A szakmában is szenzációs leletnek számító kassai Honvédemlékmű egyik feliratos darabját ásták ki felvidéki önkéntesek 2019 tavaszán. A kassai polgárok közadakozásából 1906-ban felállított szoborcsoport az 1848-1849-es szabadságharc hőseinek állított emléket, a cseh megszállók azonban 1919-ben megcsonkították, végül a talapzatot is teljesen szétverték. Az emlékezet azonban megőrizte az emlékmű egyik földbe ásott, feliratos darabját, amelyet a kassai Magyar Jelenlét Házának főbejáratában helyezték el.
Vácz, Nagy-Salló, Komárom, Budavár, Pered, Ó-Szőny, Csém-Puszta, Duka-Hétkápolna, Felső-Zsolcza, Gesztely – többek között ezeken a történelmi helyszíneken aratott győzelmet az 1848-1849-es szabadságharc idején az elsősorban Abaúj vármegyéből és Kassa városából, de a környező megyékből is toborzott Kilencedik Honvédzászlóalj, azaz a „vörössipkás” honvédek. Kassa polgárai 1906-ban állítottak méltó emléket a hős honvédeknek városuk főterén, a szoboregyüttest azonban a történelem viharai elpusztították. 2019 tavaszán azonban hosszas előkészítés után a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői Orosz Örs vezetésével, Halász György helytörténész iránymutatása alapján megtalálták és sikeresen kiemelték a kassai honvédszobor elásott talapzatát, illetve annak egy jelentős feliratos darabját.
Halálos áldozatokat követelt a szobor eltávolítása
Kassa orsó alakú főterének déli részén, a XIV. századi gótikus Szent Mihály-kápolna déli oldalánál, az egykori Vármegyeháza előtti parkban, azon a helyen, ahol ma egy kis szökőkút helyezkedik el, állt tizenkét éven keresztül a kassai Honvédemlékmű, amelyet a „vörössipkás” honvédek tiszteletére állítottak. Az egymás mellett álló, kezet fogó kuruc vitézt és 1848-as honvédet ábrázoló, a két szabadságharcot párhuzamba állító bronz-szoborcsoportot – Horvay János és Szamovolszky Ödön munkáját – a város lakóinak közadakozásából állították 1906. szeptember 9-én.
Kassa lakosai 1919-ig tizenhárom alkalommal koszorúzták meg a szobrot március 15-e alkalmából. 1919-ben, a mintegy húsz évi tartó első csehszlovák uralom idején, a szobor erőszakos ledöntését követő spontán tiltakozást a hatóságok két halálos áldozatot követelő sortűzzel oszlatták fel. Bár a beszámolók szerint kezdetben a katonák először a levegőbe lőttek, egyikük pánikba esve a plébánia épülete előtt álló sokaságba lőtt, Ördög Júlia 37 éves háztartásbelit a homlokán, Hervacsics Aranka 13 éves újságáruslányt pedig a nyakán találva el. Mindketten életüket vesztették. A ledöntött szobrot végül beolvasztották, a helyén maradt talapzatot pedig 1945 után szétverték és elhordták. Köveit épületek alapozásánál használták fel, három darabját pedig a Hernád folyó árterében beásták.
Eltemetve, de nem elfeledve
Az egyik, mintegy féltonnás, faragott, feliratos kődarab hozzávetőleges helyének ismeretét néhányan ugyanakkor megőrizték. A Henszlmann Imre Történelmi Társaság azóta elhunyt tagja adta tovább ezt az információt Halász Györgynek, a társaság elnökének még 1994-ben, míg végül Orosz Örs kezdeményezésére a gombaszögi csapat tagjai az útbaigazítást követően georadarral és pálcás szondázással meg nem találták. A mintegy 30 centiméteres mélységben elhelyezkedő, a szakmában is szenzációs leletnek számító műtárgyat daruval sikerült kiemelni, majd a megtisztítását követően a Rovás Egyesület által üzemeltetett Magyar Jelenlét Házának főbejáratában helyezték el.
A Kassa belvárosának szívében, az Erzsébet utca 42-es szám alatt található intézményben, az eredeti helyétől alig néhány száz méterre a talapzat megtalált része bárki számára megtekinthető.
Forrás/fotó/vezetőkép: Gombaszögi Nyári Tábor szervezőinek közleménye
Ragnar
2019-06-27 at 16:48
Ez egy szép cselekedett volt. Viszont a többi kassai honvéd emlékével is fog történni valami? Mert bizony, Ők eltemetve és elfeledve vannak. Pár emberen kívül senki se emlkészik már rájuk. Pedig ott voltak az I. világháborúban Galíciában, Oroszországban és Olaszországban. A II. világháborúban a Szovjet-Oroszországban a Donnál, Galíciában ismét és végül Erdélyben Tordánál. Zömében Abaúj-Torna, Zemplén, Szabolcs vármegye katonáiról van szó.
sigula
2019-06-27 at 14:50
Herr Oberst, nem szlovákok, hanem csehek voltak.
VAM
2019-06-27 at 13:27
Nagyon rendes, tisztességes munka volt a csapat részéről.
Hesslerezredes
2019-06-27 at 12:33
48-49-ben a szlovákok a lakossági számarányuknál nagyobb számban vettek részt a szabadságharcban – a magyarok oldalán. Ezt kevesen tudják. Ha valakiknek, akkor nekik féltve kellett volna őrizniük az emlékművet, mert egyébként a Rákóczi-szabadságharcból is kivették a részüket – szintén magyar oldalon.