Pesti Srácok

Én azt hittem, hogy a Sziget Fesztivál nyereséges

Én azt hittem, hogy a Sziget Fesztivál nyereséges
Fotó: Balogh Zoltán

Fogadjunk, mindenki más is. Egy külföldi nagybefektető meg is vette pár éve. A Sziget Fesztivál korábbi (fő)tulajdonosa, Gerendai Károly tényleg rengeteget melózott ezzel a projekttel 1993-tól. 2017-ben a többségi tulajdonát eladta egy külföldinek, a covid után a maradékot is. Biztos maradt neki azért egy jó ebédre meg egy jó szivarra. Egy fillérjét nem irigylem tőle, habár Demszky Budapestjén biztos kellett néhány “ismeretség” a sikerhez.

Állítólag a fesztivál biznisz válságban van, vagy afelé halad, mert a sztár előadóknak, együtteseknek már az éri meg igazán inkább, hogy nagy arénakoncerteket adnak. Azt meg csak az isten tudja, hogy egy ilyen hatalmas fesztiválra, mint a Sziget Fesztiválra milyen egyéb bulik épülnek rá, a készpénzmentesség biztosításától kezdve, a biztonsági szolgáltatásokon át a különböző illegális lehetőségekig.

Sziget Fesztivál
Az ember, aki a Sziget Fesztivál anyukája és apukája is egyben. Fotó: Bodnár Boglárka

A Sziget Fesztivál az ugye üzlet?

 

A Sziget Fesztivál elvileg valamelyest hasonlít a Forma 1-re, hatalmas járulékos bevételeket generál, ami miatt az állam támogatja is a pálya korszerűsítését, meg ilyesmiket. De ez ugye egy globális buli, sok más világszintű szereplő érdeke is, hogy a futamhelyszínek jól funkcionáljanak, mert ők is akkor keresnek igazán. De a Sziget egy magányos buli, a jelenlegi külföldi (ez a kulcsszó) tulajdonost csak az érdekli mennyi bevételt tud eldugni az adóhivatal elől. A tulajdonos egyébként valami alapkezelő rendezvényszervezésre szakosodott vállalata egyébként, magyarul a globális kapitalizmus legmocskosabb, legkapitalistább, legaljasabb tulajdonosi rendszerének az eklatáns példája. Annyi kötődésük van bármiféle helyi ügyhöz, mint egy UFO inváziónak.

Azt kérem hagyjuk, hogy a Sziget kulturális érték, meg ilyesmi, nem az, csak a rendes nyári fesztiválhangulat-folyam egyik utolsó eseménye, amelyet annak végeztével a magyar fiatalok olyan lelkesen kérnek számon hangulatilag a kormányon szeptembertől májusig.

Csak hát üzlet is. Mint mondtam én nem tudom kinek az üzlete és azt sem, hogy hoz-e annyit, mint amit a GKI kiszámolt. Gyanítom nem, mert a nagy számok mindig a nyomásgyakorlásról szólnak náluk.

A kedvenc kommentem a Ceglédi vonatkozó posztja alatt (a komment a Tiszára vonatkozik, meg a Sziget megmentésére):

Csaba Wojticzki
Félreérted ezt. Ők mindig is meg akarták menteni, csak nem voltak hajlandóak elfogadni a kompromisszumos javaslatukat, miszerint egy még nem létező cég nem létező befektetői vállaljanak garanciát a megrendezésre, cserébe azért, hogy egy még nem létező, de jövőre talán hatalmora kerülő kormány cserébe szintén garanciát vállal a támogatásra.

A Fővárosi Közgyűléssel kapcsolatban azt kell ugye elmondani, hogy a csodás főpolgármester mellé sikerült ezúttal egy teljesen döntésképtelen közgyűlést is választaniuk az okos budapestieknek. Sikerült ugyanis a Fidesz mellé három olyan liberális politikai csoportosulást beszavazni a testületbe, akik a Pride-on kívül gyakorlatilag semmiben nem tudnak megegyezni (lehet, hogy még abban sem).

Egyébként ha jól értem, jogtechnikai okokból kellene egy hatósági jellegű döntés alapján kötött szerződést felmondani, hogy Gerendai Károly (nyilván a valamelyik cége) egy ugyanilyen szerződést köthessen ugyanarra a helyszínre, jövőre. Hogy a fesztivál szervezési és névhasználati jogai hogyan és mennyiért kerülnek vissza az ő rendelkezési körébe, azt ugye nem kötik az orrunkra. Gyanítom a fővárosi képviselők is csak tudják, de nem sejtik (haha), hogy mi lehet a háttérben.

Szóval van egy olyan érzésem, hogy a Sziget Fesztivál mégiscsak tudna nyereséges lenni, csak azon megy a torzsalkodás, hogy ez a nyereség kinél is csapódjon le. Budapest, Budapest, Te csodás!
 

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.