Elhunyt Kelemen Atilla állatorvos, aki öt cikluson át volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, hosszú ideig az alakulat Maros megyei szervezetének elnöke – adta hírül a PestiSrácok, a Maros Megyei Ebtenyésztők Egyesületének a bejelentésére hivatkozó Székelyhon.ro portál nyomán.
Az erdélyi magyar médiában – nyilván a sokak által vitatott „halottakról jót vagy semmit” mondás alapján – csupa jót írtak az elhunyt szakmai és közéleti tevékenységéről. De mortuis nil, nisi vere – szól a latin mondás, ami értők szerint magyarul helyesen a következőképpen hangzik: Halottakról igazat vagy semmit. Eme parancs szerint próbálok eljárni magam is.
A szakmai életpályáját laikusként nem áll módomban megítélni, amit a médiából alkalmam volt megtudni, annak alapján valóban beírta nevét az erdélyi/romániai kinológia és lovassport történetébe. Amiért minden elismerést megérdemel. Nem egyértelmű viszont 1988-1991 közötti amerikai emigrációban töltött éveinek értékelése. A Wikipédia szerint egy lovakra specializált kórházban sebész szakorvosként, míg mások szerint lógondozóként dolgozott.
Hazatérését az RMDSZ és a magyar állam milliós tételű „reinstallációs” forinttámogatása segítette. Kezdetben a nemzeti oldal híveként mutatkozott, hogy aztán végleg elkötelezze magát a posztkommunista balliberális irányzat mellett. Hosszú évekig a legbefolyásosabb RMDSZ-vezetők közé tartozott. A Markó-Frunda-Borbély-Kelemen négyesfogat tagjaként joggal okolható az erdélyi és főleg a marosvásárhelyi magyarság mai reményvesztettségének, kishitűségének kialakulásáért. Maros megyei elnöksége idején sorozatban érték a kudarcok a vásárhelyi magyar közösséget, köztük talán a legfájóbb: Fodor Imre polgármesteri tisztségének 2000-ben történt elvesztése. Amiért – mert a tapasztalt szabálytalanságokat, csalásokat nem ott óvták meg, ahol kellett volna – elsősorban a megyei elnök Kelement terhelte a felelősség.
És a leglátványosabb – akár árulással is felérő – politikai tette: személyes jelenléte a 2002. december 1-jén a budapesti Kempinski Hotelbelben megesett, Erdély elcsatolásának évfordulóján rendezett gyászos koccintós szertartáson, ahol olyan feketeöves politikai bűnözők társaságában mutatkozott, mint Adrian Năstase akkori román kormányfő, néhai Verestóy Attila szenátor, illetve Medgyessy Péter, a D-209-es kormányfő, Kovács „merjünk kicsik lenni” László külügyminiszter.
Aki mindezekről megfeledkezik, vagy nem hajlandó figyelembe venni, az bűnt követ el, mi több: az téved. Úgy vélem, az utókornak a feladata, egyszersmind kötelessége a közéleti és politikai szerepet vállalók tevékenységének hiteles megítélése.
A többi nem rám, ránk, hanem egy magasabb ítélőszékre tartozik.
Palik Ferenc
2022-01-19 at 20:32
“És a leglátványosabb – akár árulással is felérő – politikai tette: személyes jelenléte a 2002. december 1-jén a budapesti Kempinski Hotelbelben megesett, Erdély elcsatolásának évfordulóján rendezett gyászos koccintós szertartáson, ahol olyan feketeöves politikai bűnözők társaságában mutatkozott, mint Adrian Năstase akkori román kormányfő, néhai Verestóy Attila szenátor, illetve Medgyessy Péter, a D-209-es kormányfő, Kovács „merjünk kicsik lenni” László külügyminiszter.”
Valamiért olyan érzésem van, hogy valaki kimaradt a felsorolásból. Lehet, hogy rosszul érzem? Az érzés megvan, csak a személy nem ugrik be. De nem adom fel.
várközi
2022-01-14 at 09:09
Kedves kerekes Károly! Lehet mentegetni Kelemen Atát, de ő is “kemény kollaboráns” volt, kiszolgálta Markó Béláékat, sőt Verestóiékat is ha kellett. Az eredmény, nincs autonómiánk, semmilyen szinten, az egyetemek a levegőben, vannak olyan tanszékek amelyek a nacionalisták kezében vannak, nincsenek magyar oktatók (Bolyai TE), a MOGYE-ről, vagy a katolikus főgimnáziumról nem is beszélve. Tenyésznek a vasgárdista jellegű pártok, a Székelyföldet militarizálják stb. stb.
Kétes
2022-01-12 at 13:25
Jó a cím! Mert Kelemen Attila állatorvos embernek kiváló volt. Politikusnak már kevésbé, bár magyarként komoly személyes kockázatot is vállalt Ceausescu diktatúrájában.
Kerekes Károly
2022-01-11 at 20:56
Megjegyzėsem a cikk kapcsán:
1. Fodor Imre 2000-ben főleg azėrt vesztette el Floreaval szemben a választást, mert a magyarjaink egy jó rėsze nem ment el szavazni. Valószínűleg volt választási rendellenessėg, csalás is, amit meglehetett volna óvni, csak azt egy marosvásárhelyi bíróság semmi esetre sem bírálta volna el a mi javunkra. Soha nem döntött javunkra a helyi igazságszolgáltatás. Inkább azon gondolkozzunk el, hogy a magyarok miért nem szavaztak úgy,ahogy elvártuk.
2.A budapesti találkozón azért vett részt a két RMDSZ-es politikus is, mert a diplomácia írott szabályai szerint a Nastase kormányfő vezette román delegáció tagjaiként ott kellett legyenek azon a rendezvényen, amelyet a budapesti román nagykövetség tartott a román nemzeti ünnep alkalmával. A delegáció a november 29- december2 között a Budapesten megtartott nemzetközi környezetvédelmi rendezvényen vett részt. Pech , hogy a nemzetközi konferenciát pont akkor és ott tartották. Jómagam is több olyan nemzetközi tanacskozáson vettem részt külföldön a román delegáció tagjaként, vagy éppenséggel vezetőjeként, amelyek egybeestek a román nemzeti ünnep időpontjával. Ilyenkor mindig hivatalosak voltunk az illető országban lévő román nagykövetségre. Hogy nézett volna ki az, hogy a román delegáció vezetője, aki történetesen magyar, visszautasítsa a részvételt?
Cassandro
2022-01-11 at 11:16
Az élet bonyolult. A kis Ata élete is az volt. Úgy tudom valamilyen módon érintett volt a Szőts Géza ügyben is. Ennek kapcsán be is vitték. Ezt követően évekkel az eset után ment felesége (Tamás Anna textilművész) és Mátyás nevű fia után Amerikába. Nem könnyű szívvel. Románia kettesfogat hajtó bajnoka is volt, ha jól tudom és elismert(?) ornitológus is. A Szőts Géza ügy után a családi örökség Lupény utcai házrészét az állam elvette. Az utcai fronton az idősebb Ata maradt.
A privatizációt nem glasszksztyűben csinálták sehol. Ha van valami pozitívum az erdélyi pőrivatizációs ügyletekebn, akkor az biztosan az, ha magyar kézbe került és maradt valami. Ne ítélkezz felette, legalábbis ezekben a napokban ne, emlékezz viszont Lippa ostromára (ne a személyekre, csak a dologra), ahol Bethlen Gábor fejedelem a saját csapatai ellen indított támadást Lippa visszavételére, amikor erre a török szultán kérte/utasította. Más példa is lenne, de maradjunk Erdélynél.
ViAM
2022-01-11 at 09:24
Nagyon nehéz meg- vagy elítélni az elszakított területeken élők sokszor kényszerű pálfordulásait. A szerencsésebbek nem is tudják, tudhatják mi van e sorsdöntések mögött. Jellembeli torzulások, avagy az életük fenntartása?
Átkozott Trianon!
Palvata
2022-01-10 at 13:44
Ata ügyes ember volt. Édesapja még csonkolt lábbal is délcegebb úriember volt nála, tőle egyedül az Ata keresztnevet örökölte. Verestóyhoz hasonlóan poltikai/közéleti kapcsolatrendszerét vagyonszerzésre használta elsősorban. A harcói Gálfalvy-Sala-Mikó birtokot ügyesen átjátszva szerezte meg a Czakó kastélyt és földeket Kövesden. Öregeket, apja régi barátait kihasználva, a marosvásárhelyiek restitúcióját “eltérítve” lett frakcióvezető, Trianonra koccintó “top-politikus”
angelblind652
2022-01-10 at 13:17
Isten látta, hogy hogyan élt…