Emlékezzünk vissza azokra az időkre, amikor a liberálisok hevesen ellenezték a minimálbér emelését. Akkor éppen a béremelést, mert az tönkreteszi a vállalkozásokat. Persze ezt azért mondák, mert a külföldi munkaadóknak is meg kellett emelni a fizetéseket és az nagyon fájt nekik. Amikor kormányon voltak, bért ugyan nem nagyon emeltek, legfeljebb a segélyeket, viszont az adókat nagyon lelkesen tolták az egekbe. Továbbá rendkívül határozottan tettek különbséget a tisztességes és tisztességtelen vállalkozások között. Az előbbiekből kipréseltek minden jól megemelt adót, az utóbbiakat meg békén hagyták. Nem csoda, hiszen ezekkel jártak össze hétvégén és nem azokkal, akik becsületesek voltak.
Érdemes megnézni, hogy a 100 leggazdagabb magyar közül hányat lehet balra és hányat lehet jobbra sorolni. Különös és érdekes szociológiai tény, hogy nálunk az igazi vadkeleti kapitalisták valahogy baloldaliak. Persze nem azok, hanem az egykori baloldali hálózat részei és csak azért tűnnek annak, mert a liberális pártokon keresztül, Gyuri bácsival szoros együttműködésben próbálják meg befolyásolni a magyar politikai életet. Valójában igazi kapitalisták, a legrosszabb fajtából, soha nem érdekelte őket az ország, csak az, hogy mid szedhetnek el tőle. Nekik köszönhetjük Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont. A baloldali kormányok hitelből vásárolták a szavazatokat mindig is, ami jó volt a bankoknak és cserébe nem adóztatták a külföldi nagytőkét és a baloldali magyar oligarchákat.
Kövesd a pénzt, ez minden politikai szociológia alapja mostanában. Mindig is az volt, minden más csak porhintés. Az első Fidesz-kormány 1998 és 2002 között, példátlan teljesítményt nyújtva kormányon volt képes igazán nagy párttá válni, és az akkori MSZP-hez hasonló méretű társadalmi támogatottságot kiépíteni. A Fidesznek sikerült megszereznie a középosztály egy jelentős részének szimpátiáját, azokét, akik méltányolták, hogy most először kaptak érdemben támogatást a politikától ahhoz, hogy önálló egzisztenciaként, kis- és közép vállalkozásként legyenek független polgárai Magyarországnak. A liberális pártok és a liberális sajtó már akkor is teljes erővel harcolt egy erős középosztály létrejötte ellen, mert szerintük “társadalmi erőnek” Magyarországon elég a baloldali bekötésű oligarchahálózat és a liberális sajtó.
2002 után az adózási vagyis tulajdonképpen a pénzelosztási viszonyok a középosztály, a valódi középosztály kárára módosultak, az adókat a valódi termelő vállalkozásoktól, alapvetően a magyar középosztálytól és a valódi, becsületes középosztálytól szedték be elsősorban. Ezért emeltek folyamatosan adót, mert a társadalom védekezőreakciói miatt egyre kevesebb adót tudtak beszedni. A támogatási pénzek pedig alapvetően a pártklientúrákhoz, az MSZP és az SZDSZ holdudvarához kerültek, minden nemzetstratégiai cél nélkül. Ezért nem összemérhető egy 2016 utáni 4 százalékos GDP növekedés a mostanival. Az ország szempontjából sokkal fontosabb üzemek, infrastrukturális elemek épülnek meg most, mint 2010 előtt. És az látszik, hogy nem azok a támogatások kedvezményezettjei, akik 2010 előtt voltak. Nagyon hangosan visítanak is, hogy nem tudnak milliárdokat keresni az eddigiek mellé. És ezért sok pénzt költenek arra továbbra is, hogy nekik megfelelő kormány legyen.
A beruházások, amelyek az EU-tól (hangsúlyozottan szerződéses alapon a piacaink megnyitásáért cserébe) visszakapott pénzekből valósulnak meg, nagyon fontosak ugyan, de az EU gondosan ügyel arra, hogy azok ne szolgálják az ország gazdasági függetlenedését. Magyarország számára igazán azok a fejlődő kis- és középvállalkozások, illetve sok már milliárdos árbevétellel rendelkező színmagyar cégek a fontosak (hiszen számtalan ilyen született az elmúlt évtizedben), amelyek magyar szellemi energiával működnek és beágyazottak a magyar társadalomba, kultúrába. Ez utóbbiaknak ugyanis már sokkal kisebb adóterhelés mellett kell nyereségesnek lenniük, illetve nem kell olyan (általában külföldi vagy érdekes hátterű magyar tulajdonossal rendelkező) cégekkel versenyezniük, akik tulajdonképpen nem fizetnek adót.
A feketegazdaság meggyengülése érdekes módon egybeesett azzal, hogy hirtelen sokkal kevesebb pénze lett a liberális sajtónak és az ellenzéki pártoknak. Persze ezen nem kell csodálkoznunk. Most már nem is nagyon rejtegetik, hogy külföldről kapják a pénzüket. Ne legyenek illúzióink, örökjáradékként fogják visszafizettetni velünk ezt a pénz a gazdáiknak, ha egyszer hatalomra kerülnek véletlenül.
A Fidesz azért bírja szinte folyamatosan az aktív szavazók 50 százalékának támogatását, mert sokkal több adót szed be, mint liberális elődei. Az ellentmondást az oldja fel, hogy végül szinte mindenki jóval kevesebb adót fizet, mint korábban, mert sokkal többen fizetnek adót, sokkal több legális munkavállaló és sokkal több a tiszta vállalkozás. Az elmúlt tíz év életszínvonal-emelkedése két dolognak köszönhető: az unortodox gazdaságpolitikának, a munka alapú gazdaságnak és a külföldre irányuló pénzszivattyúk lekapcsolásának. A magyar munkavállaló sokkal hatékonyabban dolgozik, mint korábban és nem lehet úgy lefölözni a teljesítményét, mint korábban. A külföldiek pedig, miután nem irányítják a kormányzatot, ahogy az előzőt, sokkal kevesebb pénzt tudnak kivinni az országból, mint Gyurcsányék idején. És azt is sokkal konszolidáltabb körülmények között, mint korábban.
Gréczy Zsolt újságíró, moderátor beszél, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyugdíjasoknak tart fórumot a reformokról, a Marczibányi téri Művelődési Központ színháztermében. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Az ellenzéki önkormányzatok viselkedése, sajnos nagyon kevés kivétellel, megmutatja, hogy mire számíthatnánk, ha nyer az ellenzék. Budapest adóbevételei alig csökkentek ebben a katasztrofális járványos évben, mégsem próbált meg úgy tenni a fővárosi gyurcsányi bábszínház, hogy képes működtetni a fővárost. Nem kormányoznak, csak politizálnak, legfőképpen persze azért, mert annyira alkalmatlanok, hogy azt hiszik, a napi politizálás a kormányzás. Ősi baloldali-liberális toposz, hogyha baj van, adót kell emelni. Még sosem vált be ez, sőt általában az adóemeléstől alig vagy nem szokott nőni a teljes adóbevétel, de ez nem érdekli őket.
Az EU birodalmasodásával párhuzamosan egy harmadik “társadalmi erő” is megjelent Magyarországon, a külföldről finanszírozott, “civil szervezetek” világa, amelyekben jól képzett hivatásos forradalmárok küzdenek a birodalom céljaiért. És ezen célok között az első, hogy az EU magországainak multijai ne csak az ország szintjén, adózatlan nyereségként vihessenek ki pénzt tőlünk, hanem az EU állampolgári és vállalkozási szinten is adóztathasson Magyarországon. A Gyurcsány “Adóemelés” Ferenc vezetésével, nyilvánvalóan brüsszeli és nyílt társadalmi támogatással létrehozott közös ellenzéki lista fő célja a 2010 előtti állapotok visszaállítása. Egy olyan rendszerváltás, amelynek során visszaállítják a középosztály és a magyar kis és középvállalkozás ellenes adóztatási rendszert és visszakapcsolják a pénzszivattyúkat. A pár százezer bevándorló, akitől nyugaton meg akarnak szabadulni és a gendertörvények bevezetése csak hab lesz a tortán. A gyermekes, munkából élő családok azonnali 20-30 százalékos életszínvonal-csökkenéssel számolhatnak, és ha sikerül kihúzniuk Gyurcsányéknak a négy évet akkor az egész Magyarország a 2010 előtti időkben találhatja magát. Annak a rövidtávú lehetősége nélkül, hogy újra visszaszerezzük a nemzeti szuverenitásunkat.
Szomorú, hogy sokak számára a nemzeti szuverenitás már nem érték, de azt talán sok középosztálybeli ellenzéki szavazóval meg lehet értetni, hogy az ő jóléte a fedezet Gyurcsány “Adóemelés” Ferenc újabb országlására. Mert őket is megtanítják majd újra szegénynek lenni.
Vezető kép: MTI Fotó: Földi Imre
Facebook
Twitter
YouTube
RSS