Márki-Zay Péter arról vált híressé, hogy képes volt egy bekezdésen belül is agyonütni korábbi mondandóját. Ez azóta sem változott, noha ezúttal az egész baloldalt ütötte agyon. A guruló dollárok ügye gaztett az országgal szemben, ugyanakkor – nyilvános megvallása – karácsonyi előajándék a jobboldal számára. Hisz bárhogy is cselekedjen a következő években a baloldal, a választópolgár joggal lesz bizalmatlan. A gyanú, miszerint nem a hazája, de még csak nem is a saját érdekeit, hanem valami (vagy valaki) más igényeit szolgálja ki, mindig ott fog motoszkálni mindannyiunkban. S most már azt is tudjuk, hogy Karácsony Gergelynek hiperpasszív tudása volt a tengerentúli dotációról – ami fontos előrelépés. Márki-Zay Péternek viszont sikerült az, amit Gyurcsánynak tizenhat év alatt sem: bebizonyította, hogy az ellenzék nem ura önmagának.
Az ezeréves magyar történelem legkorruptabb ellenzéke
Márki-Zay Péter az ellentmondások művésze. Nála magasabb fokon senki sem volt képes művelni, mi több, össztársadalmi bohózattá nemesíteni az „aki mondja másra, az mondja magára” gyermekjátékot. Így lett Márki-Zay világában a Fidesz migránspárti, Soros-bérenc, vagy éppen pedofilbarát; az Orbán-kormány az ezeréves magyar történelem legkorruptabb kormánya; a fideszes választópolgár pedig aberrált, ostoba és trágyával etetett gomba.
Szó se róla: Márki-Zay Péter korszakos politikus, senkivel nem összetéveszthető ellenzéki vezér! Mostantól azonban az egész baloldallal szemben lehet majd alkalmazni Márki-Zay fortélyát. Minden mondatot vissza lehet majd dobni. Hitelesen lehet görbe tükröt állítani.
Valahogy imigyen:
- A hatalom az amerikai pénzé!
- Le kell váltani az ezeréves magyar történelem legkorruptabb ellenzékét!
- Hárommilliárdos propagandagépezet működik Magyarországon, amit az amerikai adófizetők pénzéből tartanak fenn.
- Gyűlöletországból gyarmati országot csinálunk.
És persze minden ismerősen csengő jelző: hazugsággyár, bűnöző, tolvaj, korrupt – meg amit még a kampány során összehordott! A felszínen ez mind-mind visszafordítható nyelvijáték, a mélyben viszont mindennél súlyosabb tehertétel. Egy eredendő bűn – ha úgy tetszik.
Ha egypártrendszer lesz, azt nem Orbán Viktor, hanem Márki-Zay Péter hozza létre
Hogy bosszúállás, vagy a valóságérzékelés teljes hiánya, egyfajta büszkeség, esetleg messzire tekintő, nyakatekert ravaszkodás áll-e az egész baloldalt mélybe rántó vallomás mögött, azt nehéz megmondani. Egy biztos! Sikerült elkövetni, majd bevallani egy eredendő bűnt. Ráadásul második körben még hazudni is róla. Ilyenkor elgondolkodunk egy picit: Márki-Zay Péter lehet, nem is Amerika, hanem a Fidesz ügynöke… Hisz ennél biztosabban és maradandóbban Gyurcsány 2006-os ámokfutása óta senki nem tudta ilyen keményen földhöz vágni az ellenzéket. Mostantól kezdve, tegyen bármit is a baloldal, mindig joggal lehet majd rá mondani, hogy nem a magyarok érdekében teszi. Bizalmatlan lesz mindenki velük kapcsolatban, a bizalmatlanság pedig a hitelesség halála.
Az ilyen eseteket hívjuk politikai ősbűnnek. Egy olyan gaztettnek, amit nem fog magáról sosem lemosni a baloldal. (Habár egyelőre úgy tűnik, hogy erre ők még nem ébredtek rá!) Az áprilisi választások után padlót fogott ellenzék továbbra sincs színpadon, legfeljebb rátelepszik egy-egy ügyre, a kata-törvénymódosítás miatti tiltakozásokra, a pedagógustüntetésekre. Gyurcsány legénykedik csupán, őt egyébként sem szokta izgatni egy-egy politikai ősbűn. Ám ő is csupán politikai zombi. Irányítja ugyan a legyőzöttek seregét, de amíg Ő ott van, ahol, addig az Orbán-kormány is ott lesz, ahol most van. Az ellenzék vagy megújul, vagy nem lesz; a baloldal vagy nemzeti, vagy semmilyen sem lesz – ilyen egyszerű a képlet!
2021 szeptemberében ismertem meg Márki-Zay Pétert, akkor még nem sejtettem… Nem jut eszembe, hogy mit nem sejtettem
Az ellenzéki politikusok most persze tagadnak. Nem hallottak róla, ott sem voltak. Egyébként is mesebeszéd: békaemberek, gyíkemberek, összeesküvés-elméletek. Nincs itt semmi látnivaló! Karácsony Gergely az egyedüli, aki azt mondta, hogy valamit ugyan hallott, de tudni ő sem tudott semmit… neki egyébként is nehéz lenne mindezt hihetően negligálni. De majd kitalál ő is valamit. Hiperpasszív tudása volt a dolgokról – vagy valami ilyesmi! Most mindenki úgy viselkedik, mintha nem sejtették volna, hogy az a potom hárommilliárd forint külföldről érkezett. No, hiszen! A tagadás mindenesetre most nem segít. Megújulásra lenne szükség. Aki tudott az amerikai pénzről, aki elfogadta és felhasználta a támogatást, aki fogadókész volt egy birodalom igényére, aki segítette a beavatkozást, annak nincs helye a hazai közéletben. Azt nem kiközösítjük, az önmagát rekesztette ki.
Mi a dolga az ellenzéknek, s mi nem az?
Az ellenzéknek feladata a kritika, de nem dolga a gyűlölködés. Fontos a bírálat, de tiltott a megbélyegzés. Van tennivalója idehaza (pontosabban IDEHAZA van igazán teendője), de külföldön ne áskálódjon hazája ellen. Ne fogadjon el pénzt a tengerentúlról, és ne szolgálja ki az amerikai érdekeket! Idehaza próbáljon választásokat nyerni, ne Brüsszelben. A baloldal egyelőre még nem látja be, hogy mekkora bajban van. Nem érzékeli még a tengerentúli támogatásokhoz kapcsolódó pártfinanszírozási botrány súlyosságát. Pedig olyan eredendő bűnről van szó, amitől évekig nem fog tudni megtisztulni. Legalábbis azok semmiképpen, akik valóban érintettek – éppen ezért lenne hasznos nem radar alatt tartaniuk az ügyet, hanem őszintén kibeszélni!
Akinek nincs vaj a füle mögött, az megtisztulva szabadulhatna, akinek meg van, attól meg mi szabadulnánk meg rövid időn belül.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS