Nehéz meccsre számítottunk, és az is lett: hiába kerültünk Gyurcsó góljával rögtön előnybe Lettország ellen, végig izgulnunk kellett. A magyar labdarúgó-válogatott végül 2-0-ra nyert, él még a remény a világbajnoki selejtező-sorozatban.
Hamar visszazökkentünk a magyar futballvalóságba az álomszerű Európa-bajnokság után, még csak a harmadik fordulónál járunk, de már most számolgatnunk kell. Sőt! A két elveszített világbajnoki selejtező után győzelemre készültünk Lettország ellen, bár a siker annak ellenére sem ígérkezett könnyen elérhetőnek, hogy a lettek közel sem tűntek acélosnak. A sorsolás után még lesajnált Feröer éppenséggel legyőzte őket pénteken, az ellenünk elért gólnélküli döntetlen után még komolyabb eredménnyel jelentkezve. Persze a lettek mellett mi sem dicsekedhetünk, a Svájc ellen mutatott játékunk egyrészt biztató volt – nagyot küzdöttünk, és összességében egál meccset hoztunk a nálunk erősebb svájci válogatottal -, másrészt aggasztó. A siralmasabb közelmúlthoz híven újra a hajrában maradtunk alul, ráadásul védelmi hibáink az elmúlt évtizedek megszokott kabaréjeleneteit idézték.
Lettország ellen remekül kezdett a magyar válogatott, esélyeshez méltón rögtön az elején átvette a kezdeményezést, és megérdemelten jutott vezetéshez: Nikolics passzát Gyurcsó vágta be (1-0). Aki azt hitte, hogy ezután könnyű mérkőzés jöhet, az csalódott. Teljesen kiegyenlítetté vált a meccs, nem sok hiányzott a lettek egyenlítéséhez.
A második félidő eleje is lett ziccerrel kezdődött, ezután leült a meccs, de végig benne maradt a gól, csak az volt a kérdés, ki ünnepel. Bár nem játszott meggyőzően a magyar válogatott, a végén nem kellett izgulunk: Szalai fejjel villant (2-0), és innen már nem volt visszaút. Az arculcsapással felérő feröeri meccs és a vállalható, de vereséggel záruló svájciak elleni mérkőzés után csapatunk hozta a kötelezőt. Nehezen, de legyőzte Lettországot. Él a remény, és csak ez számít. Harcolt, közepesen játszott, de nyert a válogatott.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS