ajánlott…
Meglepő információkkal szolgált Tusványoson Semjén Zsolt és Fodor Gábor beszélgetése, akik a rendszerváltozás utáni időszak dilemmáit elemezték. Itt került szóba az MSZP koalíciós kényszere, Horn Gyula dilemmája az SZDSZ-szel, és az a kérdés, az egykori liberális párt miért is fogott végül össze a kommunista utódpárttal. Az interjúk főbb megállapításai:
- a rendszerváltó pártok antikommunista egységét az SZDSZ törte meg az MSZP-vel való koalícióra lépésével;
- a második szabad választásokban még benne volt a kommunista visszarendeződés kockázata is;
- az MSZP ’94-ben koalíciós kényszerbe került, mert kommunista utódpártként nemzetközi szinten nem fogadták volna el;
- választási győzelmét követően Horn Gyula próbálkozott a koalíciókötéssel a KDNP-nél is;
- Horn elhajtotta Sorost, aki már akkor is az OTP-re és a magyar államadósságra pályázott;
- az MSZP dilemmája akkor az volt, hogy az SZDSZ-szel szabad utat kap a globális nagytőke Magyarországon;
- az SZDSZ úgy látta, ha nem lép koalícióra, Magyarország négy évre elszigetelődik, ami gazdasági krízist okozott volna;
- Fodor Gábor szerint az SZDSZ hibája az volt, hogy ’96-ban nem léptek ki a koalícióból, pedig várható volt, hogy az MSZP mellett felmorzsolódnak.
Az SZDSZ megtörte a rendszerváltó pártok antikommunista egységét
Mint Semjén Zsolt elöljáróban felidézte, a rendszerváltozásnak véleménye szerint volt egy, az egész ellenzéket egybetartó étosza, az antikommunizmus. Ez különösen 1994-ben, a második választások idején vált különös jelentőségűvé, hiszen, ha ekkor egyfajta kommunista visszarendeződés történik, akkor az MSZP-n kívül minden más párt képviselői nem a Parlamentbe, hanem egyenesen Recskre mentek volna, vagy legalábbis egzisztenciális következményekkel bizton számolhattak volna.
Ez az antikommunista összellenzéki étosz akkor tört meg, amikor az SZDSZ végül is, mint annak idején, legalábbis retorikájában a legantikommunistább és legradikálisabban antikommunista párt, koalícióra lépett a kommunista utódpárti MSZP-vel, ráadásul úgy, hogy Horn Gyula pufajkás múltja tovább súlyosbította ezt a lépést
– mondta el Semjén Zsolt.
Horn jobban tartott az SZDSZ-től, mint a KDNP-től
A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor kitért arra: az MSZP–SZDSZ-koalíció megkötését megelőzően volt egy egészen más jellegű szocialista próbálkozás is. Mint kifejtette, ugyan az MSZP megnyerte a ’94-es választást, az még Horn Gyula számára is világos volt, hogy a kommunista utódpárt egy ciklussal a rendszerváltoztatás után nem kormányozhat egyedül, mert a Nyugat ezt képtelen lenne elfogadni, azaz nem állnának szóba hazánkkal. A koalíciós kényszer tehát a győzelem ellenére is ott lebegett Horn Gyula feje felett, aki a választásokat követően egyszer csak megjelent Füzessy Tibor korábbi ügyésznél, aki akkor már a KDNP-ben politizált, de közte és Horn Gyula között volt egyfajta „elvtársias légkör”. Semjén Zsolt elmondása szerint Horn felvázolta a kormányalakítás dilemmáját Füzessynek, külön kitérve arra, hogy komoly aggályai vannak az SZDSZ-szel való koalíció megkötésével. Az MSZP elnöke szerint ugyanis az SZDSZ árnyékában pillanatokon belül megjelenik a nemzetközi nagytőke, amely megpróbálja rátenni a kezét a magyar pénzügyekre. Semjén Zsolt szerint ez később meg is történt:
amikor a Soros György bement Horn Gyulához, és kérte, hogy hadd vegye meg az OTP-t, és nem utolsó sorban a magyar államadósságot is. Horn Gyula becsületére legyen mondva, pufajka ide, pufajka oda, hogy elhajtotta Soros Györgyöt, és nem engedte, hogy az OTP-t Soros György privatizálja.
Egy szociáldemokrata–keresztényszociális koalíció gondolata
Horn emellett attól is félt, hogy a nemzetközi és hazai médiapozícióiból kifolyólag az SZDSZ kezébe fog kerülni a média, és azt is világosan látta, hogy az MSZP-nek át kell adnia a fővárost, az oktatási tárcát, és súlyos pénzügyi kompromisszumokra fog kényszerülni. Nem utolsó sorban arra is tett utalást, hogy az SZDSZ-esek lenézik, egyfajta entellektüel magaslatról lekezelik a szocialistákat, azaz a koalíciós együttműködés is problémás lesz.
De mivel az MSZP mellé kell egy rendszerváltoztató párt, ezért mi lenne, hogyha a KDNP lépne az MSZP-vel egyfajta szociáldemokrata–keresztényszociális koalícióba
– vetette fel Horn a KDNP akkori vezetőinek. Füzessy Tibor természetesen már akkor belátta, hogy a KDNP választmánya ebbe semmilyen módon nem egyezne bele, és ezt Surján László pártelnök meg is erősítette.
Semjén Zsolt arra is kitért, hogy az MSZP valóban komoly bajba került volna ’94-ben, ha egyedül kényszerül kormányozni. Mint kifejtette, ha az MSZMP utolsó kongresszusán nem jogutódként alakulnak át MSZP-vé, hanem megszüntetik az MSZMP-t, és alapítanak egy szociáldemokrata pártot, akkor más lett volna a helyzet. Hogy ez a lépés miért nem történt meg, azt éppen Horn Gyula pártelnök személye is magyarázza, aki pufajkásként megosztó politikus volt, bármennyire is kedvelték a németek az egyesítés miatt. Semjén szerint kommunista jogutód pártként kormányozni abban a szituációban szinte lehetetlen volt.
Koalíció nélkül megbénult volna az ország
A helyzet bonyolultságát portálunknak Fodor Gábor korabeli SZDSZ-tag, későbbi pártelnök is jellemezte, kifejtve: ha a szocialista párt alakít 1994-ben kormányt, azzal a rendszerváltás után egy posztkommunista kormány alakul, amelyet nem szívesen segítettek volna Nyugatról. Ugyanakkor az ország olyan gazdasági helyzetben volt Fodor Gábor szerint, hogy szüksége volt beruházásokra, befektetésekre.
Az SZDSZ úgy ítélte meg, hogy a koalícióra igent kell mondani. A hibát akkor követte el a Szabad Demokraták Szövetsége, amikor ’96-ban nem lépett ki belőle
– hangsúlyozta Fodor Gábor, kifejtve: ekkor a pártból sokan, köztük ő maga is azon az állásponton volt, hogy az ország gazdaságát sikerült rendbe tenni, a szomszédokkal sikerült a viszonyt rendezni, a Nyugattal sikerült olyan kapcsolatot kialakítani, amelynek folyományaként megvan a bizalom Magyarország iránt, jönnek a befektetések, nincs tovább szükség az együttműködésre. Mint megjegyezte, ezt a javaslatot ’96-ban a párt leszavazta, mert többen amellett érveltek, hogy a futó programokat, a megkezdett együttműködést végig kell vinnie az SZDSZ-enk.
Mi erre azt mondtuk, hogy hosszú távon kell gondolkodnunk, és fel fogunk morzsolódni a szocialista párt mellett akkor, hogyha nincs szerepünk, nincs feladatunk, és ez be is következett sajnos
– összegezte Fodor Gábor.
Vezetőkép: MTI/Veres Nándor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS