Washington és Moszkva évtizedek óta harcol Kijevért, a CIA és a KGB is minden trükkjét bevetette. Ügynököket, cikkeket, civileket, végül fegyvereket használtak. Cikkünkben feltűnik a Szabad Európa Rádió, majd a 444.hu, a Magyar Hírlap és természetesen: Soros György. Ne tévedjünk: a mi elménkért is folyik a harc. A Hamvas Intézet Harcban a főellenséggel című munkafüzetének segítségével feltártuk az ördögi sakkjátszma lépéseit.
MEZŐ GÁBOR – PestiSrácok.hu
Civil szervezetek és újságírók: fegyverbe, fegyverbe!
Nincs új a nap alatt: Ukrajnáért (illetve a térségért) a rendszerváltás előtt is ugyanolyan harc folyt az Egyesült Államok (és a CIA) és Oroszország (akkor még a Szovjetunió és a KGB) között, mint napjainkban. Bár a fegyverek a nyolcvanas években még hallgattak, az állambiztonsági játszmákat tanulmányozva elképesztő ismétlődésekre bukkanhatunk. A szovjet titkosszolgálat jelentései szerint amerikai társszerve (a CIA) a nyolcvanas években civil szervezetek és – a szovjet jellemzés szerint – ukrán nacionalista szervezetek segítségével bomlasztott Ukrajnában (is). Sokak szerint az elmúlt években is ezt láthattuk. Az amerikai befolyást kár lenne tagadni, és az szovjetek (oroszok) sem változtattak a jól bevált megbélyegzésen. Már a hidegháború alatt nacionalistának bélyegeztek minden olyan csoportot, amely függetlenségre, változásra törekedett (ismert, napjainkban is használt kommunista lejárató-technika – vö.: az Orbán-kormány ellen indult 2010-2011-es nemzetközi kampány), és ezt a billogot most is rásütötték a kijevi tüntetőkre.
KGB: Ukrán nacionalista szervezetek a CIA zsebében
A KGB hosszabb jelentést készített a nyolcvanas évek elején, amit a szövetséges szervezeteknek, így a magyar állambiztonságnak is elküldött (a Hamvas Intézet honlapján elolvasható munkafüzet 77. oldalán kezdődik ez az irat). „Az amerikaiak a széleskörü pszichológiai háborús kampányban aktívan felhasználják a külföldi nacionalista szervezeteket is. Így például az ukrán nacionalista szervezet vezetői a Reagan-adminisztráció közreműködésével az USA-ban létrehozták az „Amerikaiak a leigázott népek felszabadításáért” elnevezésű szervezetet, melynek munkájába a Szovjetunióból és a szocialista országokból származó személyekből alakult 34 nacionalista szervezetet vontak be” – írták a magyarra 1983-ban lefordított jelentésben (a helyesírási hibákat meghagytuk), ami – és itt komoly figyelmet kérünk – Az ideológiai diverziós központok és a szovjetellenes szervezetek Szovjetunió és a szocialista országok elleni felhasználására vonatkozó legutóbbi utasításokról címmel ékeskedik.
Ukrajna már akkor is “gyenge láncszem” volt
„Az amerikai felforgató erőfeszítések keretében a »Szolidáris ukrán nacionalisták« szintén tesznek lépéseket a szocialista országokból származó személyekből alakult reakciós emigráns szervezetekkel való kapcsolatok erősítésére a »szabad Ukrajna nélkül nem lehet szabad Európa« jelszó felhasználásával” – folytatódik a jelentés. „Különös olvasni ezt a dokumentumot, három évtizeddel később, az ukrán vérontás napjaiban – írta ezzel kapcsolatban Hankiss Ágnes, a munkafüzet szerzője. – Elgondolkodtató olvasmány, hogy már 1983-ban, a politikai és titkosszolgálati játszmák rejtett világában hogyan számoltak és talán játszottak is az ukránok szabadságvágyával… Illetve, hogy a szovjet paranoia birodalmában hogyan tekintettek már akkor, mint gyenge láncszemre, Ukrajnára. A helyzet alakulása persze most sem mentes a rejtett politikai manipulációktól”.
Szabad Európa Rádió: a CIA hangja szólt?
És hogyan lehetett és lehet a legkönnyebben befolyásolni a közvéleményt? – tehetjük fel a kérdést. A média és a (sokszor csak annak nevezett) civil szervezetek segítségével. (Itt szögezzük le, felesleges és káros lenne az összes civil szervezet manipuláltnak tekinteni, a többségük valóban hiánypótló munkát, feladatot, küldetést végez). Vegyük először a médiát. A Magyarországon is kultikus – és valóban megkerülhetetlen, a legteljesebb sötétségben pislákoló fényt „sugárzó” – Szabad Európa Rádiót a szovjet titkosszolgálat a CIA öklének tartja. „A „Szabadság-Szabad Európa Rádiót /SZR/SZER/, amelyet az ellenség a »szavak háborújában« oly igen éles fegyvernek tekint, amely a NATO tömb háborus időben folytatott tevékenységével vethető össze, 1982 szeptemberében az USA Nemzetközi Rádióadások Állami Tanácsának /NRÁT/ alárendeltségébe helyezték, ami a „független társadalmi szervezetként” való álcázásáról történő lemondást jelentette” – írják a jelentésben. Tény, hogy Ronald Reagan amerikai elnök a nyolcvanas évek elején a SZER szinte teljes vezetését lecserélte, majd a szovjet jelentés szerint a CIA embereivel töltötték fel az állományt. Ez Hankiss Ágnes idézve – „a szovjeteket láthatólag kellemetlenül érintette. (Feltehetőleg a menesztettek között akadt egy-két hasznos emberük…)”.
Újságok, Várkonyi Tiborok a titkosszolgálatok kezében
Moszkva szerint ilyen „amerikai” műhely volt (többek között) a Kontinent irodalmi folyóirat is, amellyel egész Európát behálózták. Persze a szovjetek sem tétlenkedtek. „Nehéz nem gondolni ezen a ponton arra, amit a szovjet állambiztonság hasonló ténykedéséről tudunk, elsősorban Stephen Koch revelatív könyvéből (Kettős szerepben. Az értelmiség elcsábítása) – írta Hankiss Ágnes. – Koch konkrétumok során keresztül fedi fel azt az ügynökhálózatot, amelyen keresztül a KGB „rátette a kezét” Európa és az Egyesült Államok kulturális életének szinte teljes erezetére, és a kommunista eszmével és a Szovjetunióval rokonszenvezők sorába állított jelentős értelmiségieket, művészeket, neves hollywoodi filmrendezőktől Hemingwayig, és sajnos André Gide-ig. De szedhetnénk a példákat a Mitrokhin-archívumból is… mondjuk a Le Monde című lapét, amelynek egyik főszerkesztő-helyettese hosszú éveken keresztül a KGB fedett tisztje volt”. Itt jegyezzük meg, hogy a PS által lebuktatott, állambiztonsági és francia állami kitüntetéssel is díjazott népszavás Várkonyi Tibor bácsi is szoros kapcsolatban volt az említett francia újsággal.
Szabad sajtó: a 444.hu demokrácia-propagandája
Ugorjunk egyet, és a törésvonalak mentén haladva nézzünk körbe mai magyar sajtóban. Vegyünk két példát. A Soros Györgyhöz köthető (így amerikai, nyugati orientáltságú) 444.hu egyértelműen az Egyesült Államok álláspontját (más jellemzés szerint a „szabadság, a „demokrácia elvét”) képviseli az ukrán konfliktusban. Elég rápillantani laza, frappáns, amúgy tömény propagandaüzenetekkel felérő címeire (néhány az elmúlt hétből): (Putyin hosszú árnyat vetett Magyarországra; 56-ot ellenforradalomnak nevező, frissen felújított emlékhelyet koszorúz meg Putyin Budapesten; Putyin a vádlottak padján).
Putyin barátai: szovjet ízek a Magyar Hírlapban
Nézzük az „orosz álláspontot”. Az amúgy konzervatív Magyar Hírlap az utóbbi hónapokban erősen – jóval a kormány egyensúlyra törekedő politikáján túl – az oroszok mellé helyezkedett. Amíg a 444.hu, az Index és a hírportálok többsége tudósításaikban az ukrán veszteségekre és az orosz agresszióra helyezik a hangsúlyt, addig a Magyar Hírlap következetesen az orosz sikereket és az ukrán bűnöket hangsúlyozza. Az elfogultságon belül is külön mélységet képviselnek a lap orosz tematikájú vezércikkei, amelyekben a szerzők egymást múlják felül Putyin-rajongásukban. „Tisztelt Elnök Úr! Most várom önt. Mert most önnek van igaza” – írta a kormánypárt hívei között ikonnak számító Bayer Zsolt (amivel meghódította az internetet), majd Máté T. (Thürmer) Gyula rátett még egy lapáttal : „Ne üljenek le vele sakkozni, számtalan lépéssel előttünk jár már nyitáskor, sőt, sokszor a tábla is bőven az övé. Nem csal, nem kever, nincs rá szüksége. Ereje van, és erőt sugároz, mert egyben hisz, egyet képvisel. Oroszországot” – fogalmazott ódájában és néhányan már eltűnődünk: mégis melyik évben járunk? Talán a Szabad Népet olvassuk?
KGB: Az Amnesy International is a CIA fedőszerve
Térjünk át a civil szervezetekre. Nem újdonság (és ennek tagadása is régről való), hogy a propagandaháború kiemelt fegyvereiről van szó. Nagy megütközést keltett, hogy Moszkva és Budapest a közelmúltban keményen fellépett több szervezet ellen, de talán árnyalja a képet az a jelentés, amelyet a velejéig romlott, de rosszul tájékozottnak nehezen nevezhető KGB készített. „Az amerikai titkosszolgálatok fedőszervének tekintette a szovjet értékelés az olyan civil szervezeteket is, mint a „Nemzetközi Amnesztia” vagy „Az emberi jogok védelmének társasága” – írja Hankiss Ágnes. – Valóban azok voltak-e, nem tudjuk. De nincs új a nap alatt: a nonprofit egyesületek, jogvédő vagy jótékonykodó civil szervezetek felhasználása fedőszervi célokra ma is minden titkosszolgálat kedvelt eszköze. (A terrorizmus finanszírozásának a legnehezebben nyomonkövethető, felderíthető formája manapság az, ami az NGO-kon [non-governmental organization] keresztül történik. Sok esetben úgy, hogy a humanitárius szervezet önkéntesei maguk sincsenek tisztában azzal, hogy valójában terrorista pénzügyi tranzakciókat és célokat szolgálnak” – jegyzi meg a Hamvas Intézet igazgatója.
Civilek és a mindenhol felbukkanó Soros György
Nézzük meg közelebbről a két említett szervezetet. A „Nemzetközi Amnesztia”, azaz Amnesty International épületét néhány éve megszállta az orosz ügyészség. A lépést lehet vitatni, de nem árt a függöny mögé is bepillantani. Tény, hogy a Heti Válasz tényfeltáró cikke szerint Soros által is támogatott AI mind Oroszországot, mind Magyarországot szívesen kritizálja, támadja (talán kár kiemelnünk, hogy egyik országban sem érzi magát elég erősnek Washington), legutóbb Angela Merkelt szólította fel arra, hogy lépjen fel a civilek védelmében (lásd a civil-védő 444.hu cikkét), de volt, hogy az alkotmánymódosítás ellen lépett fel. „Az emberi jogok védelmének társaságát” nehéz egyértelműen beazonosítani, de talán nem tévedünk nagyot, ha az 1978-ban alapított, New York-i székhelyű, igen aktív Human Right Watch-ra gondolunk, ami épp a napokban marasztalta el – ismét – Magyarországot. „Lesújtó jelentést írt Magyarországról a HRW” – írta címében az Atv.hu. Vagy ahogyan a 444 fogalmazott: A jogvédők szerint Brüsszelnek szét kéne csapnia Magyarországon. Ismerős szóhasználat? Lábjegyzetként jegyezzük meg, hogy Sorost itt sem lehet megkerülni: néhány éve százmillió dollárral (!) támogatta a HRW-t. Az üzletember és a magyar civil szervezetek szoros kapcsolatáról korábban itt és itt írtunk.
Ellenségkép: befelé a zsidók, kifelé a nácik
Látni fogjuk, hogy amíg az „egyik oldal” Ukrajna „függetlenségét” és az emberi jogokat óvná (sokszor joggal), addig az orosz (szovjet) fél következetesen a nacionalizmus bélyegét süti ellenfeleire. Nem véletlen, hogy már az oroszbarát Janukovics-féle ukrán vezetés is következetesen nacionalistának, fasisztának nevezte a vele szemben fellépő narancsos tüntetőket. „Timothy Snyder amerikai történész, a térség kutatója például úgy véli, hogy a Janukovics-féle posztkommunista hatalom szándékosan olyan látszatot teremt, mintha a tüntetéssorozat fasiszta jellegű volna, hogy ezzel állítsa szembe a tüntetőket az ukrán társadalom és a világ demokratikus érzelmű részével – írja ezzel kapcsolatban Hankiss Ágnes, aki kiemel egy igen fontos Synder-idézetet: „Az orosz propaganda újra és újra azt sulykolja, hogy a majdani tüntetésekkel visszatért Európába a nemzeti szocializmus… Valójában pedig az ukrán rezsim, nem pedig az ellenzéke az, ami az antiszemitizmust eszközként használja. A rohamrendőröket úgy tájékoztatták, hogy az ellenzéket a zsidók vezetik. Tehát az ukrán kormány magának azt mondja, hogy az ellenfelei zsidók, nekünk pedig azt, hogy nácik”. Lejárató-technika akkor és most.
Ukrán nacionalisták? Zárásként felsorolunk néhány Magyar Hírlap-címet a közelmúltból. A hírértéket nem vizsgálva érdemes a cikkek üzenetén eltűnődni: Magyar iskolásokra rontottak ukrán nacionalisták; Erőszak és nacionalizmus Kijevben; Nacionalisták tüntettek a kijevi magyar nagykövetség előtt. Itt és ott minden fekete és fehér. Ahogyan a már említett Máté T. (Thürmer) Gyula írta tavalyi publicisztikájában: „Barack Obama nem változtatta meg Amerikát. Nem tette szerethetőbbé sem. Ukrajnát vérbe borította. Vlagyimir Putyin a közhiedelemmel ellentétben nem vonult be a Krímbe”. Így.
Talán cikkünk is rámutatott arra, hogy a Magyar Hírlap és a 444.hu cikkeivel ellentétben létezik más szín a feketén és fehéren kívül. Bár a manipulációk hatására sokan hajlamosak az ukrán vagy akár a magyarországi helyzetet a Jó és a Gonosz harcának látni, ennél azért árnyaltabb, homályosabb a kép. Ami élesen kirajzolódik: akkor és most is komoly harc folyt Ukrajnáért, s még inkább az elmék, elménk meghódításáért.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS