Többek között háborús bűncselekmények miatt öt és fél év börtönbüntetésre ítélték Kádár János volt belügyminiszterét, a 92 éves Biszku Bélát. Az állampárti vezetőt felbujtóként elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett és kétrendbeli bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt marasztalta el első fokon a Fővárosi Törvényszék. Biszkut lőszerrel való visszaélésben és a kommunista bűnök nyilvános tagadásában is bűnösnek találták. Biszku Béla ügyvédje az ügyészséget vádolta, valamint politikailag motiváltnak nevezte az eljárást, és „kellő bátorságot” kívánt a bírónak az ítélet meghozatalához.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
A perbeszédek megkezdése előtt Biszku Béla rövid, írásban tett vallomását olvasta fel Tóth Szabolcs tanácsvezető bíró. A volt kommunista belügyér ebben tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el. Állította, az 1956. novemberében felállított karhatalom létrehozásában, annak későbbi döntéseiben nem vállalt szerepet. Kádár jobbkeze azt is cáfolta, hogy bármikor is utasítást adott volna arra, hogy a pufajkások békés tüntetők közé lőjenek, valamint visszautasította a vádnak azt az állítását is, hogy az ő utasítására tartottak volna házkutatásokat, majd rendeltek el őrizetbe vételeket Martonvásáron. Biszku elmondta azt is, ő nem bujtott fel senkit arra, hogy az MTA tudományos munkatársait bántalmazzák.
A pártért ölni is képesek voltak
Az ügyész már a vádbeszéd legelején hangsúlyozta, hogy ugyan az 1956-os megtorlásokkal kapcsolatban a rendszerváltás után folytak büntetőeljárások, de ezek soha nem érintették az akkori hatalom valódi gyakorlóit, a bűncselekmények felbujtóit, a tényleges kitervelőket, a bűnös eljárások ösztönzőit. „Biszku Béla egyike ezeknek az embereknek”- mondta el az ügyész, aki arra is utalt, ha Kádár, Apró Antal, Münnich Ferenc és bűntársaik még élnének, nekik is a vádlottak padján lenne a helyük. Az ügyész azt is elmondta, amikor a Kádár-féle kormány 1956 novemberében megalakult, mellettük megerősödtek azok a munkástanácsok, akik a forradalom utáni megmozdulások főszereplőivé váltak. Végh Tamás ügyész kifejtette, hogy a tényleges hatalommal nem a kormány, hanem az MSZMP legbelsőbb vezetése rendelkezett, amelynek tagja volt a vádlott is. „Minden hatalom forrása a párt volt”- fűzte hozzá az ügyész, aki szerint a Kádári hatalom a szovjet csapatok mellett, a karhatalomra támaszkodott. Arra a karhatalomra, amelynek a megalakulásáról 1956 november 21-én döntöttek, és ennek a „mindenre elszánt” szervnek a tagjai olyan elvhű kommunisták voltak, akik a pártért akár ölni is képesek voltak – hangzott el az ügyészi perbeszédben.
Az ügyész szerint egyértelmű, hogy Biszkuék tudtával történtek a vérengzések
Az ügyész kitért arra is, hogy Biszkuék adtak-e ki közvetlen tűzparancsot. Ennek bizonyítására Végh Tamás idézte a vádlott 1956. december 3-i, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága előtt tett beszédét, amelyben a volt belügyminiszter sokkal erélyesebb fellépést várt el a karhatalmi szervektől. Ezen az ülésen döntöttek arról is, hogy a munkástanácsok ellenállását teljesen fel akarták számolni. Majd egy nappal később, ennek nyomatékosítására a december 4-én összeült Katonai Tanács tagjai közé delegálták saját emberüket, Földi Lászlót, aki többször szót kért, és „elvárásokat” fogalmazott meg a pufajkás karhatalom felé. Sőt, ezen a megbeszélésen az is szóba került, hogy fegyvertelen emberekre is tüzet lehet nyitni, „aki kilép az utcára, le kell lőni”. Az ügyész a Katonai Tanács alá rendelt pufajkásokról elmondta, hogy „ez a szervezet azért jött létre, hogy a fegyvertelen, békés tüntetőkre is tüzet nyithassanak jogszerűen”. Végh Tamás hozzátette, hogy nőket, gyermekeket és fegyvertelen embereket öltek meg, „ami megbocsáthatatlan bűn”. Az ügyész szerint egyértelmű, hogy a vádlott és társai jóváhagyása és utasítása nélkül nem történhettet volna meg a véres, 46 ember halálát okozó salgótarjáni sortűz sem. Mint ismert, közvetlenül a karhatalmisták fölött felügyeletet ellátó Katonai Tanács ülése után néhány nappal a pufajkások a fegyvertelen tömegre lőttek 1956. december 6-án a Nyugati téren, majd 1956. december 8-án Salgótarjánban. Az ügyész azt is felrótta Biszkunak, hogy „elégedett volt” a karhatalom egyik vezetőjével, a salgótarjáni sortűz egyik elrendelőjével, Uszta Gyulával. A karhatalmistáról Kádár maga is azt nyilatkozta, fő hibája, hogy „primitív és nyers”, de „hűen végrehajtja a parancsot”.
Életfogytiglant kértek a volt belügyérre
Végh Tamás azzal is vádolta Kádár beosztottját, hogy nem vizsgált ki egy hozzá eljutott, 1957. április 9-i jelentést, hanem irattárba helyezte azt. Az iratok szerint még márciusban Martonvásáron több, „rendszerellenes”személynél, köztük három, a forradalomban részt vállaló akadémikusnál is házkutatást tartottak. Letartóztatásuk után súlyosan bántalmazták őket, „addig verték gumibottal a fejüket, amíg össze nem estek”. Ennek az esetnek a „nem kellő” kivizsgálása is azzal magyarázható, hogy erre a cselekményre is „ő és társai adtak utasítást”. Biszku Bélának még lőszerrel való visszaélésért, valamint a kommunista bűnök jelentéktelen színben való feltüntetéséért is felelnie kell. 2010. augusztusában, a Duna Tv Közbeszéd című műsorában ellenforradalomnak titulálta az 56-os eseményeket, valamint azt az álláspontot képviselte, hogy az akkori bíróság a párttól függetlenül hozta meg a forradalom utáni megtorlásban az ítéleteket. Az ügyész szerint Biszku Béla magatartása megvalósította a felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, illetve minősített testi sértéssel elkövetett háborús büntetett. Továbbá a vádlott televíziós nyilatkozatával a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadását, illetve a lakásán egy házkutatás alkalmával megtalált néhány sörétes lőszerrel a lőfegyver visszaélést is. Végh Tamás az enyhítő körülmények figyelembe vételével is csak a legsúlyosabb, életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását tartotta elegendőnek.
Biszku védője: az ügyészség a Fidesz politikai nyomásának akar megfelelni
Biszku Béla ügyvédje, Magyar Gábor ezzel szemben védőbeszédében arra mutatott rá, semmi nem bizonyítja, hogy védence bárkit is felbujtott volna a vádbeszédben elhangzott cselekményekre. Ugyanis hiányos az a láncolat, ami a felbujtótól a végrehajtókig vezetett, az ügyvéd szerint a több ezernyi dokumentumban, amiket az eljáráshoz felhasználtak, nincs szó arról, hogy Biszku a munkástanácsokkal szembeni fellépésre utasított volna. Magyar azt is kifejtette, attól, hogy „valakit ellenségnek neveztek, még nem biztos, hogy le akarták lőni”, majd hozzátette, a Nyugati téri sortűznél nincs is rá adat, hogy magyar katonák lőtték volna a fegyvertelen tömeget. A Biszkura nézve legsúlyosabb, salgótarjáni vádponttal kapcsolatban Magyar Gábor azzal érvelt, hogy a 46 halálos áldozatot követelő vérengzést egy karhatalmi szabadcsapat követte el, amelyre a karhatalom vezetőinek nem volt befolyása. Az ügyvéd beszédében politikailag motiváltnak nevezte az eljárást, szerinte az ügyészség a Fidesz politikai nyomásának akart ezzel a vádemeléssel megfelelni. Magyar azt is hozzáfűzte, a kétharmados kormány mindent megtett, hogy Biszku Béla a vádlottak padjára kerüljön. A volt kommunista belügyér védőbeszéde végén „kellő bátorságot” kívánt a bírónak az ítélet meghozatalához. Az ügyvéd vádjaira Végh Tamás ügyész is reagált, aki elmondta, hogy az ügyészséget semmilyen politikai ráhatás nem érte, és az ezzel kapcsolatos megjegyzést az ügyészség nevében a leghatározottabban visszautasította.
Elítélték Biszkut
Tóth Szabolcs bírói tanácsa öt és fél év börtönbüntetésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett és kétrendbeli bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt. Biszkut lőszerrel visszaélés és a kommunista bűnök nyilvános tagadásában is bűnösnek találták. A volt belügyminiszter büntetése kétharmadának letöltése után feltételesen szabadon bocsátható. Az egykori belügyért tíz évre eltiltották a közügyektől, illetve 382 ezer forint bűnügyi költség megfizetésére is utasították. Ügyvédje felmentésért, illetve enyhítésért, az ügyész súlyosításért fellebbezett. Az ítélet nem jogerős.
Biszku utasítására történt a tömeggyilkosság
Az indoklásban Tóth Szabolcs tanácsvezető kifejtette, hogy Biszku Béla, Kádár János, Apró Antal, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Marosán György, Münnich Ferenc tagjai voltak az 1956 novemberében megalakult MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd a Központi Bizottságnak. „Minden központi döntés innen származott”, mondta el a tanácsvezető, majd hozzátette, Biszkuék eldöntötték, ha kell, fegyverrel verik le a forradalom és szabadságharc után meggyengült, de még mindig létező ellenállásokat. A bíró idézett is a vádlottól, aki a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, utalva a megmozdulásokat szervező munkástanácsokra, kettős hatalomról beszélt, emiatt erélyesebb fellépést sürgetett a munkástanácsok „fasiszta elemeivel” szemben. A bíróság szerint többek között ennek hatására dördült sortűz Salgótarjánban, aminek következtében 46 ember, köztük nők és gyerekek vesztették életüket. Tóth Szabolcs a vádiratban foglaltakkal egyetértésben hangsúlyozta, hogy Biszku Béla utólag azért nem intézkedett a felelősségre vonásról, mert a gyilkosságra ő és társai adtak utasítást.
Biszku 1997-ben még megúszta a sortűzpert
A bíróság kitért arra is, hogy a salgótarjáni sortűzperben még 1995-ben, valamint másodfokon 1997-ben ítéltek el karhatalmistákat a tömegbelövések miatt, azonban a felbujtók közül senki nem került a vádlottak padjára. Biszku Bélát csupán tanúként hallgatták meg, ugyanakkor – ”semmitmondó”- vallomását kirekesztették a bizonyítékok közül. Az ítélet indoklása szerint ugyanis, ha Biszku már akkor feltárja a valóságot, akkor önmagát is bűncselekménnyel vádolta volna meg. A törvényszék szerint olyan okirati bizonyítékok, levéltári anyagok is rendelkezésre álltak, amelyek objektivitása és valóságalapja nem kérdőjelezhető meg. Jegyzőkönyvek pedig azt is bizonyítják, hogy az ő utasítására történt a salgótarjáni cselekmény, ahogy nem fér kétség Biszku bűnösségével kapcsolatban a kommunista bűnök tagadásánál, valamint a lőszerrel való visszaélésnél sem.
Nem lehetett mindent bizonyítani
A tanácsvezető azt is leszögezte, Biszku bűnösségét nem lehetett minden vádpontban kétséget kizáróan megállapítani. A Nyugati téri, 1956. december 6-ai vérengzésnél például a dokumentumok alapján az valószínűsíthető, hogy nem a magyar karhatalmisták, hanem szovjet páncélosok oltották ki három ember életét. Ugyanígy nem volt megállapítható az sem, hogy Biszku felbujtására történt az az eset, amikor a forradalomban részt vállaló martonvásári akadémikusoknál házkutatást tartottak, majd letartóztatásuk után súlyosan bántalmazták őket, orvost pedig nem lehetett hozzájuk hívni, így sérüléseikről látlelet sem készülhetett. Azt viszont bizonyítottnak látta a bíróság, hogy Biszku pontosan tudta a hozzá eljutatott jelentésből, hogy mi történt. A bíró szerint a volt belügyér ennek ellenére nem intézkedett és nem indított eljárást a székesfehérvári karhatalmisták, valamint a rendőrőrs parancsnoka ellen. Ezzel a magatartásával Biszku kétrendbeli bűnpártolást követett el. Az indoklás után az ügyész kérte a vádlott előzetes letartóztatását, azonban a bíróság ezt nem látta indokoltnak, így Kádár egykori bizalmasa szabadlábon védekezhet.
fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS