Ez már mindennek a teteje. Vagy a legalja? Mindegy. A lényeg, hogy felháborító. Hanyagolni kezdte a Wellhello dalait a Petőfi Rádió, miután a népszerű zenekar egyik tagja, Fluor Tomi, élő adásban kiáltotta be Soros György nevét. Ha tippelnem kellett volna, hogy ki lesz az első pihentagyú ellenzéki politikus, aki rögvest rácuppan a témára, akkor én biztos Ungár Péterre szavazok. És tényleg.
Az LMP a Médiatanácshoz fordul az ügyben. Csak napok kérdése és a hír Brüsszelbe is eljut, majd Washingtonba, mint a szabad véleménynyilvánítás elleni legújabb merénylet. Az hagyján, hogy a demokratikusan újraválasztott magyar diktátor országában előszeretettel gyepálják a kritikus hangvételű leírt szöveget, de ezután már a kottafüzetek is reszkethetnek. A szabad szó után, a szabad dallam kivégzése a cél.
Ha Fluor Tomi menedzsmentjének van egy kis esze, kihasználja az alkalmat, hiszen ritkán adatik ilyen lehetőség magyar előadó számára. Állítólag az Egyesült Államokban – bizonyos körökben – többen akkor jöttek rá, hogy Madonna egy énekes – nem pedig egy festmény, vagy szobor – amikor a világsztár beszólt a leendő elnöknek, Donald Trumpnak. Persze nálunk, az ellenzéki oldalon, erre is lenne logikus magyarázat, hiszen hosszú ideig a Duna tévé volt a legnézettebb magyar tévécsatorna odaát – sokszor angol felirattal kísért műsorokkal az éterben –, tehát ne legyenek kétségeink, a világméretű és rendszerszintű agymosást nem tegnap találta ki a Fidesz.
Ungár Péter ott folytatja, ahol a választások előtt abbahagyta. Miután Varga Mihály mellett a DK-s Niedermüller Péter is felmosta vele Budapest 4-es számú választókerületének szavazóhelyiségét, a zöldpárti cuki teremtés úgy döntött, hogy továbbjátssza „Csipike, az óriás törpe” szerepét, és mintha mi sem történt volna, folytatja a harcot a „Rettenetes Réz Úr” ellen.
Érthetetlen számomra, hogy miért asszisztál ennyire passzívan Szél Bernadett egy olyan sótlan figura közéleti bukdácsolásához, aki kizárólag a saját politikai komfortzónájában népszerű, viszont a nyilvánosság előtti szerepeltetéséhez viszonyítva – választási eredményét is tekintve – messze az egyik legelutasítottabb politikus ma Magyarországon.
Hiába keres meg hetente az RTL Klub és az ATV, hiába ír rólad rendszeresen az Index, igen, az öngól is gól, az is elmozdítja a tabellát, de ha a gólkirályi címet tűzted ki célul, és csapatodat bajnokká akarod tenni, akkor illene olyan játékosokat játszatni, akik néha az ellenfél kapujába is betalálnak, nem csak a sajátjukba.
Fluor Tomi a „Mizu” című megaslágerrel robbant be a magyar zeneiparba. A fülbemászó dallam extrémen bugyuta szövegén sokan csak mosolyogtak, mások pedig – főleg zenei berkekben – már-már kikérték maguknak, hogy ez a hello, mizú, figyú, mi a szitú akármi, zenei produkcióként vonuljon be a modernkori művészettörténelembe. Még Fábry Sándor is felolvasta a dal szövegét az egyik műsorában, gondolom nem a gazdag szókincs vagy a mélyenszántó gondolatok hatottak ennyire a lelkére.
Szó se róla, Fluor rengeteget fejlődött mostanra, ez laikus hétköznapi füllel is érzékelhető, talán most ő mosolyog azokon, akik előtte csak egy rokonszenves gegnek könyvelték el első slágerét. A Wellhello az egyik legnépszerűbb zenei formáció Magyarországon, ez vitathatatlan tény. És Ungár Péterrel ellentétben, a srácoknak van kézzelfogható rajongótáboruk. A statisztikai adatok, a letöltések, a fesztiválok, mind-mind őket igazolják.
Ha tényleg azért nem játsszák a Wellhello dalait, mert Tomika sorosozott, akkor a helyzet orvoslása nem a Médiahatóságra tartozik, hanem az Országos Pszichiátriai Intézetre, és ez nem csak a méltatlankodók esetében van így, hanem a rádió túlbuzgó döntéshozóira is igaz.
Ilyen szempontból semmiféle jelentőséggel nem bír az a felismerés, hogy a Petőfi Rádió közpénzből működik. A Wellhello dalait eddig rongyosra játszották ugyanebben a rádióban, és ehhez nagyon sok olyan állampolgár adója is hozzájárult, akik egyáltalán nem hallgatják a Petőfi Rádiót. Az ő esetükben eddig hogyhogy nem merült fel a közpénz elherdálása? Egyáltalán milyen objektív szakmai döntések során érhetné el egy közpénzből üzemeltetett zenei rádió, hogy minden adófizető polgár zenei ízlését egyenlő mértékben kiszolgálja? Vajon nem pont azzal szembesülünk az ügy kapcsán, hogy már megint fordítva ülünk a lovon? Mert ha így van, akkor nem az a kérdés, hogy miért nem játssza Fluor Tomi dalait a rádió, hanem az kellene megtudni, hogy miért játszhatták eddig, ugyanabból a közpénzből. Ilyenkor miért felejti el Ungár Péter és az LMP, hogy milyen nagy a szegénység Magyarországon, és mennyi lepusztult kórházat lehetne kifesteni a Petőfi Rádió éves költségvetéséből?
Ezért jó zöldpártinak lenni. Mert egyszerre lehetsz igazságosztó mindkét oldalon, mint a moralitás szelíd arcú kisangyala.
Ha holnap Böde Dániel a Fradi csatára kiáltja el Soros György nevét gólörömében, a négy éve stadionozó Ungár lesz az első, aki szívügyének fogja tekinteni a futballista ügyét. Aztán hasonló indíttatás nyomán, majd kiad az LMP egy közleményt és feljelentik az M4 sportcsatornát, amiért szerintük a szerkesztők nem méltatják elégszer Böde Dániel képességeit.
Ungár Péternek csak azért van helye a Híradóban, mert mégse mondhatja be saját szájával Erős Antónia, hogy ezek az Orbánnék mekkora gazemberek. Van itt néhány ember, például az Ungár, vagy a DK-s Gréczy Zsolt, nekik az a feladat jutott, hogy a kérdés formájában feltett válaszokra rábólintsanak, lehetőleg három-négy tömör mondatban, hogy mégse lógjon ki a lóláb. Megrendelik őket, mint a pizzát – szinte gombnyomásra képesek bármin felháborodni –, az interjú végén pedig jön a klasszikus happy end iránti sóvárgás:
„Ezt a pénzt inkább költöttük volna az egészségügyre és az oktatásra.”
Persze ez akkor is így van, ha nem is pénzről van szó, hanem mondjuk a Balaton vizének tavaszi hőmérséklet-ingadozásáról.
Így mindenki boldog. Az RTL hírszerkesztősége azért elégedett, mert már megint elmondta valaki helyettük a mondanivalójukat, ráadásul anélkül, hogy a csatorna pártatlanságának látszata veszélybe sodródott volna. Ungár pedig fontos emberként megy haza az interjúról, hiszen megint benne lesz a tévében. Csak az a fránya négyévenkénti választást kellene valahogy demokratikusan megszüntetni, mert ez állandóan szembesíti őt azzal, hogy miközben két mondatot se tud kinyögni a Fidesz és Orbán Viktor említése nélkül, bármelyik mozgásban lévő körúti villamoson van annyi jobboldali szavazó, mint ahányan kíváncsiak az ő napi adag nyafogására.
Azt már alig érdemes megemlíteni, hogy a Petőfi Rádió már vasárnap úgy játszotta tovább a Wellhello dalait, mintha mi sem történt volna. Ungár Pétert ez érdekli a legkevésbé. Ő már lázasan keresi tovább a következő Fluor Tomiját, aki lehet egy másik zenész, esetleg egy Orbánozó kisnyugdíjas, netán egy közterületen tilosban parkoló autó, vagy csak egy letört faág a Népligetben. Igazából neki tökmindegy.
De hagyjuk a frissen bukott politikusokat, hiszen Budapesten javában zajlik a többfordulós forradalom. Szombaton lement a második felvonás, de még mindig nem hajlandó nekünk elárulni senki, hogy mitől diktátor a márpedig diktátor, és mitől nem érzik szabadnak magukat a csak azért is rabok.
Nos, belehallgattam a produkciókba, számomra az est fénypontját egyértelműen az a bátor felszólaló jelentette, aki hatásosan körülírta, hogy miért nem lehet ma Magyarországon normális hétköznapi életet élni, elsősorban a köztévé Híradója miatt. Utoljára annak a szurkolónak voltak ilyen gondjai, aki a nyolcvanhatos vébé idején, a hatodik szovjet gól után nem bírta továbbnézni a meccset – amelyet egyébként akkor is az állami csatorna közvetített – és kidobta a tévéjét az ablakon. Ennyi erővel azt is gondolhatnánk, hogyha a nyolcvanas évek közepén, Ceausescu bemondatja kétnaponta valakivel a román köztévében, hogy a kommunizmus sz@r, Gorbacsov pedig egy tetű, Romániában talán meg se szűnik a diktatúra.
Mert az emberek semmit nem éreztek abból, ami körülöttük zajlott. Az éhezés, a kényszermunka, a „közösség javára” elkövetett vagyondézsmálás, mind-mind eltörpült a román állami televízió esti műsorainak etikátlansága mellett. Elég érdekes lett volna, ha a nyolcvankilences forradalom hevében, amikor a fél ország agyonlövetése zajlott az utcákon, tereken, valamelyik ostoba diáktüntető hozzálát a teraszról arról makogni, hogy vesszen a diktátor, mert nézhetetlen az adófizetők pénzéből fenntartott közmédia.
Félreértés ne essék, nem kívánom minősíteni az MTVA teljesítményét, pusztán csak arra szeretnék szelíden utalni, hogy a köztévé – Fluor Tomi dalaival, vagy azokat mellőzve – semmilyen körülmények között nem lehet egy diktatórikus rendszer mércéje. Amikor a szüleink és a nagyszüleink menekültek a golyók elől Temesváron, Erdélyben, és egész Romániában, kábé a négyezer-hatszázadik gondjuk volt az, hogy mikor látnak végre független hírműsort a mindig bolhás, fekete-fehér sporttévéjükben. Ezért aki a mai Magyarországon diktatúrát kiált, az vagy ostoba, vagy nem ismeri a szó jelentését, mert én a legádázabb ellenségeimnek se kívánom – még a tüntetésszervezőknek sem – hogy egy percig is részük legyen olyan borzalmakban, amelyekben elődeinknek részük volt. Kicsit nem ártana visszavenni a nagy szavak állandó csépeléséből, időnként jól jönne egy kis önkritika, néha hasznosabb körülnézni a saját házunk táján, hátha kiderül, hogy talán mégse Orbán Viktor a hunyó, ha esetleg nem úgy mennek a dolgaink, ahogy mi azt szeretnénk.
(Vezető kép: Mudra László / Origo)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS