Egy napra német-szurkolóvá válik az egész ország!

Ma délután a németeknek szurkolok! – a többség tudja, hogy miért. Ha Németország ma legyőzi az Európa-bajnokságon Észak-Írországot, akkor már senki sem foszthat meg minket a nyolcaddöntőtől!

Személyes rész: sohasem gondoltam volna, hogy egyszer a német válogatottnak fogok szurkolni. Ma viszont minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül megteszem. Ha ugyanis Németország legyőzi Észak-Írországot (18 ó), akkor csoportharmadikként már biztosan továbbjutottunk (ez a törökök Csehország elleni esti meccsén is megtörténhet, ott Törökország sikeréért vagy döntetlenért kell szorítanunk).

Szóval történelmi nap következik, olyan pillanat, amelyet néhány száz évvel ezelőtt el sem tudtunk volna képzelni: ma a törökök és németek sikerét várjuk.

Ez a magyar válogatott megérdemli a személyes ’engedményt’. Kint voltam Marseille-ben az Izland elleni meccsen, és ott olyat láttam, amit személyesen, ekkora tétnél (futballpályán) még soha: egy megalkuvás nélkül küzdő, harcoló válogatottat, amelyik a huszadik bosszantó technikai hiba után sem adta fel. Akkor arra gondoltam, hogy így kikapni is lehet, de szerencsére ez nem történt meg.

A futball igazságos arcát mutatta: besodorták a gólt, és egyszerre szakadhatott fel az a félőrült, elfelejtett csatakiáltás több tízezer kinti, s sokmillió itthoni és külföldön élő magyar szurkolóból.

Én futballtörténelmi okokból nem szurkoltam soha a németeknek, ’54 volt az alap, az a mitikus vereség (nekik győzelem) mindent eldöntött, utána minden jött magától, mindig azokat verték meg, akiknek szurkoltam (például: ’74, ’90, ’96). Imádtam gyűlölni Kahnt, Effenberget vagy Möllert. Utóbbi most a mieink sikeréért dolgozik, győzelmünk ríkatja meg. Storckról nem is beszélve.

Szóval ma, egyetlen napra kivételt teszek. Remélem, meghozza a sikert, a németek szokás szerint győznek (vagy a törökök később, nekem oly mindegy), és akkor nyugodtan várhatjuk a holnapi meccset. Sörrel vagy limonádéval a kezünkben nézhetjük, ahogy az újabb elmaradt győzelemtől frusztrált Cristiano Ronaldo a mérkőzés hajrájában kiállíttatja magát. És akkor pont kerül egy csodálatos bekezdés első mondatának a végére.

A fotó a németek ’96-os Eb-győzelmekor készült (forrás: UEFA.com)