Álbalhé és marketinghiszti a CEU-n

Ha esik, ha fúj, ha hatalomra jutnak a Márki-Zay vezette forradalmi erők és a CEU-val „ellenséges” kormányzati tényezők a hetekig tartó pofozás demokratikus eljárásrendje alatt tartózkodnak, ha nem, a CEU akkor is megnyitja a bécsi kampuszát, ahova azokat a képzéseket telepítik, amelyek divatosak a tökéletesen elhülyült nyugati tanuló ifjúság körében, míg a valódi tudományokat oktató szakokat és a könyvtárt Budapesten tartják. Ez derült ki Michael Ignatieff sajtótájékoztatójából. És azt is megtudtuk, Bécs hajóval, repülővel, autóval és vonattal is megközelíthető Budapestről, közúton mindössze két és fél óra, tehát nincs ok a pánikra, valamint a CEU éppen annyira, ha nem jobban érdekelt a kormánnyal való hangos és könnyen nemzetköziesíthető vita fenntartásában, mint a Soros-ellenes retorikába feledkezett kormányzat.

Fogalmunk sincs, hol tart most a New York állam és a magyar kormány közötti megállapodás, ami szükséges a CEU zavartalan működéséhez, de nem is fontos – derült ki a CEU mai nemzetközi sajtótájékoztatóján. A CEU bővítése, bécsi kampusznyitása eldöntött tény, és a „nyugat legkeletibb” fővárosába azokat a szakokat és képzési programokat viszik át, amelyek népszerűek nyugaton. Gyakorlatilag egy egyetem bővülésének, terjeszkedésének lehetünk szemtanúi, amit okosan összekötöttek a magyar kormányzat „antidemokratikus törekvései elleni elkötelezett harccal”, amivel nem kevés publicitást és megjelenési lehetőséget szereznek a „küzdelmüknek” „támogató környezetet” biztosító nyugati médiában.

A sajtótájékoztató legmeghatóbb része a küldetésükről szóló összefoglaló volt, ahol az álmélkodó újságíróknak elmesélték, az ő könyvtáruk és egyetemi architektúrájuk nélkül Budapest a tudományok világában Nyasszaföld-alsó szintjén lenne, és ők annyira „jóemberek”, hogy mindezt akkor is Budapesten hagyják, ha őket száműzik. Olvassunk a sorok között: két és fél óra nem akkora távolság, járjanak csak Budapestre könyvtárazni a hallgatók, felesleges a teljes infrastruktúrát Európa egyik legdrágább városába telepíteni, az ilyesmit mégiscsak érdemesebb a magyar átlagbérben fizetni. Ignatieff román kollégája is felült az érzelmi hullámvasútra és kijelentette: Magyarországon ekkora exodus és üldöztetés 1956 óta nem történt. Éppen csak az ágy alatt készenlétben álló, töltött bőröndök nem kerültek szóba, meg a legrosszabb vészkorszak.

A CEU vezetése persze nyitva hagyott egy kiskaput a kormánynak, de csak amolyan megfoghatatlan Sargentini-sejtés formájában. Amennyiben a kormány hajlandó garanciákat adni az akadémiai- és tanszabadság kérdéskörében, akkor megfontolják a semmit, tehát így is, úgy is megnyitják bécsi kampuszukat, a mai előadás pedig semmi másról nem szólt, mint a leendő hallgatók toborzásáról.