Ellenzéki igentalánnem a budapesti olimpiára

A jelek szerint sikerrel járhatott a Momentum Mozgalom olimpiaellenes népszavazási aláírásgyűjtése, így a lehetőségek közt van a nyári vagy őszi népszavazás, illetve az is, hogy a főváros, illetve a kormány kifarol a pályázatból. Az mindenesetre tanulságos, hogy az ellenzék milyen hosszú ívet volt képes leírni az olimpia egyöntetű támogatásától az ellene szóló aláírások kalapozásáig. Mostani, illetve azóta már a DK-ban szolgáló MSZP-sekben, liberális törpepártok képviselőiben, sőt magában az egykori SZDSZ-es főpolgármesterben is beindultak a régi reflexek, és bebizonyították: bármekkora fordulatra képesek, ha a számukra kilátástalan Orbán-kormány ellen lehet harcolni. Mindeközben pedig csak úgy röpködtek a nemzeti összefogásról és a pártpolitikán való felülemelkedésről szóló szép szavak.

Az országos politikánál fura módon sokáig jóval egyöntetűbb volt a budapesti olimpia támogatottsága a fővárosi politikai életben. A 2008-as, bőven baloldali többségű budapesti közgyűlés határozata még a 2020-as olimpiai pályázatra vonatkozott, és egyhangúlag szavazták meg a képviselők. 2015-ben már a négy évvel későbbi olimpiáról szóló szándéknyilatkozatról szavaztak, és ott is mindössze egy ellenző és egy tartózkodó szavazat érkezett 25 igen ellenében.

A legpikánsabb kétségkívül Demszky Gábor, a 4-es metró körüli horribilis összegű visszaélések kapcsán ismét a közbeszédbe csöppent egykori főpolgármester viszonya az olimpiához. 2008-ban, egy leszakadófélben levő, lepusztult, kaotikus Budapest főpolgármestereként azt mondta:

Budapest ezen nem veszíthet: ha az olimpiai felkészítés jegyében elindítjuk ezeket a programokat, ezzel a város nyer, hiszen ezek a beruházások megvalósulnak, és itt maradnak akkor is, hogyha az olimpiai pályázat nem lesz sikeres.

Demszky Gábor, amikor még akarta az olimpiát. Fotó: nemzetisport.hu

Magyarország 2008-ban alkalmasabb volt a DK szerint, mint most

A 2008-as pályázati ötlet felmerülésekor az akkor még MSZP-s, azóta DK-s Horváth Gyula úgy ítélte meg, hogy Budapest különösen jó lehetőségekkel rendelkezik, és ezeket bűn lenne nem megragadni. A DK bizonyára az egészségügyet, az oktatásügyet és a nyugdíjrendszert is sokkal rosszabb állapotúnak látja most, mint 2008-ban, a baloldali sikerkorszak idején, hiszen a párt 2015-ben már egyértelműen az olimpia ellen foglalt állást. Az MSZP-ben kicsit később ugyan, de ugyanez a metamorfózis zajlott le. A szocik azonban 2015. február 6-án még így fogalmaztak az olimpiáról:

Az olimpia Magyarországra hozatala egy olyan nemzeti ügy, mely átfogó társadalmi párbeszédet és így új minőséget hozhat a hazai közélet mindennapjaiba.

Ezt a Kunhalmi Ágnes budapesti elnök és Horváth Csaba budapesti frakcióvezető által jegyzett nyilatkozat még ezzel is megtoldotta:

Ezért támogatjuk minden eszközünkkel a kezdeményezést. […] Menjünk fel a pályára!

Ugyancsak Kunhalmi nyilatkozta akkoriban, hogy:

Ez nem hiszem, hogy pártpolitikai kérdés lenne. […] Az olimpia erős katalizátor lehet a gazdaságnak, a fejlesztéseknek, a hitünknek.

Az MSZP ébredése: a nemzeti egységnél fontosabb a politikai tőke

Kicsit később az országos MSZP a magyar érdekű felbuzdulás helyett inkább a kormánykritika lehetőségét látta meg a dologban, és hirtelen véleményt váltott. Ekkor már inkább olyasmi álláspontra helyezkedtek, hogy jó lenne az olimpia, de Magyarország túl szegény és túl korrupt hozzá. A fővárosi MSZP viszont még ekkor, 2015 júniusában is kitartott az olimpia mellett, amikor a fővárosi közgyűlés döntött a pályázásról. Nemcsak Kunhalmi, hanem Horváth Csaba is elragadtatottan nyilatkozott a lehetőségről:

Én külön örömmel vettem ezt a napirendet, mint ahogy ez az álom már 2008 óta dédelgetett álom Budapest kebelén, a budapesti közgyűlés már 2008-ban hozott egy 2020-ra vonatkozó szándéknyilatkozatra egy javaslatot, és az, hogy talán ma már közelebb állunk a megvalósuláshoz, ez mindenképpen egy jó jel.

Ugyanő ezt is elmondta aznap:

egy olimpia nem csak és kizárólag beruházásokról szól, hanem sokkal inkább az odavezető útról, és arról, hogyan leszünk az olimpiai rendezéshez vezető úton egy jobb nemzet, és hogyan leszünk egy sikeres olimpia megrendezése után egy még jobb nemzet.

Horváth Csaba éppen aláírásával ellenzi amit támogat. Fotó: MTI / Balogh Zoltán

Botka László, akit később az MSZP miniszterelnök-jelöltjének választottak, akkor még ugyancsak teljes mellszélességgel támogatta a magyarországi olimpia ügyét. Később aztán a budapesti hangadók is hirtelen megváltoztatták a véleményüket, amivel nyilvánvalóvá vált, hogy a sokat hangoztatott nemzeti egységnél, összekötő erőnél és pártokon felülemelkedésnél jócskán többet nyom náluk a latban a pillanatnyi politikai tőkeszerzés. Kunhalmi Ágnes és Horváth Csaba pálfordulása a legszembeötlőbb mindenki közül, hiszen előbb hangosan támogatták, majd magától értetődő mosollyal álltak be aláírni, sőt gyűjteni a Momentumnak. Az MSZP azonban – hűen az utóbbi hét évéhez – ezúttal sem tudott következetes álláspontra helyezkedni. Miközben a párt beállt a Momentum mellé szárnysegédnek, a Fővárosi Közgyűlésben január végén több fővárosi MSZP-s polgármester is leszavazta azt az LMP-s kezdeményezését, hogy Budapest vonja vissza az olimpiai pályázatot, illetve volt, aki csak tartózkodott a szavazáson. Gajda Péter (XIX. kerület), valamint Szabados Ákos (ő az MSZP, a DK, az Együtt és a PM közös jelöltjeként lett polgármester a XX. kerületben) például szeretné, ha lenne olimpia. Horváth Csaba fővárosi MSZP-frakcióvezető tartózkodott, Tóth József XIII. kerületi polgármester nem nyomott gombot.

Nem csak a szocik képtelenek felülemelkedni a pártpolitikán

A Jobbik ugyan elvileg egyértelműen olimpiapárti, és Szilágyi György képviselő 2015-ben még csupa pozitívumot mondott az olimpiarendezésről, később viszont már óvatosabban fogalmazott a párt. Elkezdtek közeledni a népszavazás ötlete felé, sőt a 24.hu szerint több jobbikos aktivista is jelentkezett az aláírásgyűjtésre.

Az aláírásgyűjtéshez mintegy tízezer szignóval hozzájáruló Párbeszéd zuglói polgármestere, Karácsony Gergely ugyan aggódott a korrupción 2015 júniusában, de nagy lehetőséget is látott a pályázatban, ezért inkább az igen felé hajlott a véleménye. Úgy gondolta, a város hosszú távú fejlődése és a beruházások fenntarthatósága szempontjából is előnyös lenne a pályázat, mert ipari rozsdaövezeteket hasznosítana újra, ráadásul ahány stadion az elmúlt években épült, szerinte tényleg már csak egy hajszálra vagyunk az olimpiától. Párttársa, Szabó Tímea viszont már akkor is apokaliptikus képet festett Magyarországról, amely összeomlófélben van, és az ország csaknem fele szegénységben él, így nem lehet kiemelt jelentősége a sportnak. A véleménykülönbség azonban nem jelent meg olyan észrevehetően, mint korábban az MSZP-nél – valószínűleg végül egyetértettek a Párbeszéd prominensei abban, hogy egy budapesti olimpiánál sokkal fontosabb az Orbán-kormány elleni harc.

A legtöbb sportlétesítmény akkor is megépül, ha nem lesz olimpia, az észak-csepeli rozsdaövezet viszont valószínűleg rohad tovább. Fotó: atv.hu

Mit ér az olimpia ellehetetlenítése?

Végezetül érdemes ismét visszaadni a szót Demszky Gábornak, aki természetesen ma már szintén ellenzi a budapesti olimpiát. Főpolgármesteri mandátuma vége felé viszont még nemcsak úgy vélekedett, hogy a város mindenképpen nyer a pályázással, hanem azt is mondta, hogy az jó lehetőség arra, hogy

végrehajtsuk azokat a beruházásokat, amelyek révén Budapest Európa élvonalában maradhat, és amelyeknek a 90 százaléka – és itt nagyon lényeges dolgot mondanék – az olimpia nélkül is szükséges, sőt elengedhetetlen ahhoz, hogy Budapest élhetőbb, komfortosabb lakóhely legyen.

Emlékezetes, Fekete-Győr András az aláírások pénteki leadásakor azt mondta a PestiSrácok.hu-nak, hogy Athén és Rio mintájára Budapest sem tudná kihasználni az olimpiára felépülő létesítményeit. Érdemes lenne a Momentum elnökének letisztáznia ezt a 2008-as Demszky Gáborral, ha megtalálja valahol.