„A legeredményesebb férfiedző és a legnagyobb újító volt!” – Vígh László (1941–2025) emlékére
Életének 85. életévében elhunyt Vígh László mesteredző, a magyar tornasport legendája, minden idők legeredményesebb magyar tornászának, a kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros világ- és Európa-bajnok dr. Magyar Zoltánnak a trénere.
Vígh László 1941. július 26-án született Budapesten. Különleges volt a sportolói pályafutása, mert tornászként sem egyéniben, sem csapatban, sem összetettben nem szerzett bajnoki címet, ám rúdugrásban(!) magyar csapatbajnok tudott lenni. Már sportolóként is kötődött a legnépszerűbb magyar klubhoz, hiszen 1955 és 1960 között a Ferencváros tornásza volt, majd 1960 és 1964 között a TFSE színeiben sportolt.
1964-ben szerzett tanári oklevelet a Testnevelési Főiskolán, majd ettől az évtől kezdve egészen 1989-ig a Ferencvárosi Torna Club torna-szakosztályának edzőjeként, később vezetőedzőjeként tevékenykedett. Bár egy ideig párhuzamosan versenyzett és végezte edzői munkáját, csakhamar véglegesen abbahagyta a versenyzést és kizárólag a tréneri munkáját folytatta. Hálával emlegette Harmath Józsefet, akinek nagyon sokat köszönhetett edzői pályája elején.
A Ferencvárosban versenyzője lett az ifjú Magyar Zoltán is. A különleges tehetségű tornászt aligha kell bemutatni bárkinek is. Montreál és Moszkva olimpiai bajnoka, a lólengés koronázatlan királya lett hosszú évekre, ami a két olimpiai arany mellett három világbajnoki és három Európa-bajnoki aranyérmet is eredményezett. Mindebben annak ellenére – vagy éppen azért – elévülhetetlen érdemei voltak Vígh Lászlónak, hogy a tréner és a versenyző kapcsolata nem mindig volt optimális. Ha olykor össze is kaptak, rövid idő elteltével folytatták a munkát, és időnkénti összezörrenéseik sosem mentek az eredményesség rovására.
Vígh László további, jelentős eredményeket elérő tornászokat is nevelt. Tanítványai közül többen is eljutottak világversenyeken elért remek helyezésekig és az olimpiai részvételig. A tornasport szerelmeseinek ismerősen cseng Gál Róbert, Horváth Zsolt vagy éppen Sivadó János neve, utóbbi nevét még egy lólengés-gyakorlat is őrzi, ami szintén a mesternek köszönhető. A kiváló szakember ugyanis az 1960-1970-es évek fordulóján gyakorlatilag új alapokra helyezte a lólengést. Több, a mai tornasportban, főleg a lólengésben meghatározó elem megalkotása, mint például a Magyar-vándor, a Magyar-orsó, a Sivadó-vándor, vagy éppen a szökkenő vándor negyedfordulattal. Vígh László egy vele készült interjúban így emlékezett vissza fejlesztéseire.
Legnagyobb sikereimet a lógyakorlatok fejlesztésében értem el. Munkásságom kezdetén a ló volt az a szer, amely mozgásanyagában lemaradt. A világot járva, mint edző hamarosan felismertem, hogy a magyar adottságok mellett ezen a szeren lehetne megelőzni a világot. Ehhez szükségesnek látszott az edzésmódszerek fejlesztése és a kiegészítő szerek megalkotása. Mindezeknek köszönhető a ma is élő magyar lovas iskola.
A tréner elképesztő újító szenvedélye valódi munkamániával párosult. Kétszer-háromszor annyi befektetett munkát követelt meg tanítványaitól, mint amennyit például az orosz tornászok végeztek és ezt kérlelhetetlenül be is hajtotta rajtuk. Vígh László 1990 és 2006 között a Testnevelési Egyetem torna tanszék adjunktusaként tevékenykedett, illetve 1990 és 1996 között a Budapest Honvédnál dolgozott. Munkásságának elismeréseként 1976-ban kapta meg a Mesteredző címet, míg 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Pályafutása alatt közel száz tornász fordult meg a kezei között. Számos elismerése mellett Bay Béla-díjjal, a MOB Fair Play díjával is kitüntették.
Isten nyugosztalja Vígh Lászlót!
*****
Dr. Magyar Zoltán: Laci bácsival mindvégig igazi mester és tanítványa viszonyban maradtunk
Portálunk megkereste Vígh László legeredményesebb tanítványát, a Nemzet Sportolója cím birtokosát, Dr. Magyar Zoltánt. A lólengésben kétszer is olimpiai aranyérmet szerző kiváló sportembert nem csupán, mint Vígh László egykori tanítványát, de mint a Magyar Torna Szövetség elnökét is kérdeztük.
Miként élte meg a tragédiát?
Annak ellenére is mélységesen megrendített, hogy igazából nem ért váratlanul, mert rendszeres kapcsolatban voltunk és mindent tudtam róla. Az utolsó időkben Ajkán volt kórházban. Gyakorlatilag napi szinten beszéltem a főorvosasszonnyal, akitől tudhattam, hogy állapota romlik. Boldogsággal tölt el, hogy kapcsolatunk sportolói pályafutásom befejezése után is megmaradt, sőt, azt hiszem, jobb is lett, mint azelőtt volt. Az utolsó pillanatig igazi mester és tanítványa viszony maradt fenn közöttünk, és amiért külön hálás vagyok a sorsnak, hogy el tudtam köszönni egykori edzőmtől és meg tudtam köszönni neki mindent, amit értem tett.
Mit köszönt és köszönhetett leginkább Vígh László mesteredzőnek?
Pályafutásom sikereiből oroszlánrészt vállalt mesterem. A mi kettőnk találkozása klasszikus példa arra, amikor egy edző és egy versenyző közös munkájából valami nagyszerű bontakozik ki. Pályafutásom nagy ajándéka volt, hogy Vígh László lett az edzőm, aki a lólengésben külön iskolát teremtett. Az edzőm által kifejlesztett új lólengés-elemek nemcsak a látványosságot növelték, de jelentős előnyt biztosítottak számomra is, hiszen én csináltam ezeket először a világon. A szökkenő-vándor, a Magyar-vándor vagy éppen az orsó megjelenése általános megdöbbenést okozott a világversenyeken. A jól kivezetett, nagy ívű páros kör, és az egész lovat behálózó újfajta gyakorlatsor teljesen egyedi jelenség volt. Éppen ezért a kérdés a versenyek előtt leginkább csak az volt, hogy sikerül-e hibátlan gyakorlatot bemutatnom, mert ha igen, akkor egyértelmű volt, hogy én leszek az aranyérmes.
Kicsit tágabban szemlélve: mit adott Vígh László a tornasportnak és vannak, lehetnek-e örökösei?
A legeredményesebb férfi tornaedző és a legnagyobb újító, új elemeket ahhoz vezető utat is. Munkája olyan fokú megújulást hozott, amely alapjaiban reformálta meg a versenyszámot. A korábban meglehetősen unalmas lólengés népszerűsége ugrásszerűen megnőtt, a tornaversenyek leglátványosabb elemeinek egyike lett. Kérdése második felére válaszolva, az ilyesmi direktben nem igazán örökölhető, de szerencsére nagyon sok fiatal és elhivatott edző van. Nem elég azonban az edző, szükséges a tehetséges versenyző is, optimális esetben ugyanis nemcsak az edző tanítja és fejleszti a versenyzőjét, de a versenyző is hozzájárul ahhoz, hogy edzője egyre jobb és jobb legyen.
Vezető kép: a Ferencvárosi Torna Club hivatalos oldala
