Ukrajna természetesen minden ütközetet megnyer, csapatai Vlagyivosztok falai alatt állomásoznak, az oroszok pedig a mosógépcsipekből és krumplihéjból összetákolt drónjaikat maguk előtt terelve menekülnek, ha meglátják a kék-sárga zászlót. Mindeközben a fenti állítással párhuzamosan igaz a haladó sajtóban az is, hogy az orosz hadsereg kíméletlenül fog egész Európán átdübörögni, Ukrajnának pedig minden fegyvert is el kell küldenünk, hogy megállítsa. A Politico most éppen az utóbbi fázisában van a valóág értelmezésének: a lap szerzője arról ír egy terjedelmes publicisztikában, hogy a mindent elsöprő orosz hadsereg megállításának egyetlen módja, ha a hadsereggel és állampolgárokkal még rendelkező országok fegyverkészleteiket az ukránokra bízzák.
„Nemcsak arról van szó, hogy Ukrajna fegyveres erői kifogynak a lőszerből. A segélyküldéssel kapcsolatos nyugati késések azt jelentik, hogy az országnak veszélyesen hiányzik valami, ami még fontosabb, mint a lőszer: a győzelemhez szükséges harci szellem” – írja publicisztikájában a Politico véleményrovatának szerkesztője.
Vagyis nem pusztán a fegyverek, de a német ukrán nép a Vezérébe győzelembe (és felsőbbrendűségbe) vetett megrendíthetetlen ereje nyerheti meg a háborút a szerző szerint. Ez pedig elveszett. Nem a korrupt ukrán vezetésnek, vagy az Ukrajna kirablását módszeresen vezénylő multinacionális cégek által üzemeltetett pénzszivattyú miatt, hanem azon országok miatt, akik eddig fegyvereket küldtek. Valójában tehát az ukránok azt gondolják, hogy azok miatt veszítik el a háborút (amit a hivatalos narratíva szerint egyébként megnyernek), akik eddig támogatták őket.
A csapatok morálja letört a könyörtelen bombázások, a fejlett fegyverek hiánya és a csatatéren elszenvedett veszteségek miatt. A fronttól több száz mérföldre lévő városokban eltűnt azoknak a fiataloknak a tömege, akik korábban az utcán sorakoztak, hogy a háború első hónapjaiban csatlakozzanak a hadsereghez. Manapság a leendő újoncok kikerülik a sorozást, és inkább éjszakai klubokban töltik a délutánjaikat. Sokan végleg elhagyták az országot
– szembesült a szerző a két éve várható valósággal, majd hozzáteszi: a megfelelő fegyverrendszerek Ukrajnába juttatása, valamint a nyugati politikusok látványosabb rajongása Zelenszkij elnökért már biztosan elegendő lenne a végső szibériai áttöréshez. Ha meg mégsem, akkor az unió megpróbálhat még néhány vasfogú szankcióval az orosz medve húsába harapni. Az első 13 alkalommal is olyan jól sikerült. Ezúttal azonban biztosan váratlanul éri majd őket, ha ugyanazzal próbálkozunk, mint előtte tizenháromszor, hiszen normális ember arra számítana, hogy taktikát váltunk. Hiába, az átideologizált birodalmi logikában simán belefér, hogy az áttörés jönni fog, csak akarni kell.
Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat
Facebook
Twitter
YouTube
RSS