A (F)üggetlen (O)bjektív (S)ajtó most azt a szájhagyományt terjeszti önfeledten, hogy Orbán Viktor azért nem vett részt a budapesti központi megemlékezésen, mert félelemből Zalaegerszegre menekült, miután Dobrev Klára utcára hívta a szektásait. És emellett a miniszterelnök az egész várost lezáratta, elbarikádozta magát. Bár Orbán Viktor ezt a felvetést a szombaton elhangzó beszédében azzal az egyszerű mondattal söpörte félre, hogy a baloldalnak ideje lenne megszoknia, hogy Magyarország nem csak Budapestből áll, és annak sem adnánk sok esélyt, hogy Gyurcsányné és árnyékkormánya a tanárok nyakába kapaszkodva foglalná el a parlamentet Orbán távollétében, ám arra mindenesetre fontos kitérni, miért is ment Orbán Viktor Zalaegerszegre. Idézzük is mindjárt elöljáróban magát a miniszterelnököt, aki szombati, a Mindszentyneum épületének átadásán így fogalmazott, “a bennünket vidékieket lesajnáló baloldal szerint nem helyénvaló ma Zalaegerszegen ünnepelni, ahogy ők mondják, csak Zalaegerszegen. Nem értik, hogy Budapest nem azonos az országgal. Nem értik, hogy 1956 nem egy város, hanem az egész ország, sőt az egész nemzet forradalma volt”.
De mi is a Mindszentyneum, amelynek átadására a miniszter Zalaegerszegre utazott, és egyáltalán, mi köze Zalaegerszegnek Mindszenty Józsefhez? Nos, az egykori esztergomi érsek huszonöt éven át tevékenykedett Zalaegerszeg apátplébánosaként, a róla elnevezett emlékhely pedig nemcsak zalaegerszegi ténykedését, de a kommunista diktatúra egyházüldözését és Mindszenty hatalom elleni küzdelmét hivatott bemutatni.
Meghatározó karitatív munkát végzett Zalaegerszegen
Pehm (Mindszenty) József 1892. március 29-én született a Vas megyei Csehimindszenten, és gimnáziumi hittanárként került Zalaegerszegre 1917-ben, 1919-től a város plébánosa volt, míg 1944-től veszprémi püspök, 1945-től pedig esztergomi érsek, bíboros nem lett. Mindszenty a zalaegerszegi szegények megsegítéséért vívott küzdelmét számtalan kordokumentum megerősíti, különösen a Trianon utáni időkben, amikor a gazdasági válság nyomán a lakosság több mint fele szegénysorba került. Évtizedeken át az egyik legaktívabb tagja volt a város karitatív egyesületeinek, számtalan gyűjtést rendezett, jótékonysági felhívást tett közzé, 1936-ban már plébánosként alapította meg az Iskolásokat Segélyező Vármegyei Katolikus Karitászt, melynek bevételeiből évente mintegy száz kisdiákot látott el ingyenesen cipővel. A szegény sorsú diákok taníttatására is figyelmet fordított: évente húsz-huszonöt, paraszti családból származó, tehetséges diáknak biztosított a városban ingyenes szállást és ellátást iparosoknál és özvegyasszonyoknál, a lakbérrel őket is támogatva. A jómódú családokat arra ösztönözte, hogy hetente egy-két napon át élelmezzenek egyes rászorulókat. A plébániához tartozó öt hold földet is kiosztotta a szegények között ingyenes kerthasználatra. Az ő kezdeményezésére jött létre 1930-ban a népjóléti iroda, de részt vállalt az ONCSA-építkezések szervezésében, így épülhetett mintegy 70 ház a rászoruló családoknak. Igen beszédes Kardos Csongor, a Zalaegerszegi Ferences Rendház házfőnökének visszaemlékezése Mindszentyről, amely az emlékház oldalán is olvasható:
mi, ferencesek, elsősorban nem a keménykezű plébánost-püspököt látjuk benne; sem a következetes politikust; sem a maga igazát és érdekét tűzön-vízen át megvédő vezetőt, hanem a karácsonykor szekérre ülő lelkipásztort, aki kiosztja adományait a szegény családoknak; aki észreveszi és támogatja az árvákat és özvegyeket; vagy az engedelmesség terhe alatt megtört öregembert, aki a hozzá hasonló távolba szakadt magyarokhoz elviszi a reményt és a vigasztalást.
Egy elnyomó hatalom sem talált rajta fogást
Mindszentyvel a legnagyobb probléma mégis az volt, hogy egyetlen hatalomnak sem volt hajlandó behódolni, legyen az náci vagy kommunista, ezért mind a fasiszták, mind a kommunisták üldözték. Megpróbáltatásai akkor kezdődtek, amikor 1944-ben püspöktársaival együtt körlevélben tiltakozott a zsidóüldözés ellen, a nyilasok ekkor letartóztatták, a sopronkőhidai fegyházban raboskodott, majd házi őrizetben tartották, ahonnan csak 1945-ben szabadult. A második világháború lezárulta után ugyanakkor a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen is felemelte a szavát, különös tekintettel az egyre nyíltabbá váló keresztényüldözésre és az államosításokra, így a kommunisták is letartóztatták 1948-ban, és a hírhedt Andrássy út 60. -ban az ÁVH hetekig kínozta. Egy koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték, ahonnan 1955-ben házi őrizetbe került, végül 1956. október 30-án szabadult. Emlékezetes rádióbeszédet mondott november 3-án, az eseményeket szabadságharcnak minősítve. A bíboros november 4-én hajnalban az Egyesült Államok budapesti követségén folyamodott menedékért, amit meg is kapott. Itt tizenöt évig tartózkodott, majd a Vatikán, az Egyesült Államok és a magyar kormány megegyezése nyomán 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Magyarországot is. Ezután világszerte látogatta a magyar közösségeket és végezte lelkipásztori munkáját. Mindszenty József 1975-ben Bécsben hunyt el, Ausztriában temették el, magyarországi újratemetése 1991-ben volt. A bíboros boldoggá avatása folyamatban van.
A Mindszenty József Látogatóközpont alapkövét 2020. július 2-án tették le, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek áldotta meg. A múzeum nemcsak a 20. század magyar történelmének és egyháztörténetének egyik legmeghatározóbb, ikonikus alakjának állít emléket, de innen indul majd a Mindszenty-út is, valamint Zalaegerszeg a Csíksomlyótól Mariazellig tartó Mária-zarándokútnak is fontos állomása és egyik regionális központja lesz. A második emeleti kiállítótérben a kommunista diktatúra egyházüldözését mutatják be. Az új épületben az állandó és időszaki kiállítások mellett konferenciaterem, irodák és közösségi helyiségek is helyet kapnak. A részben a Modern városok programban, részben a Településfejlesztési operatív programból megvalósuló Mindszentyneum a Göcseji Múzeum tagintézményeként nyílik meg, a nagyközönség előtt október 25-én.
Vezetőkép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS