EU-szkeptikus és autonómiát követel, tehát terrorista! –​ Korunk magyarellenes romániai koncepciós pere, a „székely terroristaper” néven elhíresült Beke–Szőcs-ügy (I. rész)

A korunk magyarellenes romániai koncepciós perét, azaz a „székely terroristaper” néven elhíresült Beke–Szőcs-ügyet bemutató cikk első részében részleteiben is bemutatjuk az ügy online módon is közzétett vádiratát, valamint a közvéleményt a koncepciós per „legszebb” hagyományai szerint hangoló egyéb iratokat. Önökkel együtt arra keressük a választ, hogy vajon az ezekben közöltek alátámasztják-e azt a vádat, amelynek alapján 5 év börtönbüntetésre ítélték Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt, és amely szerint ők terrorista cselekményekkel akarták megdönteni Románia Erdély feletti államhatalmi ellenőrzését?

Kékesi Raymund írása

Beke Istvánt 2015. november 30-án, december elseje előtt egy nappal tartóztatta le a DIICOT, a román „terrorizmusellenes ügyészség”. A vád szerint robbantani készült a másnapi, az 1918-as gyulafehérvári román népgyűlésre emlékező, minden évben szinte minden romániai városban megtartott román katonai parádén és felvonuláson, azaz a legjelentősebb román nemzeti ünnepen. A bukaresti táblabíróság másnap, december 1-én hajnalban elrendelte Beke 30 napos előzetes letartóztatását.​

„…Nagy-Magyarország visszaállítására készült…”

Az ügy kollektív pszichés előkészítését szolgálták a román ügyészségi állítások az Erdély elszakítását célzó, a Kárpát-medencét behálózó törekvésekről és románellenes összeesküvésről. A DIICOT közleménye a következőképpen fogalmazott a letartóztatás tényéről és indokairól:

„B. I. A.-t az alkotmányos rend elleni cselekedetek elkövetésének a szándéka, és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének gyanújával vették őrizetbe… a gyanúsítottnál házkutatásokat tartottak, és az otthonában talált és lefoglalt eszközök alkalmasak voltak arra, hogy román állampolgárokat és javaikat veszélyeztessék.” Az ügyészség a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) segítségével derítette fel a kézdivásárhelyi esetet. Az ügyben fennáll annak az alapos gyanúja, hogy… B.I.A. vádlott, a HVIM romániai szárnyának az oszlopos tagja vállalta, majd beszerezte az eszközöket egy házi készítésű robbanószerkezet előállításához, amelyet Kézdivásárhelyen, a december elsejei ünnepségen akart a tömegben felrobbantani… a kézdivásárhelyi férfi „a szélsőséges-nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom magyarországi struktúra Erdélyben kifejtett revizionista-szeparatista” céljait képviselte, és „Nagy-Magyarország visszaállítására” készült, „e folyamat részeként pedig a román állampolgárok és javaik elleni erőszakos cselekedetekkel, valamint a román hatóságoknak az úgynevezett Székelyföld fölötti ellenőrzése megnehezítésével/megakadályozásával” is számolt.

Az elektronikus médiumokban is közzétett, több mint 70 oldalas, erőteljesen hatásvadász, az ügyhöz csak részben vagy úgy sem tartozó képekkel telezsúfolt, s ezáltal a román közvéleménynek sugalmakat közvetítő vádirat a DIICOT által fentebb közöltek nyomvonalán ment tovább, és elismételte az abban foglalt állításokat. A vádlottak végső célja természetesen Nagy-Magyarország visszaállítása volt. A HVIM-esek és más szélsőséges barátaik a vádirat szerint rendkívül leleményesek, hiszen nyelvi leleménnyel kijátszva a román jogszabályokat nem felvonulásokat, hanem „megemlékezéseket” szerveztek, mert ehhez nem volt szükségük hatósági engedélyekre. Amit a DIICOT különösen sérelmez, az nem más, mint e rendezvényeken a magyar és a székely zászló folyamatos, feszültséget gerjesztő használata. A vádak részletes ismertetésére majd kitérek a per és az ügyészség kombinatorikus tevékenységének részletesebb bemutatásánál.

Rovásírás, Horthy Miklós és Rózsa-Flores Eduardo: a vádiratot illusztráló képválogatás

Mindez persze természetesen sugalmazás, olyan képekkel alátámasztva – általában figyelemfelkeltő piros körrel bekarikázva! –, mint például a harmadik oldalon a Magyar Gárda, a negyedik oldalon valakik a kezükben piros-fehér-zöld koszorúval és magyar zászlóval, s ugyanezen az oldalon valakik rovásírásos és latin betűs táblával jelezve, hogy „Székelyföld nem Románia”, s a vádirat összeállítója természetesen külön bekarikázta a rovásos feliratot, mint – gondoljuk – különleges bűnjelet. Az 5. oldalon lefotózott airsoftos csoport is nyilvánvalóan Románia megdöntésére készül az airsoft örve alatt, s innentől kezdve teljesen egyértelmű, hogy mi a kapcsolat a szerencsétlen, Santa Cruzban agyonlőtt Magyarosi Árpáddal és Rózsa-Flores Eduardóval, hiszen a szálak messzire vezetnek.

A „székely terrorizmus” előzményei: a kézdivásárhelyi szoborrobbantástól Horthy Miklós revíziós tevékenységéig

A 8. oldalon – hogy a történelmi visszatekintés teljes legyen, s bemutassa, hogy a székely terrorizmusnak komoly hagyományai vannak – előkerül az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás is, amikor Vitéz Mihály szobrát egy brassói gyártású csörgőóra időzítésével valaki – elképzelhető, hogy egy szekuritátés provokátor – levegőbe röpítette volna, ha a merénylet tényleg sikerül.

(A robbantás történetéről és szerencsétlen áldozatáról ide kattintva lehet részletesebben is olvasni. Ezt a valószínűleg szekus provokáció eredményeként valóban megtörtént, ráadásul egy székely gyermek életét követelő merényletet bemutatni, felemlegetni lehet, hogy öngól volt a DIICOT részéről. Talán nem véletlen, hogy a szoborban gyakorlatilag semmilyen kár nem esett, ellenben számos, a rendszer ellenségeként számontartott háromszéki magyart sikerült meghurcolni az ügy kapcsán.)

Az ügyészség vádirat-összeállító szakembere nyilván tudta, hogy a történelemben és a terrorizmus elleni küzdelemben minden összefügg mindennel, ezért tűnhet fel a következő oldalakon maga Horthy Miklós is, elég pontos magyarázattal arra vonatkozóan, hogy ki is ő valójában, s személyének bemutatása – nyilván egészen véletlenül – nem messze található egy „JOBBIK” feliratú Ikarus busztól. Különös bűnjelnek tarthatják valamiért a jelenleg hivatalos koronás magyar címert, továbbá az Árpád-sávos zászlót és persze az elmaradhatatlan Nagy-Magyarország-térképeket, hiszen ezek többször is feltűnnek az anyagban.

Különös bűnjel lehet egy Wass Albert utca feliratot viselő tábla is, amit Beke és Szőcs tart a kezében, egy 1918. december 1. utcanévtábla alatt. (Előbb arra gondolhatnánk, egy esetleges táblacserét szorgalmazva, ám Beke Csilla felvilágosított minket: arra az analógiára, hogy létezik 1918. december 1. utca, aláírásokat gyűjtöttek annak érdekében, és kérelmezték azt, hogy lehessen Wass Albert utca vagy más, róla elnevezett közterület is.)

A történelmi visszatekintés egészen a 31. oldalig tart, s csak utána tűnnek fel a házkutatások során lefoglalt petárdák fényképei, majd a lehallgatott beszélgetés – mint egyetlen bizonyíték, ám ezt később, a másodfokú tárgyalás kapcsán majd részleteiben is bemutatjuk – állítólagos fordításának részletei.

A 61. oldalon bemutatják a 2015. december elsején, Kézdivásárhely központjában román zászlókkal vonuló embereket és a felvonuló román hadsereg tagjait, továbbá egy kicsit sem hatásvadász képen egy román zászlós román kisgyermeket, mint lehetséges áldozatot.

Nos, a vádiratban eddig kétségtelenül ezek a legfenyegetőbb, legprovokatívabb, közösség elleni izgatásra valóban alkalmas képek, főleg, ha a Kézdivásárhely döntő többségét alkotó székelyek szemszögéből vizsgáljuk az ábrázolt történéseket. Ehhez képest a székely zászlók jelentenek a románok szerint provokációt – Székelyföldön.

​EU-szkeptikus és autonómiát követel, tehát terrorista!

Hogy még egyszer összegezzük, ahogy maga a DIICOT is megtette: „A HVIM tagjai szélsőséges viselkedéssel, a revizionista-szeparatista célok elérésében végzett erőszakos tettekkel, valamint az Európai Unióval szembeni bírálatokkal tűnnek ki, azt állítva, hogy ez utóbbi nem teszi lehetővé a magyar nemzeti identitási jellegek szabad kifejezését a közösségi államokkal kapcsolatosan, valamint elfogadhatatlan feltételeket támaszt a tagországokkal szemben.” (A román eredetiben is pont ennyire zavaros megfogalmazás az ügyészség munkatársának köszönhető, híven átvettük az eredeti szöveget.) Értsd jól: EU-szkeptikus és autonómiát követel, ergo biztos, hogy terrorista.

Az autonómia-tüntetéseken székely autonómiát követel, tehát terrorista.

Objektív vizsgálattal könnyen beláthatjuk, hogy mindez nem egyéb, mint egy hangulatkeltő, pár óra internetes adatgyűjtés alatt könnyen összeszedhető adathalmaz, amelyet a koncepciós perek szokásos módszertana és térségünkben ismert „legjobb” hagyományai szerint állítottak össze, és amely a konkrét vád – szabad megfogalmazásban: Románia Erdély feletti államhatalmának megdöntésére tett terrorista cselekmény előkészülete – szempontjából csupán nagyon kevés relevanciával bír.

A vádlott ráadásul rövidesen megtapasztalhatta, hogy az ártatlanság vélelme senkit sem illet meg, aki nem támogatja a román asszimilációs törekvéseket. Erről, valamint a közvélemény további hangolását célzó, a Rise Projekt által a Soros alapítvány támogatásával készített dokumentumfilmről és a bizonyítékok gyártásáról, valamint arról, hogy miképp lehet különböző helyeken lévő szilveszteri petárdákból, rozsdás szögekből és vascsövekből bombát készíteni nem egészen 12 óra alatt, majd cikk következő második részében lesz szó.