Az Európai Unió Bíróságát rabul ejtette az EU „Központi Bizottsága”. Az SZKP KB kiváló ideológiai örökösre lelt Brüsszelben, ami vaskézzel irányítja a szinte már gyarmati sorba taszított luxembourgi székhelyű igazságszolgáltatási szervet. A közhely valósággá válik, az igazság tényleg odaát van. Az Európai Unió szerveihez pedig már nemcsak igazságért, de jogért sem folyamodhatunk, ugyanis a iurisdictio liberális gyakorlói szerint egy állam nem követelheti azt, ami jogosan megilleti, amennyiben a kormánya nem feltétlen híve a nyílt társadalmaknak, és ne adj’ Isten kiáll az illegális migráció ellen, valamint a gyermekek egészséges testi, lelki és szellemi fejlődése mellett.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) kimondta: a jogállamisági rendelet összeegyeztethető a közösségi joggal. A 2022. február 16-án meghozott bírósági ítéletet egy hosszú procedúra előzte meg, aminek a kezdő időpontját évekkel ezelőtt kell keresni, amikor az Európai Bizottság (EB) elkezdte azt az intervenciós kísérletsorozatát, amelynek keretében különböző, jogi köntösbe bújtatott riportok hasábjain marasztalja el a nyílt társadalmak eszmerendszerét magukénak nem valló országokat. Mérföldkőnek számított a Sargentini-jelentés, valamint a 2020-as és 2021-es jogállamisági országriportok, amelyek tételesen cáfolható vádakat fogalmaztak meg a szuverenista, nemzeti álláspontot az internacionalista baloldallal szemben hathatósan képviselő államokkal szemben. Hasonlóan fontos napja volt az Európai Unió szervei által folytatott politikai boszorkányüldözésnek 2020. december 16., amikor az Európai Parlament (EP) elfogadta az Európai Parlament és a Tanács (EU) uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló 2020/2092 rendeletét (továbbiakban: jogállamisági rendelet), amely jogállamisági feltételekhez kötötte az uniós források felhasználását.
Ezeket a kondíciókat jól ismerjük. Hiába mondjuk el, hogy számos jogforrásunk rendelkezik a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságáról, valamint sokkal plurálisabb a média nálunk, mint Nyugaton, számukra Magyarországon akkor sincs sajtószabadság. Hiába részletezzük, hogy az EU-s átlagnál sokkal intenzívebb és eredményesebb a magyar ügyészség együttműködése az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF), valamint a Fidesz-kormányok átfogó korrupcióellenes intézkedéseket és Nemzeti Korrupcióellenes Programot indítottak, ők továbbra is állítják, hogy hazánkban tombol a korrupció. Igaz, hogy Dániában, az Egyesült Királyságban (ami 2021 előtt még EU-tag volt), Svédországban, illetve Hollandiában nincs elkülönült alkotmánybíróság, a lengyel alkotmánybíróság kompetenciáit pedig (illegitimnek minősítve azt) épp Brüsszel kívánja korlátozni, mégis a magyar taláros testület működésében találnak kivetnivalót.
Nincs mit tenni, ők ilyenek. Illetve egy dolgot tehetnénk: Orbán Viktort és kormányát, akik alatt még a baloldaliaknak is jobb, lecserélni Márki-Zay Péterre, aki a magyar társadalom legalább kilencven százalékát megsértette már – a vidékieket, az időseket, a fogyatékosokat, a nőket, a romákat, a zsidókat és természetesen a kormánypárti szavazókat. Na, ez az, amit nem fogunk megtenni. Nem adjuk fel a szuverenitásunk, és nem cseréljük le a józan ész és a hazaszeretet által motivált kormányzást olyanokra, akik lépten-nyomon ostobának és aberráltnak neveznek mindenkit, aki nem ért egyet velük.
Visszatérve a jogállamisági rendelethez: a jogszabály alkalmazása a gyakorlatban úgy valósulna meg, hogy amennyiben az uniós intézményrendszer – nyilván „objektív” szempontok alapján – megállapítja, hogy egy ország a jogállamiságot megsértve használja fel az uniós pénzeket, akkor megvonhatja azt a jogosult tagállamtól. Mivel a jogállamiságnak nincsen egyetemesen elfogadott definíciója, annak tartalma országonként és jogrendszerenként (lásd francia „konstitucionalizmus”, német „jogállam” és angol „joguralom”) eltérő lehet, a norma lehetőséget biztosít a politikai alapon történő zsarolásra. Elébe menve annak, hogy politikai alapon, egy általánosan kötelező jogi normára hivatkozva az EU bármikor milliárdokat vonhasson el Magyarországtól és Lengyelországtól, a két állam közösen fordultak az Európai Unió (elvben független) Bíróságához annak érdekében, hogy a testület állapítsa meg, összeegyeztethető-e az európai jogrenddel az elfogadott aktus.
A jogszabály 2021. január 1-jén lépett életbe, és ex nunc – azaz nem visszaható – hatállyal, az Európai Unió és a tagállamok közös kezelésében lévő forrásokra alkalmazható. A rendelet értelmében abban az esetben, ha az EB, mint javaslattevő szerv, jogsértést tapasztal a pénzek felhasználása vonatkozásában, indítványozza a rendeletben foglalt eljárás megindítását, illetve a forrásokat érintő konkrét intézkedéseket. Az Európai Tanácsnak (ET) ezt követően egy – meghatározott esetben három – hónap áll rendelkezésre az indítványozott intézkedésekről szóló, minősített többséget igénylő döntés meghozatalához. A mechanizmus végeredménye a költségvetési pénzek csökkentése vagy befagyasztása is lehet. Esszenciális elemei továbbá a rendeletnek, hogy a biztosi testületnek a korábbi 12–13 hónap helyett már csak 7–9 hónapja van a döntési mechanizmus lebonyolítására, illetve, hogy a szankciókat megállapító intézkedések alkalmazására nem csupán a konkrét visszaélések esetén nyílik lehetőség, hanem azon rendszerszintű, jogállamisággal összefüggő problémák esetén is, amelyek kihathatnak az uniós források felhasználására.
A jogállamisági rendelet tehát azért került megtámadásra az EUB előtt, mert amíg az nem hoz ítéletet arról, hogy fennáll-e kollízió az Alapszerződések és az uniós jogrend, valamint az új jogszabály között, addig – előkérdésről lévén szó – az Európai Bizottság nem indíthatja meg a már részletezett döntési mechanizmust. Az EU-tagállamok kormányai között a normalitást szinte kizárólagosan képviselő magyar és lengyel adminisztráció három fő érvre hivatkozva támadta a rendeletet:
- a mechanizmus nem rendelkezik megfelelő jogalappal az uniós alapszerződésekben;
- az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 7-es cikke megfelelő védelmet biztosít a 2. cikkben rögzített alapelveknek;
- az új norma sérti a jogbiztonság elvét.
Tehát a jogalap és a szükségesség hiánya, valamint a jogbiztonság sérelme. Kivétel nélkül olyan szempontok, amelyek külön-külön is elegendőek lennének ahhoz, hogy az EUB kimondja a rendelet alkalmazásának a tilalmát. Legalábbis egy jogállamban. Csakhogy az Európai Unió nem egy állam, de még ha meg is valósulna a Gyurcsány-házaspár disztópikus terve az Európai Egyesült Államokról, a létrejövő föderális ország is távol állna attól, amit jogállamnak hívunk. A kettős mérce ékes példája, hogy hazánkat vádolják a bírói függetlenség hiányával, miközben az EUB hoz olyan ítéletet, amellyel maximálisan kiszolgálja a balliberális túlsúlyú Európai Parlamentet, illetve a nemzetellenes brüsszeli politikai akaratot.
Bár bizakodtunk a közösség igazságszolgáltatási szervének jog- és igazságérzetében, be kell látni, hogy számos jel utalt arra, hogy nem fog számunkra előnyös ítélet születni. Karácsony Gergely 2021. szeptember 17-én az Infostartnak adott interjúban azt mondta:
Magyarország ellen az Európai Bíróság, a magyar jogállamiság működésével kapcsolatosan az Európai Bíróság hamarosan fog hozni egy döntést. Ez a döntés – legjobb tudomásom szerint – nem lehet más, mint hogy a bíróság meg fogja állapítani, hogy a magyar kormány szisztematikusan leépítette a jogállamot, az alkotmányos egyensúlyokat, és az, ahogy Magyarország ma működik, az nem összeegyeztethető az európai uniós alapértékekkel és az európai uniós joggal. Ha ez bekövetkezik – én erre nagyon komoly tétben mernék fogadni, hogy ez még a parlamenti választások előtt ki fog derülni –, akkor Magyarországnak és az Európai Uniónak rendeznie kell a viszonyát.
Tény és való, hogy a főpolgármester tudásával, rátermettségével, alkalmasságával és jólértesültségével kapcsolatos empíriák nyomán okkal feltételezhettük, hogy fogalma sincs, miről beszél. A figyelemre határozottan érdemesebb volt Campos Sánchez-Bordona, az EUB főtanácsnokának 2021. december 2-i szakvéleménye, amelyben arra tett javaslatot a Bíróságnak, hogy utasítsa el a magyar és lengyel kormány keresetét, mert a jogállamisági rendelet összhangban van az uniós joggal. A főtanácsnok hangsúlyozta, hogy a rendeletet nem a jogállamiság valamennyi megsértésére kell alkalmazni, hanem csak azokra, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az uniós költségvetés végrehajtásával.
Tehát ugyan számíthattunk egy alperesi győzelemre, ettől függetlenül az a tény, hogy az EUB részéről egy politikai akarat jogi végrehajtását diagnosztizáltuk, amelynek a célja az EU hatásköreinek a bővítése a tagállami szuverenitás kárára, komoly aggályokat vet fel a közösség működésével kapcsolatban. Nemcsak az ítélet tartalma, de a megszületésének körülményei is számos kérdést nyitnak meg, ugyanis a döntést gyorsított eljárásban, másfél hónappal az országgyűlési választás időpontja előtt hozták meg, ráadásul – eddig példátlan módon – élő adásban közvetített ítélethirdetésre került sor. Közérthetően és röviden: a Rákosi-érát idéző koncepciós kirakatpernek lehettünk szemtanúi, amelynek a burkolt célja az volt, hogy a jelenleg vesztésre álló baloldali moslékkoalíció esélyein javítsanak, Magyarországot pedig mindaddig büntethessék, amíg nemzeti, polgári kormánya van. Az EUB döntése értelmében az EB kezdeményezésére az ET minősített többsége aktiválhatja a jogállamisági mechanizmust, amellyel felfüggesztheti a tagállamoknak (jogosan!) járó uniós költségvetési forrásokat. És hogy a Beethoven IX. szimfóniájából ismert „Örömóda” meddig bitorolhatja „az EU himnusza” címet Eugène Pottier Internacionáléjától, talán csak hónapok, hetek vagy napok kérdése.
Vezető kép: MTI/EPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS