Elvtársak, a 90-es választás elkerülhetetlen, azon nincs esélyünk, a következőre készüljünk fel! – ez volt az MSZMP terve a rendszerváltásra, s közelmúltunk igazolja, pontról pontra bejött. Azt tervezték, ’94-ben visszajönnek, és láss csodát: sikerült. A Hamvas Intézet dokumentumgyűjteményének segítségével megírt cikkünk rávilágít arra, miért is maradt el a rendszerváltás, hogyan mentette át magát, vagyonát, kádereit, pártkatonáit az MSZ(M)P.
KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu
Tény, bár a nagyközönség előtt kevéssé ismert, hogy az Állambiztonsági szolgálat és az MSZMP már jó előre készült a rendszerváltásra, amelyet következetesen modellváltásnak neveztek az iratokban. Az 1988-89-es években központi helyen szerepelt az új szervezetek, ellenzéki csoportosulások belső ellentéteinek az elmélyítése. Ennél is lényegesebb volt a radikálisnak, így az MSZMP-re és a rendszerre különösen veszélyesnek tartott szervezetek (sikeres) bomlasztása, tönkretétele. Ezekkel a módszerekkel sorozatunk korábbi részeiben már foglalkoztunk (Szétszakadt Magyarország, Az elmaradt forradalom bábmesterei), most inkább a Párt, a rendszer túlélésére fókuszálunk.
Fejti és Csurka – egymással szemben / forrás: Mnl.gov.hu
A változás elkerülhetetlen, de írányítható
Krahulcsán Zsolt remek dolgozata (itt olvasható: Hatalom/át/mentés), amely a Hamvas Intézet gondozásában jelent meg – címéből nem nehéz kitalálni – a rendszer továbbélését vizsgálja. Fejti György („másodvirágzásáról”, állami megrendeléseiről, százmillióiról bővebben itt), a Központi Bizottság (KB) titkára 1989. januári előterjesztésében feltette a kérdést, vajon megakadályozható-e az egyre erőteljesebben kibontakozó pluralizációs folyamat. Megálljt lehet-e parancsolni a változásnak? Lakonikus válasza az volt: „a jogállamiság keretei között nem”. Ezért szerinte a Pártnak el kell fogadnia „a hatalomgyakorlás fokozatos, kiszámítható keretek között történő megosztását, egyben felvázolja ennek korlátait, kereteit, valamint a saját elgondolását a lebonyolítás menetrendjére, és időrendjére.”
Részlet Fejti javaslatából / ill.: PS
Részlet Fejti javaslatából/PS
Időt kell nyernünk, elvtársak!
Az MSZMP a hatalmat semmilyen körülmények között nem kívánta átadni. Viszont mivel Fejti (is) úgy látta, hogy „ekkor a párt nincs még felkészülve egy plurális politikai struktúra elfogadására, ezért alapvető kérdés az MSZMP „kondicionálása” a versenyhelyzetre. Fejti leszögezi, hogy a „földcsuszamlás” jellegű változást „egész egyszerűen ki kell zárni.”
Részlet Fejti javaslatából /PS
Nagy Terv: ’90-ben bukunk, ’94-ben visszajövünk!
„A megoldás – mivel a helyzet egyedi és átmeneti –, hogy kiszámítható hatalommegosztási metódust kell kialakítani” – javasolta az előrelátó Fejti, aki két lépcsőben képzelte el az „újjászületést”. A már előre bekalkulált 1990-es országgyűlési képviselőválasztásokon „megállapodásos alapon” elosztanák „a képviselői mandátumokat” (ez végül máshogy alakult), ezt követné évekkel később egy másik, már „klasszikus” pártversenyen alapuló választás – javasolta Fejti. Saját szavaival: „Az 1990-es választási gyakorlat rendkívüli és átmeneti jellegét hangsúlyozandó – meg kellene és lehetne hirdetni, a következő, tehát 1995-ös (vagy korábbra, például 1993-ra vagy 1994-re előrehozott) választás elveit és gyakorlatát, amely már a „klasszikus” pártversenyen alapulhatna. Így mind az MSZMP, mind a jelenlegi protopártok, mind az állampolgárok elégséges idővel rendelkeznének egy ujtipusu választásokra való felkészüléshez”. Fejti javaslatát elfogadta a Bizottság, és látjuk: végül pontosan ez történt. 1990-ben az MDF nyert az SZDSZ előtt, majd jött 1994, amikor az „M” betűtől megfosztott, „kifehérített”, „Főnixként újjászülető” MSZ(M)P az SZDSZ segítségével ismét hatalomra került. Ahogy azt eltervezték…
Részlet Fejti javaslatából/PS
Állambiztonság: csak a baloldal
Horváth József /forrás: Abtl.hu
A túlélés volt a cél. Krahulcsán is idézi a sorozatunkban már többször felbukkant Horváth Józsefnek – a belsőreakció-elhárítás csoportfőnöke – 1989. novemberi(!) előadását. Az MSZMP „alkalmazkodása a szocialista jogállamisághoz, a pluralizmushoz volt az a viszonyítási pont, amit az állambiztonság is követni próbált. […] látni kell, hogy szervezetünk, de az egész társadalom jövője is függ attól, hogy a jelenleg háttérbe szorított és szétforgácsolódott baloldal mennyire lesz képes ismét jelentős politikai erővé, a jövő számára kikristályosodási ponttá válni. Nekünk ezt a folyamatot lehetőségeink szerint – de nem törvényellenes eszközökkel – támogatnunk, erősítenünk kell” – mondta Horváth.
Modellváltás – ha lehet, erőszak-mentesen
„Egy hónappal az MSZMP utolsó pártkongresszusa előtt az MSZMP BM Bizottság határozati javaslatában – többek között – kijelentette, hogy a belügyi párttagság „[…] felelősséget érez és visel azért, hogy a modellváltás anarchia nélkül, erőszaktól és atrocitásoktól mentesen, törvényes keretek között menjen végbe” – írja Krahulcsán: „Továbbá arra is felhívták a párttagság figyelmét, hogy szervezzék meg a koordinációs, egyeztető munkacsoportokat, amelyek a megszűnő rendőri, állambiztonsági stb. pártszervezetekből a lakóhely szerinti MSZMP szervezetekbe történő átjelentkezéseket megszervezik, lebonyolítják”.
Megmentik az embereiket / Ill.: PS
Tüzet nyitni „erkölcsi felelősségvállalás”
Bár ügynökök, trükkök, megalkuvók segítségével sikerült elérni, hogy Nagy Imréék újratemetése és a rendszerváltás békés legyen és elmaradjon az elszámoltatás, ezt megelőzően, 1989 elején azért felkészítették a gárdát a küzdelemre is. Sokat mondó az az irat, amely a BRFK pártbizottságán készült: „Tudatosítani kell az állománnyal, hogy a tömeggel szemben[i] fellépés során kialakulhatnak igen éles helyzetek, melyek szükségessé tehetik az erkölcsi normák átértékelését – idézi Krahulcsán. – Kritikus helyzetben tüzet nyitni egyfajta erkölcsi felelősségvállalás és bármilyen furcsán hangzik, bátorság kérdése is. Kétségtelen, hogy az emberölés felelősségét csak az a személy vállalja, aki mélységesen meg van győződve igazáról, elkötelezett harcosa egy adott ügynek, aki morálisan stabil és felelősséget érez a társai életéért is, és aki a konkrét helyzetet maga is kiemelten veszélyesnek ítéli meg, nemcsak a parancsnok” – szép, magasztos szavak, s a forgatókönyv meg nem valósult része.
Bizottsági ülés, 1989. június, részlet / ill.: PS
Kimentett vagyon – Rendszerváltó kft.
Természetesen kiemelten fontos volt a „pártvagyon” megmentése, az MSZMP ennek érdekében még idejében „rendezte a pártingatlanok tulajdonjogát, (a NEXT 2000 Kft. – erről bővebben itt – törzstőkéjének bővítési jegyzéke szerint, pártüdülők, vendégházak, oktatási létesítmények, műhelyek, garázsok, a székház és számítóközpont, összesen 1 162 365 645 Ft értékben) és az új lehetőségeket kihasználva a fedőneveken szereplő számlákon gyűjtött vagyonát vállalkozásokba fektette, különböző gazdasági társaságokat alapított” – írja Krahulcsán. Az MSZMP Elnöksége (Grósz Károly, Németh Miklós, Nyers Rezső és a mostanában sokat interjúvolt, lassan rendszerváltó hőssé nemesedő Pozsgay Imre) „1989. július 3-i ülésén döntött arról, hogy a párt (pontosabban a KB) 90 százalékos tulajdont szerezzen 9 millió forint részvényjegyzéssel egy (vállalkozásszervező) részvénytársaság alapításában… Az Elnökség még ezen az ülésen a párt kezelésében lévő ingatlanvagyon jogi helyzetének rendezéséhez is megadta az elvi hozzájárulást, támogatta egy korlátolt felelősségű társaság létrehozását”.
Dicstelen történet /Forrás: Tte.hu
„Vámos Zoltán” 3 millió dollárja
Persze nemcsak a párt, de az állambiztonság (kémelhárítás) is menteni akarta a menthetőt, „konspirált valutaszámlákon jelentős összegeket halmoztak fel, amelynek sorsáról sajnos nincsenek információim” – jegyzi meg Krahulcsán. Pedig nem csekély összegekről van szó. Íme egy példa: „a BM Külügyi Osztály által kezelt és a Magyar Nemzeti Banknál vezetett „VÁMOS ZOLTÁN” fedőnevű számlán 1988 szeptemberében 2 280 026 USA dollár, a III/II. Csoportfőnökség által a Magyar Külkereskedelmi Banknál konspiráltan kezelt „EUROIMPEX VADUZ” fedőnevű számlán a fenti időpontban 2 925 386 USA dollár szerénykedett”.
Számlamozgás /ill.: PS
A Nagy Átalakulás – négy lépésben
„A KB úgy döntött, hogy a Belügy- és Honvédelmi minisztériumban, illetve a fegyveres testületekben működő MSZMP szervezetek struktúrájának átalakítását négy lépcsőben kell megvalósítani” – írja Krahulcsán. Első lépésként megszüntették a minisztériumokban működő pártszervezetek tevékenységét, az itt dolgozó kommunisták átigazolhattak más hasonló pártszervezetekbe vagy a lakóterületükön működő MSZMP alapszervezetbe. Második lépésként 1989 végéig mindenféle anyagi, tárgyi feltételrendszert megszüntetettek. „Harmadikként – 1990. december 31-ig – a pártszervezeteket is fel kellett számolni, majd negyedik ütemben a „lakóterületi jellegű fegyveres pártszervezetek” kialakítását kellett elvégezni” – írja a kutató. Így alakultak át ők.
Szűrös Mátyás fejtegetése ’89 nyarán / ill.: PS
1989 október 6: egy eldobott „M” betű
„Az 1989. október 6-án kezdődő pártkongresszus – mint ismert – az 1956-ban létrehozott MSZMP nevű párt megszüntetését határozta el, és annak jogutódjaként megalakította a Magyar Szocialista Pártot” – idézi az ismert végkifejletet Krahulcsán. Innen lesz igazán ismerős a történet.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS