Küzdelemben nem volt hiány a Magyar Kupa-döntőn, azonban a színvonalas, szórakoztató játék elmaradt. Mindkét csapat görcsösen játszott, és inkább a középpályán tartózkodott a labda, mint a kapu előtt. A rendes játékidőben nem született gól, a hosszabbítás pedig komoly fordulatokat tartott magában, ugyanis a játékvezető két fehérvári játékost is kiállított, így nagyon nehéz helyzetbe került Szabics Imre csapata. Kastrati a százegyedik percben, egy távoli, lapos lövéssel szerezte meg a vezetést, ami hétfőn este kupagyőzelmet jelentett az Újpestnek. Úgy tűnik, az égiek egyelőre azt szeretnék, hogy a Fradi és az UTE uralja magyar labdarúgást, Pakson pedig egészen biztosan nem örülnek, hiszen így bukott a nemzetközi kupaszereplés.
Meglehetősen pimasz húzás volt az Újpest részéről, hogy egyetlen magyar játékost sem nevezett a Magyar Kupa-döntőre. A Fradit rengeteg kritika éri, hogy szinte alig van hazai labdarúgó a kezdőben, pedig mindig találni kettő, vagy három magyart. A sok külföldi persze nem jelentette azt, hogy esélyesként léptek a pályára a finálén a lila-fehérek, hiszen a Fehérvár jóval erősebb kerettel rendelkezett. Igaz, Michael Oenning már tudja, milyen Magyar Kupa-döntőt játszani, mivel a Vasast egyszer már sikerült a fináléig vezényelnie.
A Puskás Aréna impozáns helyszínül szolgált, és be kell vallani, szép számmal látogattak ki nézők is, ami természetesen még messze volt a telt háztól, de ezekben az időkben ez így normális. A Fehérvárnak, mivel a bajnokságban csak a harmadik helyért küzdhet, nagyon fontos volt ez a mai döntő, de Pakson is mindenki Vidi-drukkerré vált ma, ugyanis a nemzetközi kupaszereplés volt a tét. Amennyiben a fehérváriak nyertek volna, úgy Bognár György együttese nemzetközi lehetőséget kapott volna, ami cseppet sem mindegy a paksi szurkolók számára.
ELSŐ FÉLIDŐ
Az irammal és a tempóval nem volt gond, kifejezetten jó színvonalúak voltak a nyitó percek. A Fehérvár persze összeszedettebb játékot mutatott, azonban nem tudtak eljutni az újpesti kapuig. A tizenkettedik percben is csak egy távoli szabadrúgás adott erre lehetőség, de mivel beadás lett a vége, amit a védők tisztáztak, ebből sem lett kapura veszélyes helyzet. A későbbiekben is a Fehérvár volt a kezdeményező és a labdát többet birtokló csapat, ugyanakkor az UTE védelme az első negyed órát követően is jól állták a sarat. A huszadik perc hozta meg az első komolyabb helyzetet, ami Nikolics nevéhez fűződik, egy remek beadást fejelt fölé. Számára amúgy ez a mai este különösen fontos volt, mivel lengyel kupát már sikerült nyernie, azonban a magyarról már két ízben is lecsúszott.
Az első játékrész közepére már akadtak momentumai az Újpestnek is, de kapura veszélyesek csak egy szögletet követően voltak a harmincegyedik percben. Ezután komoly birkózás következett a középpályán, egyik csapat sem játszott jobban, mint a másik, és a harminckilencedik percet tapostuk, amikor is Zivzivadze előtt adódott egy komoly lehetőség, ami kimaradt. Az első félidő vége felé támadójátékban javult a Fehérvár, és erre érkezett is azonnal reakció az Újpest részéről, de amikor végre élvezhettük volna a végjátékot, egy hatalmas balhé kerekedett ki, amiből épp, hogy nem lett tömegverekedés, mindenesetre három sárga lap azért előkerült. Ezen kívül ebben a nem túl izgalmas első félidőben több minden nem történt, így gól nélküli döntetlen állással zárult.
MÁSODIK FÉLIDŐ
Erősödő fehérvári nyomás alatt kellett jól muzsikálnia az újpesti védelemnek a második félidő nyitó perceiben. Szabics Imre, amennyire csak tudta, rendbe rakta a csapatát: ez nyilvánvaló volt, mivel hatalmas iramban kezdte és folytatta a játékot a Fehérvár. Érdekes módon az ötvenötödik percben az újpestiek két ízben is komoly izgalmakat okoztak a fehérvári kapu előtt: gól nem lett, de a meccs színvonala emelkedni látszott. A hatvanhatodik percben szépen megugrott az Újpest, miután a becserélt Fiola komoly hibát vétett: Tallo érkezett középen, Negóval ütközött, nem lett belőle tizenegyes, pedig nagyon úgy nézett ki, hogy ez büntetőt ért. Ennek köszönhetően a panaszkodó újpesti kispad kettő sárgát is kapott. A hetvenegyedik percben már végre kapura lövést is lehetett látni, Beridze bombáját kellett Kovács kapusnak kitornáznia.
A nyolcvanharmadik percben Zivzivadze fejese veszélyesen érkezett a kapu felé, de mellé ment, pedig némi birkózás, és unalmasabb szakasz után ez kifejezetten izgalmas pillanat volt. A rendes játékidő utolsó szakasza is parázs csatát hozott, de a színvonal a korábbi maradt. Az utolsó percben pedig a Fehérvár emberhátrányba került, amikor Rust kiállította a játékvezető, miután csúnyán buktatott. Ez azonban már nem segítette az Újpestet ahhoz, hogy gól szülessen. Így nulla–nulla volt kilencven perc után az állás, jöhetett a hosszabbítás.
HOSSZABBÍTÁS
Az extra játékrész újpesti emberelőnnyel kezdődött, de az első percekben ez nem látszódott, hatalmas elánnal harcolt a kupáért a Fehérvár. De talán ez a harc túlzó is volt, mert Szabics cseréje, a brazil Alef hét perc alatt besárgult, így pirosat is kapott, ezzel kettős emberhátrányba kerültek. A százegyedik percben Kastrati távoli lövésével meg is szerezte az Újpest a vezetést, ami kupát ért: 1–0. A Fehérvár már csak a pontrúgásokban bízhatott, amiből azért akadt számukra, de Houri a száznyolcadik percben egy picit túltekerte a labdát.
Az utolsó percekben Tallo növelhette volna az újpestiek előnyét, de mellément a távoli lapos lövése. Mivel még nyolc perc hátravolt, nem pihenhettek, hiszen a kilenc emberrel a pályán tartózkodó fehérváriak nem adták fel a küzdelmet. Persze hiába a küzdelem ekkora hátrányban, inkább az Újpest előtt adódtak helyzetek az utolsó percekben. Simon Krisztián növelhette volna a lila-fehérek előnyét, de túlvariálta Kovács kapus előtt a szituációt. Az elkeseredett fehérvári küzdelem már nem hozott gólt, és így némi bírói bakival és nem kis szerencsével az Újpest nyerte a Mol Magyar Kupát.
Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd
Upset
2021-05-04 at 15:26
Írtam egy szép választ fanyalgó – egyébként nagy Újpest-drukker – szurkolótársamnak, aki, saját bevallása szerint, “semmi örömöt/pozitívumot nem talált a tegnapi kupagyőzelmünkben. Ime!
És várom a lájkokat! ?
“Sok mindenben igazad van, de Benned (is) van hiba, ha tényleg semmi pozitívumot nem tudsz felfedezni a tegnapi kupagyőzelmünkben. Csak, hogy Te is jobb kedvű legyél, a teljesség igénye nélkül:
1. Működött a taktikánk;
2. Nem utolsó sorban azért, mert fegyelmezetten és nagyon kevés hibával tudtunk játszani;
3. A fegyelmezettség nemcsak a taktikai fegyelemben érvényesült, hanem végre nem minket szórt ki a bíró a pályáról;
4. Mikor abban láttuk a lehetőséget, akkor tudtunk dominálni, helyzeteket kialakítani;
5. Tudtuk birtokolni a labdát. (Nem rugdostuk el, meg akartuk játszani.)
6. Volt két jó(nak mondható) csatárunk a pályán, és ugyanannyi a padon is;
7. Mégiscsak az adófizetőktől lopott milliárdokon gründolt NER-es “Nemzeti Kincs 2.”-t győztük le a Kelet-Balkánon eurocentekért összevásárolt TESCO-gazdaságos csapatunkkal, amit végre normálisan összerakott egy német átlagember (Storck 2.);
8. Ezek a “balkáni és fekete” fiúk tegnap váltak ÖRÖKRE ÚJPESTIVÉ! Sokuknak élete legnagyobb sikere volt – és félek – marad is… Enis Bardi a honlapján üdvözölte az ÚJPEST KUPAGYŐZELMÉT, mert ő is örökre újpesti marad – adott esetben talán sokkal jobban, mint a nálunk egy-két évet eltöltő, majd odébbálló “vándormagyarok”…;
9. Jó volt látni a végre felhőtlenül örülő játékosainkat – nemzetiségre, bőrszínre, korra való tekintet nélkül, LILAFEHÉRBEN;
10. A padon ott ült – és van aki be is szállt – az ősújpesti Simon, a saját nevelésű Banai és Csongvai. De nálam “ősújpesti” Mitrovic is, aki zalaegerszegiként is kijött hozzánk köszönni, ha velünk játszottak. Banai – nem tudom, egyáltalán pályára lépett-e a Kupában – úgy örült az ÚJPESTI GYŐZELEMNEK, mintha az egész kiírás őróla szólt volna.
11. Évek óta szomjazzuk a sikert – most végre nyertünk egy komoly trófeát! Ez nekem elég ok az örömre, akkor is, ha ÉN IS PONTOSAN LÁTOM AZ ANOMÁLIÁKAT, ÁRNYOLDALAKAT. A keserűségben élünk – élek én is, nap mint nap. De tegnap ÜNNEP volt, és ez az ünnep nálam ma is tart. Délután – egy kávé és kóla, meg némi nasi mellett – VISSZA FOGOM NÉZNI AZ EGÉSZET, a “Felvezető műsor” elejétől az “Értékelő műsor” végéig. És élvezni fogom minden másodpercét!
12. Örülj annak, hogy megint indulunk egy nemzetközi kupában. Nem vár ránk nagy menetelés, de ma is jó érzéssel gondolok vissza a Nyeftcsi elleni hazai 4-0-ra. Esetleg egy érdekes túra is összejöhet…
13. A nemzetközi szereplés növelheti a befektetési kedvet. (Ez akkor is érvényes, ha igazak a Klub eladásáról szóló hírek es akkor is, ha nem.)
13+1. LILÁBAN ÚSZOTT A NÉPSTADION!!! ????? És legalább azt elmondhatjuk, hogy a 4500 nézőből 4000 lila volt. (500 meg rendőr… ?)
“Röviden” – tényleg a teljesség igénye nélkül – ennyi… A régi totószelvények mintájára 13+1 okot, történést, benyomást soroltam föl, aminek – szerintem – lehet örülni a tegnapi Kupadöntő kapcsán.
A címer miatt pedig ne aggódj. VISSZA LESZ ÁLLÍTVA, MERT NEM LEHET MÁSKÉPP. Vagy még ez a bohóc visszaállítja, vagy a következő tulaj ezzel kezdi. Mostanra meggyőződésemmé vált, hogy emiatt nem szabad kiszolgáltatni a csapatot (a játékosokat), szervezett szurkolás nélkül hagyni a Stadiont (stadionokat, ahol pályára lépünk), és lemondani a meccsrejárásról. Az élet ugyanis rövid…
Örülj (velem) Barátom, Rád is rád fér! Üdv!”
szánalmasak
2021-05-04 at 12:48
A két legellenszenvesebb vak tyúk közül most a lila találta meg a SEMMIT!
A FRADI 23 kupagyőzelemnél tart, úgy hogy az utóbbi hetven évben nem veszi komolyan a sorozatot.
JG
2021-05-04 at 12:32
EZ A LOFAX CSAPAT AZ ELSŐ MEGMÉRETTETÉSÉN ELBUKIK!
Fehérváron pedig valami gond van a szervezéssel és a háttérmunkával.
Magyar vagyok
2021-05-04 at 07:23
Már egy ideje csak az jár a fejemben, hogy a fehérváriak vezetősége nem igazán érti a dolgát. Futács még mindig az egyik legjobb gólvágó, és vígan lubickol Zalában. Míg itt meghagyták Zivzivadze-t, aki néha nagy ritkán villan, de amúgy vagy észre sem venni. Vagy labdakezelési problémái vannak, vagy nem tud pontosan passzolni, vagy belemegy olyan cselekbe, amikhez nincs meg a képessége. Arról nem is beszélve, hogy ajtó-ablak helyzetekben is mellé lövi, vagy fejeli a labdát. Szabics is, mintha “megvakult” volna, ha ezt nem vette még észre, mert fent hagyta, Nikolicsot pedig lecserélte. Milyen jó lett volna, ha a ZTE kapta volna Zivzivadze-t, nekünk pedig maradt volna Futács. Most nem ez a cikk született volna, és még talán a bajnoki ezüstöt is begyűjthettük volna.