A korunk magyarellenes romániai koncepciós perét, azaz a „székely terroristaper” néven elhíresült Beke–Szőcs-ügyet bemutató cikk első részében részleteiben is bemutatjuk az ügy online módon is közzétett vádiratát, valamint a közvéleményt a koncepciós per „legszebb” hagyományai szerint hangoló egyéb iratokat. Önökkel együtt arra keressük a választ, hogy vajon az ezekben közöltek alátámasztják-e azt a vádat, amelynek alapján 5 év börtönbüntetésre ítélték Beke István Attilát és Szőcs Zoltánt, és amely szerint ők terrorista cselekményekkel akarták megdönteni Románia Erdély feletti államhatalmi ellenőrzését?
Kékesi Raymund írása
Beke Istvánt 2015. november 30-án, december elseje előtt egy nappal tartóztatta le a DIICOT, a román „terrorizmusellenes ügyészség”. A vád szerint robbantani készült a másnapi, az 1918-as gyulafehérvári román népgyűlésre emlékező, minden évben szinte minden romániai városban megtartott román katonai parádén és felvonuláson, azaz a legjelentősebb román nemzeti ünnepen. A bukaresti táblabíróság másnap, december 1-én hajnalban elrendelte Beke 30 napos előzetes letartóztatását.
„…Nagy-Magyarország visszaállítására készült…”
Az ügy kollektív pszichés előkészítését szolgálták a román ügyészségi állítások az Erdély elszakítását célzó, a Kárpát-medencét behálózó törekvésekről és románellenes összeesküvésről. A DIICOT közleménye a következőképpen fogalmazott a letartóztatás tényéről és indokairól:
„B. I. A.-t az alkotmányos rend elleni cselekedetek elkövetésének a szándéka, és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének gyanújával vették őrizetbe… a gyanúsítottnál házkutatásokat tartottak, és az otthonában talált és lefoglalt eszközök alkalmasak voltak arra, hogy román állampolgárokat és javaikat veszélyeztessék.” Az ügyészség a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) segítségével derítette fel a kézdivásárhelyi esetet. Az ügyben fennáll annak az alapos gyanúja, hogy… B.I.A. vádlott, a HVIM romániai szárnyának az oszlopos tagja vállalta, majd beszerezte az eszközöket egy házi készítésű robbanószerkezet előállításához, amelyet Kézdivásárhelyen, a december elsejei ünnepségen akart a tömegben felrobbantani… a kézdivásárhelyi férfi „a szélsőséges-nacionalista Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom magyarországi struktúra Erdélyben kifejtett revizionista-szeparatista” céljait képviselte, és „Nagy-Magyarország visszaállítására” készült, „e folyamat részeként pedig a román állampolgárok és javaik elleni erőszakos cselekedetekkel, valamint a román hatóságoknak az úgynevezett Székelyföld fölötti ellenőrzése megnehezítésével/megakadályozásával” is számolt.
Az elektronikus médiumokban is közzétett, több mint 70 oldalas, erőteljesen hatásvadász, az ügyhöz csak részben vagy úgy sem tartozó képekkel telezsúfolt, s ezáltal a román közvéleménynek sugalmakat közvetítő vádirat a DIICOT által fentebb közöltek nyomvonalán ment tovább, és elismételte az abban foglalt állításokat. A vádlottak végső célja természetesen Nagy-Magyarország visszaállítása volt. A HVIM-esek és más szélsőséges barátaik a vádirat szerint rendkívül leleményesek, hiszen nyelvi leleménnyel kijátszva a román jogszabályokat nem felvonulásokat, hanem „megemlékezéseket” szerveztek, mert ehhez nem volt szükségük hatósági engedélyekre. Amit a DIICOT különösen sérelmez, az nem más, mint e rendezvényeken a magyar és a székely zászló folyamatos, feszültséget gerjesztő használata. A vádak részletes ismertetésére majd kitérek a per és az ügyészség kombinatorikus tevékenységének részletesebb bemutatásánál.
Rovásírás, Horthy Miklós és Rózsa-Flores Eduardo: a vádiratot illusztráló képválogatás
Mindez persze természetesen sugalmazás, olyan képekkel alátámasztva – általában figyelemfelkeltő piros körrel bekarikázva! –, mint például a harmadik oldalon a Magyar Gárda, a negyedik oldalon valakik a kezükben piros-fehér-zöld koszorúval és magyar zászlóval, s ugyanezen az oldalon valakik rovásírásos és latin betűs táblával jelezve, hogy „Székelyföld nem Románia”, s a vádirat összeállítója természetesen külön bekarikázta a rovásos feliratot, mint – gondoljuk – különleges bűnjelet. Az 5. oldalon lefotózott airsoftos csoport is nyilvánvalóan Románia megdöntésére készül az airsoft örve alatt, s innentől kezdve teljesen egyértelmű, hogy mi a kapcsolat a szerencsétlen, Santa Cruzban agyonlőtt Magyarosi Árpáddal és Rózsa-Flores Eduardóval, hiszen a szálak messzire vezetnek.
A „székely terrorizmus” előzményei: a kézdivásárhelyi szoborrobbantástól Horthy Miklós revíziós tevékenységéig
A 8. oldalon – hogy a történelmi visszatekintés teljes legyen, s bemutassa, hogy a székely terrorizmusnak komoly hagyományai vannak – előkerül az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás is, amikor Vitéz Mihály szobrát egy brassói gyártású csörgőóra időzítésével valaki – elképzelhető, hogy egy szekuritátés provokátor – levegőbe röpítette volna, ha a merénylet tényleg sikerül.
(A robbantás történetéről és szerencsétlen áldozatáról ide kattintva lehet részletesebben is olvasni. Ezt a valószínűleg szekus provokáció eredményeként valóban megtörtént, ráadásul egy székely gyermek életét követelő merényletet bemutatni, felemlegetni lehet, hogy öngól volt a DIICOT részéről. Talán nem véletlen, hogy a szoborban gyakorlatilag semmilyen kár nem esett, ellenben számos, a rendszer ellenségeként számontartott háromszéki magyart sikerült meghurcolni az ügy kapcsán.)
Az ügyészség vádirat-összeállító szakembere nyilván tudta, hogy a történelemben és a terrorizmus elleni küzdelemben minden összefügg mindennel, ezért tűnhet fel a következő oldalakon maga Horthy Miklós is, elég pontos magyarázattal arra vonatkozóan, hogy ki is ő valójában, s személyének bemutatása – nyilván egészen véletlenül – nem messze található egy „JOBBIK” feliratú Ikarus busztól. Különös bűnjelnek tarthatják valamiért a jelenleg hivatalos koronás magyar címert, továbbá az Árpád-sávos zászlót és persze az elmaradhatatlan Nagy-Magyarország-térképeket, hiszen ezek többször is feltűnnek az anyagban.
Különös bűnjel lehet egy Wass Albert utca feliratot viselő tábla is, amit Beke és Szőcs tart a kezében, egy 1918. december 1. utcanévtábla alatt. (Előbb arra gondolhatnánk, egy esetleges táblacserét szorgalmazva, ám Beke Csilla felvilágosított minket: arra az analógiára, hogy létezik 1918. december 1. utca, aláírásokat gyűjtöttek annak érdekében, és kérelmezték azt, hogy lehessen Wass Albert utca vagy más, róla elnevezett közterület is.)
A történelmi visszatekintés egészen a 31. oldalig tart, s csak utána tűnnek fel a házkutatások során lefoglalt petárdák fényképei, majd a lehallgatott beszélgetés – mint egyetlen bizonyíték, ám ezt később, a másodfokú tárgyalás kapcsán majd részleteiben is bemutatjuk – állítólagos fordításának részletei.
A 61. oldalon bemutatják a 2015. december elsején, Kézdivásárhely központjában román zászlókkal vonuló embereket és a felvonuló román hadsereg tagjait, továbbá egy kicsit sem hatásvadász képen egy román zászlós román kisgyermeket, mint lehetséges áldozatot.
Nos, a vádiratban eddig kétségtelenül ezek a legfenyegetőbb, legprovokatívabb, közösség elleni izgatásra valóban alkalmas képek, főleg, ha a Kézdivásárhely döntő többségét alkotó székelyek szemszögéből vizsgáljuk az ábrázolt történéseket. Ehhez képest a székely zászlók jelentenek a románok szerint provokációt – Székelyföldön.
EU-szkeptikus és autonómiát követel, tehát terrorista!
Hogy még egyszer összegezzük, ahogy maga a DIICOT is megtette: „A HVIM tagjai szélsőséges viselkedéssel, a revizionista-szeparatista célok elérésében végzett erőszakos tettekkel, valamint az Európai Unióval szembeni bírálatokkal tűnnek ki, azt állítva, hogy ez utóbbi nem teszi lehetővé a magyar nemzeti identitási jellegek szabad kifejezését a közösségi államokkal kapcsolatosan, valamint elfogadhatatlan feltételeket támaszt a tagországokkal szemben.” (A román eredetiben is pont ennyire zavaros megfogalmazás az ügyészség munkatársának köszönhető, híven átvettük az eredeti szöveget.) Értsd jól: EU-szkeptikus és autonómiát követel, ergo biztos, hogy terrorista.
Az autonómia-tüntetéseken székely autonómiát követel, tehát terrorista.
Objektív vizsgálattal könnyen beláthatjuk, hogy mindez nem egyéb, mint egy hangulatkeltő, pár óra internetes adatgyűjtés alatt könnyen összeszedhető adathalmaz, amelyet a koncepciós perek szokásos módszertana és térségünkben ismert „legjobb” hagyományai szerint állítottak össze, és amely a konkrét vád – szabad megfogalmazásban: Románia Erdély feletti államhatalmának megdöntésére tett terrorista cselekmény előkészülete – szempontjából csupán nagyon kevés relevanciával bír.
A vádlott ráadásul rövidesen megtapasztalhatta, hogy az ártatlanság vélelme senkit sem illet meg, aki nem támogatja a román asszimilációs törekvéseket. Erről, valamint a közvélemény további hangolását célzó, a Rise Projekt által a Soros alapítvány támogatásával készített dokumentumfilmről és a bizonyítékok gyártásáról, valamint arról, hogy miképp lehet különböző helyeken lévő szilveszteri petárdákból, rozsdás szögekből és vascsövekből bombát készíteni nem egészen 12 óra alatt, majd cikk következő második részében lesz szó.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS