Bár az USA Európa dárdájával veri a bozótot, a Washington Post szerzője már békülne Putyinnal

Miközben az Egyesült Államok igyekszik túlfeszíteni Nyugat-Európa és Oroszország konfliktusát, az amerikai józanabb véleményelit szerint létezik békés és Amerika számára is kifizetődő megoldása az ukrán-orosz drámának. A Washington Post oldalán figyeltünk fel Daniel W. Drezner, a Tufts Egyetem nemzetközi politikatudományok tanárának öt pontos javaslatcsomagjára. Az IMF persze nem maradhatott ki belőle.

VARGA NÓRA – PestiSrácok.hu

Daniel W. Drezner, a Tufts Egyetem nemzetközi politikatudományok tanára pontokba szedte, hogy miként lehetne megoldani az ukrán-válságot. A javaslatok már csak azért is érdekesek, mert az Egyesült Államokban készültek, és elég tényszerűek, szemben azokkal a magyarországi ellenzéki és “civil” véleményekkel, amelyek belehajszolnák Magyarországot, Európát egy totális konfrontációba Oroszországgal. Aki tehát nem vak, az Washingtonban is látja a helyes utat.

Daniel W. Drezner

Drezner így vezeti be az öt pontos csomagot: “A legújabb minszki megállapodás nem rendezte a kérdéseket, sőt inkább újakat vetett fel. Putyin, Hollande és Merkel maratoni tárgyalása alapján már napok óta tűzszünet lépett volna életbe Donyeckben és Luhanszkban. Az egyezmény szerint az ukrán hadseregnek el kell távolodnia a frontvonalról, a szakadároknak pedig az első minszki megállapodás szerint rögzített állásaik mögé kell húzódniuk; amnesztiát kapnak a harcok alatt eljárásba vont emberek, szabadon kell engedni a túszokat, a határellenőrzést vissza kell állítani a kelet-ukrajnai részen; biztosítani kell a segélyek célba érérését, ki kell vonni a külföldi katonákat és fegyvereket; év végéig meg kell reformálni az alkotmányt, különös tekintettel a decentralizációra.

Drezner szerint azonban mindez megbukott és most jött el az ideje, hogy az elméleti szakértők is hozzáadják tudásukat a megoldáshoz. Ezért pontokba szedte, mit lehetne még tenni.

(1) Svédország és Finnország szerepe stratégiai fontosságú Putyin megfékezésében. Bizottságot kell felállítani a két semleges ország NATO-csatlakozásának elérésére.

(2) Másodjára be kell fejezni a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről szóló USA-EU tárgyalásokat, mert Putyin valójában az amerikai gazdasági fenyegetettségtől fél, hiszen az eurozóna gazdaságai erős lökést tudnának adni Amerikának.

(3) Harmadjára újra fel kell állítani az CO-COM-ot, ami a hidegháború idején szoros együttműködésben állt a NATO-val, ezen keresztül tartották sakkban gazdasági embargókkal a Szovjetuniót. Meglátása szerint az új CO-COM-mal hatékonyan lehet befolyásolni az orosz viselkedést és más, a mai kornak megfelelő feladatokkal is fel lehet ruházni az embargós bizottságot. Így például az oroszokkal szembeni informatikai csapásokkal.

(4) Negyedjére figyelni kell Moldovára. Moldova az orosz elnök kiszemelt célpontja lehet a bajkeverésre, mivel egy kis és gyenge ország, mindamellett kiválóan alkalmas az irredenta érzelmek felkorbácsolására.

(5) Végezetül türelmesnek kell lenni, hiszen a játszma célja, hogy befagyasszák az ukrán konfliktust. Igen, befagyasztásra kell játszani, mert a nyílt konfliktusban Putyin hajlamos még többet beáldozni, és ez a nyugati világban ez a lépés sokkal több erőforrást emésztene fel, mint Oroszországban.  Ezért egy Oroszország-IMF-megállapodáson túl szükséges más gazdasági lépéseket tenni Oroszország pacifikálására. Valószínű, hogy a Nyugat így tudna a legkevesebb áldozat árán a legnagyobb nyomást gyakorolni Putyinra.

Daniel Drezner megállapításai, ha tudóshoz illően kissé naivnak is tűnnek, mindenesetre, békések. Van benne némi ráció és külön figyelemre méltó, hogy a felvetések egy amerikai egyetemen készültek. Olyan kicsengése van, mintha Obama felelősségét is felvetné abban, hogy lesz-e háború, vagy békés, gazdasági nyomásgyakorlással oldják meg a konfliktust.