„Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.” – Rákosi Mátyás. Ez a történet jutott eszembe a DK kampánynyitó rendezvényének végén, amikor prominenseik a színpadon a Himnuszt énekelték. Mert bizony Rákosi megkörnyékezte Kodályt és Illyés Gyulát is himnusz-szöveg ügyben, megpróbálta rávenni őket, hogy írják azt át. A feketeöves kommunisták szelleme ma is köztünk él, elég megnézni bármely dk-s rendezvényt, ahol a kisnyilasokból ÁVÓ-s verőlegényekké avanzsáltak ivadékai gesztusaikban és gondolatvilágukban is korhűen emlékeztetnek a rettenetre, amelyet őseik követtek el a magyar nép ellen. Ahogy Talleyrandot idézve mondani szokás: „ezek semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”. Persze ő a Bourbonokről beszélt, nem pedig a jelenkor hitvány magyar prolijáról. Mert utóbbinak arcizma sem rándul, miközben Isten nevét a szájára veszi, még akkor sem, ha vezére, s maga is az egyházi iskolák, meg úgy általában véve a magyarországi egyház lefejezéséről álmodik, amennyiben ismét kezébe kaparinthatná a hatalmat. Mondanám, hogy ámen, de előtte talán még hozzáfűzök ezt-azt. (PolgárPortál-publicisztika)
A kriptokommunisták szombati előadása sokkal inkább emlékeztetett az Oscar-gálák paródiájára, mintsem egy magára valamit is adó politikai formáció évértékelésére. A színes-habos ricsaj a szemfényvesztés örök eszköze, amelyre valós tartalom híján a DK-nak bizony szüksége is van – ha mást nem tudnak, legalább magukat illik becsapni. Gréczy Zsolt és egy másik senki igyekeztek könnyednek és jópofának szánt átkötésekkel betölteni a porondmester szerepét, ám „a Demokratikus Koalíció a demokraták koalíciója” típusú kijelentésektől inkább csak az izzadságszag terjengett a levegőben. A „Nincs alku!” kampányszlogen hasonlóképpen sugallta a jelentéktelenség nyögését, mintha önmagukkal is próbálnák elhitetni, alkupozícióban állnak. Egy óra elteltével még egyetlen szó sem hangzott el arról, mit tennének, ha nyernének, kivéve persze a határon túli magyarok szavazati jogának megvonását, amit viszont háromszor is kiemeltek. Hát igen.
Aztán a modernkori személyi kultusz ápolása okán, kamerák és fotósok kereszttüzében – kiemelt koreográfiai elem a saját fontosság hangsúlyozása, mivel más úgysem teszi – bevonult Gyurcsány, aki kinyilatkoztatása szerint hisz az emberi méltóság tiszteletében. Ha ő mondja… Mindenesetre egyetlen dokumentumot sem hozott magával, pedig Istenemre, annyira vártam.
„Azért jó választás a DK, mert a DK a siker, a tisztaság, az őszinte szó, a szabad gondolat, a kiszámíthatóság pártja.”
Akkor ezt most lefordítom magyarra:
• a siker alatt azt kell értenünk, hogy a DK sikeresen leszalámizza elvbarátait, és hátba szúrja a szintén baloldalon helyet foglaló politikai ellenfeleit;
• a tisztaság alatt, hogy eszköztáruk és céljaik színtisztán megegyeznek a kommunistákéval, ahogy lényük maga is;
• az őszinte szó alatt, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este;
• a szabad gondolat alatt, hogy mindenkinek csak azt szabad gondolnia, amit ők megengednek;
• a kiszámíthatóság alatt pedig – ez a legkönnyebb – azt, hogy hatalomra kerülésük esetén az ország tönkretétele, kiárusítása és idegen kultúrájú népelemekkel történő elárasztása tökéletesen kiszámítható.
Megjegyzem, a tisztaság fogalma a későbbiekben is elő-előjött; „olyan tiszták vagyunk, mint a ma született bárány” – hangsúlyozta Fletó, s annak ellenére, hogy az eredeti közmondás ártatlan bárányt idéz, mégis elgondolkodtató, miért használ a DK-vezér úton útfélen bibliai eredetű közmondásokat? Talán a bérmálkozásai során tett szert e szerfölötti tudásra?
Mielőtt rátérnénk a tizenkét intézkedésre, amelyek végrehajtását a kormányváltás utáni első napra (sic!) álmodta Gyurcsány, meg kell jegyeznünk, hogy Orbánt és családját érintő személyeskedése a fóbiás megbetegedések klinikai kategóriába sorolandó esete, ha úgy tetszik minősített kivitelben. E betegség egyébként olybá tűnik egyfajta ragályként terjed a DK soraiban, mivel tünetei minden szektatagon látványosan megmutatkoznak.
Siker esetén az intézkedéseket reggel kilenckor tervezik kezdeni, s óránként végrehajtanak egyet. Ezt hallván azok az amerikai filmek jutottak eszembe, amelyekben óránként kivégeznek egy túszt, amennyiben nem teljesítik a túszejtők feltételeit. Halkan jegyzem meg – nehogy letiltás legyen a vége –, a filmekben soha, azaz SOHA sem győznek a túszejtők.
Elsőként magától a bűntől akarnak megszabadulni – újabb bibliai áthallás –, ezért Polt Pétert eltávolítják a hivatalából. Semmi vizsgálat, vagy egyéb lacafaca, azonnal jön a statáriális bíróság, amelyik már most megkapta a nyilvános ítéletet. Hát igen, akinek nincs fantáziája… Tízkor felemelik az orvosok és ápolók bérét és minden utcasarokra letesznek egy CT, illetve MRI berendezést, tizenegykor végre elveszik a határon túli magyar emberek szavazati jogát, délben pedig a minimálbéreket emelik föl.
Ebéd után rögvest beszüntetik az ukrán nyugdíjbizniszt, kettőkor bejelentik a nyugdíjkorrekciós programot, hurrá, emelés! Háromkor a Kossuth Rádió – hacsak közben nem történik spontán átkeresztelés Sztálin Rádióra – bemondja majd, hogy zár alá vették a Fideszes oligarchák vagyonát, az egyenlőség jegyében csakis a Fideszesekét, négytől mindenki számára ingyenessé válik az internet, ötkor megszüntetik az egyházi iskolák kiváltságait (?), ennek folyományaként hatkor felülvizsgálják a vatikáni szerződést és lefejezik a magyar katolikus egyházat, meg nyilván a többit is, hétkor felemelik a családi pótlékot, újra megerősítvén a megélhetési gyerekcsinálók rétegét, és háromszori meleg étkezést vezetnek be az éhező gyerekek számára. Értem én, hogyha jobbat kitalálni nem tudnak, legalább überelni próbálják a Viktort, de akkor most tényleg reggelire, ebédre és vacsorára is meleg ételt kell enni azoknak a nyomorultaknak? Nem is tudom, én mondjuk eléggé szeretem a halászlét, na de reggelire?
Végül nyolckor, méltó befejezéseként az első munkanapnak, bevezetik a közműminimumot, azaz ingyenessé teszik a vizet, villanyt, gázt. Hogy pontosan ez mit jelentene a gyakorlatban, arról nem szólt a fáma, de kit érdekelnek a részletek? Nem mellesleg Paks II.-t is leállítják, innentől csak megújuló energiákra fogunk támaszkodni. Ezt konkrétan a világon még senkinek sem sikerült bemutatnia ebben a formában, de majd mi. Azaz ők. Mert ők küzdeni fognak az utolsó leheletükig. Tovább mondjuk nem szokás, bár igaz, Feriéknél sosem lehet tudni. Egy viszont bizonyos, a show folytatódik, mert Magyarországon még ma is akad néhány százezer, akik a letűnt kommunista idők vesztesei, s visszasírják az akasztós, körömletépős, veseleverős szép napokat. És amíg ők, illetve a szemléletmódjuk él, addig mindig lesz egy Feri, aki kiszolgálja az igényeiket, aki azt harsogja, amit hallani akarnak. Addig tart a prolihisztéria.
(Vezető kép: Gyurcsány Ferenc pártelnök a Demokratikus Koalíció budapesti kampánynyitó rendezvényén 2018. február 17-én / Fotó: Máthé Zoltán/MTI/MTVA)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS