Az Orlan–10 típusú drón az orosz hadsereg egyik büszkesége. A Szentpétervári Speciális Technológiai Központ még a 2010-es évek elején fejlesztette ki, hogy aztán sokáig parkolópályán játszadozzanak vele. A tavaszi, kijevi kudarc után az orosz erők lassan kapcsoltak, és eszükbe jutott, hogy nekik is vannak drónjaik, tulajdonképpen használhatnák is őket, ahelyett, hogy vakon lövöldöznek a tüzérséggel, meg ide-oda rohangálnak az utakon a páncélozott harccsoportjaikkal, amiket az ukránok kedélyesen szétlőnek, miután drónok százait röptetik a front felett. Elemzők részéről rendre felmerült, hogy ez az orosz csoda talán nem minden ízében orosz, nem a Moszkva melletti katonai-ipari komplexum gyárainak terméke, de konkrét bizonyítékokkal ezt sokáig nem sikerült alátámasztani. Eddig. Az 1831-ben alapított brit védelmi agytröszt, a RUSA bizonyította, hogy az Orlan–10 nagymértékben függ a nyugati technológiától. Nézzük, mit találtak!
A kaliforniai Redwoodban bejegyzett Gumstix vállalat termékétől kezdve a Texas Instruments wifimodulján keresztül egészen a svájci U-bloxig csupa-csupa nyugati holmit tartalmaz az Orlan–10. Amiben nincs semmi meglepetés, hiszen az érzékeny nyugati technológiák importját – miután az USA és az EU szankciókat vezetett be – Törökországban és Hongkongban bejegyzett vállalatok végzik. Például a török üzletember, bizonyos Göktürk Agvaz alapította Azu International a február 24-én megkezdett invázió óta több mint 20 millió dollár értékű árut szállított Oroszországba. És ez csak egy példa a rengetegből. Az orosz vámhatóságok adatai szerint 2,6 milliárd dollár értékű mikroelektronikai áru érkezett Oroszországba, aminek minimum a harmada olyan nyugati nagyvállalatok termékei, amelyek hivatalosan kivonultak Oroszországból.
Az úgynevezett kettős felhasználású termékek alkalmatlanok arra, hogy a legújabbkori COCOM-lista meggyengítse az orosz hadsereget. Sőt. A képen látható modulok ugyanis polgári termékek – hétköznapi drónokhoz, telefonokhoz, játékokhoz készültek –, és ha az amerikai és az európai gyáraknak megtiltják az exportjukat, attól félve, hogy az oroszok is vásárolnak belőlük, akkor az érintett cégek lehúzhatják a rolót. És annyi történik pusztán, hogy onnantól a helyükre lépő távol-keleti gyáraktól rendelik meg az árut az ide-oda bejegyzett fedőcégek, nyugati csipek helyett pedig indonéz és tajvani származási helyeket olvashatunk egy-egy lezuhant Orlan–10-es szétszerelése után.
Az elsősorban katonai célokra alkalmas termékek exporttilalma azzal a nem szándékolt következménnyel járt, hogy az oroszok (iráni mintára) elkezdtek roppant olcsón háborúzni. Drága rakéták helyett filléres drónokkal támadják az ukrán infrastruktúrát, amit az ukránok vagy a megmaradt, egyre vészesebben fogyó orosz technikával, vagy a sok millió dollárba kerülő nyugati légvédelmi platformokkal próbálnak elhárítani. Inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az ISW elemzéseiben sokszor olvashattuk, hogy az oroszok akkora bajban vannak, hogy frissen rekvirált ukrán mosógépekből szedik ki a csipeket, hogy rakétákat kalapáljanak azokból a sufniban sarló és kalapács segítségével. Nos, az egészből annyi igaz, hogy tényleg filléres tömegcikkekből állítanak elő pusztító fegyvereket, és erre egyelőre nincs semmi válasza az Ukrajna mögött álló nyugati koalíciónak. Csak cikkeket írnak arról, hogy az oroszok bajban vannak a mosógépeikkel, aminek túl nagy hatása nincs a fronton zajló eseményekre.
Vezető kép: Wikipédia
Facebook
Twitter
YouTube
RSS