Gyanítom, hogy Magyarországon nem sokan tudják, hogy ki volt Doina Cornea. Ezzel együtt, kötelességemnek érzem néhány szóban megemlékezni róla, miután május 8-án, nyolcvannyolc éves korában magához rendelte őt a Teremtő, kiváltva ezzel e derék asszonyt egy egész életnyi szenvedésből.
Ki volt Doina Cornea? Egyszerű lenne a válasz, de valahogy mégsem az. Mert egy olyan országban, ahol a „többség” diktátornak kiáltja ki Orbán Viktort, és olyanok tetszelegnek a rendszerellenes forradalmárok szerepében, mint Rékasi Zigi vagy Gulyás Marci, nem lenne méltó Doina Cornea emlékéhez, ha csak azt mondanám róla, hogy egész életét a Ceausescu diktatúra elleni küzdelemnek szentelte. Önmagában ez a kijelentés kevés, hiszen Kálmán Olga könnyen gondolhatná azt, hogy Cornea asszony volt a román Hernádi Juci, vagy Sárosdi Lilla.
A nyolcvanas években Doina Cornea több mint harminc levelet juttatott el a Szabad Európa Rádió szerkesztőségébe, legtöbbet a külföldön élő rokonai segítségével. Ezekben a levelekben egy kifosztott, megalázott nép mindennapi szenvedéseiről tájékoztatta a nagyvilágot. Elmondása szerint a leveleket társasjátékokba és egyéb ajándékokba rejtette. Mivel az internet csak később aranyozta be az életünket, ezért nem rendelkezett a jelenlegi lázadási formák eszköztárának lehetőségeivel. Brüsszel akkor még csak Belgiumot jelentette, Sargentini asszony pedig az ő felülmúlhatatlan jogtudásával még évtizedeken át szomjaztatta Európát. Külön pech, hogy egyes emberek nem születnek egyből felnőttnek, mert a megváltás az bizony soha nem jön elég korán.
Doina Cornea leveleire Nyugat Európa pont olyan passzívan reagált, mint az ötvenhatos magyarországi események idején. Biztatták őt, hogy ne adja fel, és jó egészséget kívántak az egész családnak.
1987-ben, a brassói munkások kommunista-ellenes lázadásakor, Doina Cornea egy hatalmas lepedőt feszített kolozsvári otthonának kerítésére, melyen ez állt: „Egyetértek a brassói munkásokkal”. Szomszédai sűrűn vetették a keresztet, fogadni mertek volna rá, hogy ennek a nőnek befellegzett. Ám láss csodát, két nappal később, „csak” simán bebörtönözték, a helyszíni agyonlövetése fel sem merült. A tömlöcben további kellemes impulzusok érték, hiszen szakítva a kor hagyományaival, a börtönőrök kizárólag köpködték és anyázták, viszont – az elvtársi tisztelet jegyében – kerültek mindenféle fizikai megtorlást.
Egy év múlva házi őrizetbe került. Az utcájában lezárták az autósforgalmat, hogy zökkenőmentes legyen a megfigyelése. Egyszer a nyílt utcán verette meg a Securitate (az akkori titkosszolgálat), mert szerintük hazudott arról, hogy miről is beszélgetett egy őt meglátogató idegen férfival.
1983-ban a külföldi családtagjait persona non grata-nak nyilvánította a román állam, ami neki annyit jelentett, mintha Gyurcsány Ferenc nyílt levélben tiltaná meg nekem, hogy a mellemre tűzzem a DK logóját.
Doina Cornea-t minden fizikai, lelki és szellemi megalázás csak erősebbé tett. Olyannyira, hogy levélben szólította fel Ceausescut, hogy álljon el a falurombolási tervétől, mely terv elsősorban a magyar települések eltakarítására fókuszált.
A vasárnapi istentiszteletet még a Securitate „kérésére” sem volt hajlandó hosszútávon hanyagolni, így jelenléteivel állandó telt házat biztosított az Úr házában. Minden padsorra jutott néhány besúgó, akik figyelték, hogy kivel lép kapcsolatba – akár két szó erejéig is – vagy mit csúsztat a perselybe?
Persze napjaink ünnepelt hőseihez képest Cornea asszony csak egy amatőr rosszkislánynak tűnhet, ő soha nem volt annyira bátor, mint mondjuk a Kossuth téri tüntetők, akik tábláikon egyenlőségjelet tesznek a sperma és az ellenség vezére között. A mázlista Ceausescu ezt megúszta.
A forradalom idején, Doina Cornea ott volt kint a káoszban, a vérben úszó téren, kész volt meghalni, vagy inkább élni.
Ideát Romániában a nyolcvankilences tüntetéseket záró after party-k sajnos soha nem a körúton végződtek, hanem a temetőben, a kórházban, vagy a legközelebbi Militia fogdájában. Pedig akkor tényleg mi voltunk a többség. A háromharmad, azaz – gyengébbek kedvéért – az egész.
A kommunizmus bukása után Cornea asszony követelte az antiszemita, xenofób, magyar ellenességéről hírhedt Nagy Románia Párt eltávolítását a demokratikus intézmények közeléből. Többször felhívta az emberek figyelmét, hogy legyenek résen, mert a Ceausescu házaspár kivégzése nyomán csak két holtest lett elföldelve, nem a kommunizmus. Figyelmeztetései süket fülekre találtak, így Románia lett az első Kelet Európai ország, ahol immár demokratikus választáson lett visszatapsolva a Ion Iliescu féle, elvtársi alapon szabadnak hazudott régi rendszer.
A kolozsvári magyarok iránt tanúsított végtelen empátiája nagyban megnehezítette az akkori magyar-fóbiában szenvedő polgármester – George Funar – dolgát. A magyarok támogatását Doina Cornea asszony annak tudatában is vállalta, hogy „bozgor”-barátként sokat veszített a népszerűségéből. Ugyanis, amint a szovjet csapatok elhagyták Magyarországot, a románok többsége szentül hitt abban, hogy a következő években Budapest minden követ megmozgat a nemzetközi porondon Erdély visszacsatolásának kényes ügyében. Így, ez a törékenynek tűnő kedves hölgy alaposan ellehetetlenítette hazájában a saját politikai ambícióinak érdemi megvalósulását.
Most, amikor a Dobrev Klárák és Vadai Ágnesek egész kampányokat áldoznak a saját nemzetükhöz tartozó külhoni magyarok gyűlöletére, amikor a felújított templomokra úgy mutogatnak egyesek, mint közpénzből fenntartott bordélyházakra, Doina Cornea asszony szellemi öröksége talán még nagyobb érték, mint előtte volt. Nekünk nem maradt más hátra, mint megköszönni az Égieknek, hogy ez a derék asszony velünk és értünk harcolt, kommunizmusban, demokráciában. És azért is hálásak lehetünk a sorsnak, hogy bármennyit változik a világ, a Dobrev Klárák és a Vadai Ágnesek valahogy mindig a túloldalra keverednek.
Mert az továbbra is a mi feladatunk, hogy igenis különbséget tegyünk nő és nő között, ember és ember között, hiszen az erkölcsi és szellemi tisztánlátás ott kezdődik, ahol a hatalomvágytól fűtött vak gyűlölet tüzét megállítjuk.
(Vezető kép: DOINA CORNEA (1929-2018) – foter.ro)
Forrás: PolgárPortál / A szerző kolozsvári író
Facebook
Twitter
YouTube
RSS