Elkezdődött a labdarúgó világbajnokság, a Fidesz nagy fölénnyel nyerte az időközit Kenderesen

Jellemző, ott volt birtoka vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, nem? Ezzel a kötelező fasisztázást le is tudtuk, rátérhetünk a világ egyik legnagyobb sporteseményére, a labdarúgó világbajnokságra. A labdarúgás néplélekkel való szoros összefüggése okán magyarországi állapota mindig is kifejezte a közállapotok bizonyos helyi jellegzetességeit. Ahogy ez a mostani világesemény meg a bolygó erkölcsi állapotát mutatja meg érzékletesen.

Azt meg majdnem elfelejtettem, hogy a magyar válogatott is játszott tegnap, nyert is és megvolt Dzsudzsák Balázs búcsúmeccse is. Simán lement politizálás nélkül, eltekintve attól, hogy ha a magyar válogatott veszít (nem is kell hozzátenni, hogy foci), az mindig politikai esemény is, ha meg nyer, az a jelenlegi kormány melletti kiállás, a nemzeti nagyság kifejeződése és mint ilyen, fasiszta gesztus, amibe haladók ezreinek, tízezreinek sajdul bele a szívecskéje.

A válogatottnak jó éve volt, rendesen megcsaptuk az angolokat meg a németeket valami tétmeccseken, hullott a barna eső rendesen, sokak szerint mi ilyet egyszerűen nem tehetünk a haladás fáklyavivőit képviselő országok sokszínű válogatottjaival. Mindig a sokszínűségnek kell győznie ugyanis, mi meg csak egyszínűek vagyunk, nálunk még a néger is fehér, amit egyszerűen nem tehetünk meg egy feketével egyszerűen, mert az kulturális kiforgatás, nem más. Én még sajnálatosan akkor szocializálódtam a focira, amikor az sajnálatosan egyszínű volt. Olyan módon, ahogy most a brazil vagy az argentin válogatott egyszínű, vagy ahogy bármelyik ázsiai és afrikai merészel az lenni. Az országokban népek laktak, akik képesek voltak magukból kiállítani egy válogatott labdarúgó keretre való játékost. A fekete-fehér rasszista tévén meg lehetett állapítani, pusztán a játékstílus alapján, hogy melyik földrész és melyik ország válogatottjai vannak a pályán. Régi szép idők. Igaz, akkor meg is akartam állapítani ezt, most meg hidegen hagy ez a kérdés.

Féktelen rasszizmusomban az egyszínű válogatottaknak drukkolok, legyenek sárgák, feketék, kreolok, csak ne legyenek sokszínűek, könyörgöm. De a meccseket nem nézem. Na, nem azért, mert a magyar válogatott nem jutott ki, hanem azért, mert ez nem foci, nem labdarúgás, hanem csakis politika. És üzlet, ami manapság pont annyira politika, mint amennyire egy Dél-Korea–Észak-Korea válogatott mérkőzés az lenne. Amikor Katarba került a világbajnokság és novemberre egy rohadt meleg helyre, ahol finoman szólva nincs focikultúra, mindenkiben tudatosulhatott, hogy a FIFA pont annyira korrupt szervezet, mint bármelyik másik olyan, amelyben sokkal nagyobb pénzeket lehet szakítani korrupcióval, mint bármilyen becsületes tevékenységgel. A FIFA-nak nincs képessége arra, hogy becsületesen működjön, ilyesmin még soha nem kapták rajta. A tény közismertségének előnye, hogy nem is kell becsületesnek látszaniuk; a világ megszokta, hogy ilyenek.

A nyugati igazságszolgáltatás meg soha nem volt olyan erős, hogy ilyen nyilvánvaló ügyekben bármiféle igazságot is szolgáltasson, már ha a foci-világbajnokságok esetében előfordult valaha olyan is, hogy valamelyik ország korrupció nélkül akarta megszerezni a rendezés jogát. Szerintem a tisztesség érdekében bele kell írni a pályázatba, hogy hány millió dollárt szánnak vesztegetésre és csak azt figyeli a szervezet, hogy azt az összeget tényleg elköltik, de többet egy fillérrel sem. Ha ez teljesül, akkor tisztességes versenyben nyert az, akinek több pénze volt, illetve és/vagy fejlettebb a vesztegetési kultúrája. Katar persze erőből nyert, de azért persze el kell ismerni, az ilyesmiben kulturálisan is rettentően fejlettek. Az olimpia esetében a franciák például pártot alapítottak nálunk, hogy megfúrják a nemzeti közmegegyezést a kérdésben. Egyetlen örömünk az ügyben, hogy végül is fillérekkel szúrták ki a magyarországi bérenceik szemét.

A katari világbajnoksághoz kapcsolódó építkezések megidézték a piramisok építésének marxizáló történetírásban fellelhető leírását: rabszolgák, nyomor, tömeges emberhalál. Habár miután a nyugati lapok írták meg ezt is, lehet, hogy csak annyi igaz belőlük, mint a nagy októberi forradalom hivatalos történetéből. Ha jól hallottam, Katar a sört is betiltotta a helyszínen, ami nyilván sírógörcsöt idéz elő a sörgyártó világcégeknél, de a fő kérdés persze az, mi lesz az LMBTQ-közösség reprezentációjával a szurkolói és a sportolói közegben? A FIFA is keménykedni látszik, muszáj neki, mert a focisták közismerten toleráns közeg és szivárványos alsógatyó nélkül a nagy részük eleve nem is hajlandó pályára lépni majd. Vagy ha igen, akkor lehet majd “fóbozni”. Az, hogy nem jutott eszükbe, hogy a labda is lehetne szivárványszínű? Habár azt rugdalják, kérem, rálépnek, ami kényelmetlen asszociációkra adna lehetőséget. Jó lenne végre újra úgy focit nézni, hogy csak a játék számít.

Kenderesen ráadásul a teljes testület is fideszes. Erre már nincsenek szavak.

Vezető kép: Ádám Martin kapura fejel a görög Anasztasziosz Bakasszetasz mellett a Magyarország–Görögország felkészülési labdarúgó-mérkőzésen a budapesti Puskás Arénában 2022. november 20-án. A magyar válogatott 2–1-re nyert. Fotó: MTI/Mónus Márton