Előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság a nyughatatlan igazságbajnokot, a rablóprivatizációként elhíresült folyamat emblematikus szereplője, azaz a Kossuth Holding ügyeit immár rögeszmésen kutató Borbély Józsefet egy magánvádas rágalmazási eljárás keretében. Az eset a magyar demokrácia rendszerváltás utáni történetében példa nélküli
és alkalmat teremt arra, hogy a PestiSrácok.hu szerzői és szerkesztői újfent követeljék a rágalmazás büntető törvénykönyvi tényállásának eltörlését és a oknyomozó újságírást, illetve a magyar sajtószabadságot alapjaiban veszélyeztető jogszabálydzsungel, és a teljességgel egyoldalúvá lett bírói gyakorlat újragondolását.
D. – H., PESTISRÁCOK.HU
Oknyomozó blogunk olvasói pontosan tudják, hogy mindig is ragaszkodtunk a tényfeltárás klasszikus etikai elveihez és nem szokásunk felülni alaptalan vádaknak, hisztériakeltéseknek és túlzásoknak. Ez a cikk sem arról szól, hogy az egyébként egy felszámolási visszaélés során valóban kisemmizett Borbély Józsefnek (aki újabban a Tempó Párt vezetőjeként sokszor beszél apostoli királyságról és magát valamiféle igazságosztónak tartja), igaza van-e, illetve kiállják-e a szalon próbáját az interneten is bőséggel megtalálható nyilatkozatai. Azt is mondhatnánk, hogy a hülyeség alkotmányos jogunk, de itt nem is erről van szó. Hiszen Borbély és az újságírói körökben jól ismert társa, Minda Zoltán sokéves háborújuk során számtalan nagyon értékes dokumentumot, bizonyítékot gyűjtött össze. Olyanokat is, amelyek csalások leleplezéséhez és oknyomozó cikkek elkészítéséhez szolgáltak alapanyagul. Elég csak Sipos Anett a PestiSrácok.hu-nak a felszámolási- és bírói visszaélésekről írt cikkeire (itt, és itt) gondolni. Ráadásul az első, Demokráciateszt című riportunkban az a Kissné Ágics Ilona felszámoló is feltűnik, akinek a feljelentése miatt Borbély József a karácsonyt a sitten tölti, és akinek a Kossuth Holdingos felszámolói jogosultságát a cikkünkben feltárt tények szerint Bakucz József bíró teljességgel szokatlan (khm – élő szóban mást mondanánk) módon hat évvel visszamenőleg jegyezte be, törölve egyszersmind a csalás és korrupció okán lelepleződött és eljárás alá vont Kovács Péter felszámoló megbízatását. Az időpontok körüli trükközésnek azért volt jelentősége, mert így a Kossuth Holding mentesülhet a kártérítési felelősség alól. De kanyarodjunk vissza Borbély esetéhez.
Rágalmazás levélben…
Borbély József és Minda Zoltán ellen tehát Kissné Ágics Ilona tett feljelentést rágalmazásra hivatkozva. Az ügy külön pikantériája, hogy az állítólagos rágalmazást az érintettek még csak nem is újságban, tévében, interneten, azaz nagy nyilvánosság előtt, hanem levélben (!) követték el. Bár kétségtelen, hogy a Büntető törvénykönyv 179. paragrafusa ezt a formát is ismeri. (A tényállás vérlázító mivoltáról lejjebb.) Az egyik levelet a Kossuth Holding vezérigazgatójának címezték (elég nehéz lehet elképzelni, hogy a cég felszámolóját-könyvvizsgálóját házon belül olyan nagy becsületsérelem érhette), s azt írták benne, hogy “ne zaklassanak fölöslegesen bennünket azzal, hogy az Önökkel történő kényszerű kapcsolattartás során olyan személyekkel kell kontaktáljunk, akik a csatolt iratokkal bizonyítottan a jogellenes hatásában most is fennálló súlyos bűncselekményeket, törvénysértéseket velünk szemben is elkövették.” A másik sittet érő kijelentést pedig a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának címezve tették, kijelentve, hogy a kamara főállású könyvvizsgálójaként regisztrált Kissné Ágics Ilona “évek óta súlyos törvénysértések megvalósításában érintett”. Hogy Borbély és Minda e két állítása valós-e, azt majd a bíróság és a tisztelt olvasók eldöntik. Ám tény, hogy e rágalmazás, ha megtörtént is, körülbelül négy fő (a két címzett, illetve titkárnőik) körében valósulhatott meg. Az meg egyenesen Daniel-Cohn Benditért, Hillary Clintonért és a világ összes nagyhangú jogvédő szervezetéért kiált, hogy Kajtor Gergely, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája mindezért máris megelőlegezte a beutalót a Kozma utcai előzetes fogdába.
Veszélyes bűnözőknek kijáró módszerrel
Kajtor Gergely a PestiSrácok.hu birtokába jutott dokumentumok tanúsága szerint 2012. december 12-én rendelte el Borbély József előzetes letartóztatását az első fokú ítélet megszületéséig, továbbá döntött arról is, hogy Borbélyt egy hónapra a fővárosi Kozma utcai börtönben működő Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben elmeorvosi megfigyelés alá vessék. Borbélyt a bíróságról veszélyes bűnözőknek kijáró módon maszkos kommandósok vitték el a börtönbe. A bíró a hosszú hónapokra, sőt, a magyar igazságszolgáltatás működés(képtelenség)ét ismerve, akár egy évnél is hosszabb időre szóló előzetes letartóztatást csupán azzal indokolta meg, hogy Borbély ugyan megjelent az általa elrendelt elmeorvosi vizsgálaton, de ott megtagadta az együttműködést az orvossal.
Borbély József, mint kormányzó – Szólásszabadság van, vagy mifene…
A dolog szépséghibája, hogy a rágalmazás szankciója az ítélkezési gyakorlat szerint pénzbüntetés szokott lenni, igaz, a rágalmazás büntetési tétele 2 év börtön is lehet. Eddig azonban egyetlen egy esetben született rágalmazási ügyben letöltendő börtönt kirovó ítélet, mint emlékezetes, Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét ítélték el a Mécs Imre feljelentése nyomán indult perben, ám abból akkor nemzetközi botrány kerekedett, és döntést másodfokon visszavonták, az egyébként is gyakran a botrányhős szerepében tetszelgő Cserni bírót pedig nem sokkal később egészen más szakterületre helyezték. Kajtor Gergely bíró tehát úgy rendelt el sok hónapos elzárást, hogy az ügyben még részítélet sem született, és a szankció (akár együttműködik Borbély az orvossal, akár nem) sokkal súlyosabb, mint a rágalmazásért a magyar jogállamban jogerősen valaha is kirótt büntetés.
Tény, hogy Borbély úr rendhagyó egyéniség, a közéletben mint egy mini párt vezetője vesz részt, akinek az a véleménye, hogy Magyarország jogilag még mindig királyság. És akkor mi van? Mi történne, ha mostantól minden durva levélért, vagy internetes kommentért sittre vágnák az elkövetőt? Hány- és hány büntetőtábort lehetne megtölteni? Tételezzük fel, hogy Borbély Józsefet elmarasztalják, s pénzbüntetés megfizetésére kötelezik – akkor mi lesz az előzetesben töltött idővel? És mi van akkor, ha kiderül, hogy ártatlan, vagyis hogy nem rágalmazott, hanem igazat mondott (írt)? Akkor majd a magánvádlója ül ugyanannyit?
Szégyent hoznak a jogállamra
Jogászkörökben éveken óta hangoztatják, hogy Magyarországon valami nagyon nincs rendben az előzetes letartóztatás elrendelésének gyakorlata körül. Előrehozott büntetésnek tartják, joggal. Általában a szökés, elrejtőzés, az összebeszélés vagy az eljárás meghiúsításának veszélye esetén helyezik előzetesbe a gyanúsítottakat, s főleg akkor, ha a cselekmény súlyos. Nos ez esetben csupán arról lehet beszélni, hogy a vádlott nem tartotta fontosnak elméjének orvosi vizsgálatát, s ebben nem túl lelkesen működött együtt a bírósággal. Talán érthető. A kommunista és náci diktatúrákban is bevett gyakorlat volt, hogy a zárt elmegyógyintézeti kezelést politikai ügyekben büntetőszankcióként, megfélemlítésként alkalmazzák. Reméljük, nem ebbe az irányba indult el a független magyar bíróság már eddig is ezer sebből vérző és a jogállamiságot sokszor kikezdő ítélkezési gyakorlata.
Ágyúval lőnek verébre
A PestiSrácok.hu hitvallásában is olvasható, hogy “Magyarországon ma bármit le lehet írni, a sajtó mégsem szabad. A nyugati világban ismeretlen törvényi szigor, a munkánkat korlátozó 42 jogszabályi rendelkezés és a szerkesztőségekre nehezedő presszió a kollégák többségének elveszi a kedvét a kutakodástól”. Álláspontunk, hogy 175 oldalas Médiatörvény, a Médiaalkotmány és a Polgári Törvénykönyv 39 tényállása éppen elég (vagy már önmagában is túlságosan sok) szankcionálási lehetőséget tartalmaz az újságírókkal, tényfeltárókkal, vagy mint a fenti esetben, a szókimondó igazságharcosokkal szemben). Nincs szükség a büntetőszankciókra is! A nyugati országokra is az a jellemző, hogy vagy csak büntetőjogi, vagy csak polgári jogi szankciók fenyegetik a sajtót komolyabb vétségek esetén, ráadásul szinte mindenütt alapvető feltétele a büntetés, kártérítés kirovásának, hogy az újságíró, közlő szándékosan tegyen kárt. Egyszerű tévedésért, túlzásért, véleményért nem jár börtön, vagy dollár- és euró százezrek. Ellenben itthon ágyúval lőnek verébre.
Ma előfordulhat, hogy ugyanazon állításért a magát sértettnek tekintő (ám az esetek nagy többségében korántsem olyan ártatlan) személy (1) egyszerre kéri a médiabiztos eljárását és több millió, vagy több tízmillió forintos bírság kiszabását a Médiatörvény alapján, (2) kér peres úton helyreigazítást a Médiaalkotmány alapján, (3) indít több millió forintos kártérítési pert személyiségi jogai sérelmére hivatkozva a Polgári törvénykönyv alapján (és ezekben az eljárásokban az sem elég, ha az érintett igazat ír, mert a bírói gyakorlat szerint legtöbbször valós tények hamis színben való feltüntetéséért jár a kártérítés, holott mi azért rakunk egymás mellé igaz állításokat, hogy a tisztelt olvasókban a háttér információkból tudott, de tételesen nem bizonyítható valós látszat keletkezzen), továbbá ugyanazért az egy mondatért ugyanaz a figura még (4) büntetőeljárást is kezdeményezhet becsülete sérelme okán, rágalmazásra hivatkozva. Ez utóbbiban a bírói gyakorlat sokszor akkor is pénzbüntetést ró ki, ha az állítás igaz, de mégis alkalmas a becsület csorbítására, mert nem kötődik például az állításban szereplő személy közéleti tevékenységéhez (a bírók szerint például nem tartozik önökre, hogy mondjuk valakinek szeretője-e egy állami visszaélés kedvezményezettje). A pénzbüntetés ráadásul bekerül a ember priuszába, tehát ha egy újságíró mondjuk figyelmetlenségből balesetet okoz, akkor súlyosabb büntetést kap, mint más. Hogy értsék: mindez négy külön peres eljárás, akár különböző bíróságokon, évekig elhúzódva, egyetlen állítás miatt. És akkor még nem is beszéltünk az egyéb pikantériákról, az üzleti titoksértésről, az államtitoksértésről, vagy például a képmással való visszaélésről, hogy a pallosjog e ritkábban alkalmazott ága-bogait is számba vegyük.
Követeljük a sajtó szabadságát…
Előfordult például, hogy egy magyar oknyomozó újságíró egy leleplezett fegyvercsempészési ügyről olyan dokumentumot másolt be, amiből kiderült, hogy az aknavetőket hány dollárért adták volna el, majd a fegyvercsempész üzleti titoksértésért feljelentést tett, az újságírót rabosították, megbüntették, az ügy azóta is ott szerepel a priuszában. Olyan is volt, hogy egy ismert ügyvéd-vállalkozó két cikk miatt 12 különböző pert indított, és az újságírónak az ország több pontján több mint tíz éven keresztül több mint félszáz tárgyaláson kellett megjelennie. Friss eset, hogy a PestiSrácok.hu kiadójának egyik vezetője ellen az elmúlt hetekben kőrözést adott ki a rendőrség, mert nem jelent meg tanúként Gyöngyösön egy rágalmazási eljárásban egy, a PS egy nyári cikke alá beírt komment miatt, hogy elmondja azt a két mondatát, miszerint a kedves kommentelőinkről törvényi felhatalmazásunkkal élve semmilyen információt nem adunk ki. Az már csak a rendőrséget minősíti, hogy miközben ők hetek óta nem veszik fel a telefont, úgy rendelik el egy újságíró előállítását, hogy a feltüntetett emailcímeken és munkahelyén meg sem próbálják elérni. (Nem hivatalos magyarázatuk szerint nem használnak emailt…)
Ha valami, hát a fent leírt gyakorlat és a Borbély-ügyben is látható gyomorforgató eljárások veszélyeztetik a sajtószabadságot Magyarországon, immár 22 éve. A PestiSrácok.hu minden szerzője és szerkesztője nevében követeljük, hogy törölje el az Országgyűlés a rágalmazás büntető törvénykönyvi, betarthatatlan, idejétmúlt és részleteit, illetve a hozzá fűződő bírói gyakorlatot tekintve a demokratikus világban példátlan tényállását! Marad még azon túl is bőven eszköz a sajtó, a bloggerek és a Borbélyhoz hasonló megszállott igazságharcosok üldözésére.
Dokumentumok
Borbély Józsefnek és Minda Zoltánnak ezért a két levélért kell felelnie
Az előzetes letartoztatásról szóló végzés… 5. oldal
[issuu width=420 height=297 embedBackground=%23000000 backgroundColor=%23222222 documentId=121223181422-e8fe7c3b83e74ce89946850ac65f1de5 name=vadirat username=borizsuzsanna tag=politika unit=px v=2]
[cardoza_wp_poll id=4]
Facebook
Twitter
YouTube
RSS