A Gyurcsány-Bajnai rendszer újraépítésére készül a baloldal az önkormányzati választásokon – mondta a miniszterelnök kabinetfőnöke néhány héttel ezelőtt a Bayer Showban. A szolnoki ellenzéki polgármester-jelöltet górcső alá véve pedig konkrét bizonyítékaink vannak arról, hogy Rogán Antal nem tévedett, amikor arról beszélt, hogy a nagyvárosokat néhány meglévő politikai és gazdasági érdekkör próbálja majd átvenni. A szocialista Radócz Zoltán 2002-2006 között 70 önkormányzati tulajdonban levő ingatlant értékesített bruttó 1,698 milliárd forint összegért, ezzel 1,5–2 milliárd forintnyi kárt okozva Szolnok városának, most pedig az ellenzékiek polgármester-jelöltjeként próbál ismét az önkormányzati vagyon közelébe férkőzni.
„Egy jobb Szolnokért!” jelmondattal indul választási kampánykörútjába Radócz Zoltán polgármester-jelölt és képviselőjelölti csapata, akit kilenc párt és szervezet (Momentum Mozgalom, DK, LMP, Jobbik, MSZP, Mindenki Magyarországa Mozgalom, Párbeszéd, Magyar Szolidaritás Mozgalom, Szolnok Város Fejlődéséért Egyesület) támogat. A polgármester-jelölt szerint a jelenlegi városvezetés „nagyon elfáradt már, nem képes felrázni sem a várost, sem a lakosságát, miközben feje tetején áll az ország, benne a megyeszékhely, amit a közös ellenzéki összefogás által lehet újra talpára állítani”. Az általunk megismert dokumentumok alapján azonban úgy gondoljuk, sokkal jobb a városnak, ha a Radócz-féle bagázs nem próbál meg „új színt” (mondjuk pirosat vagy lilát) vinni a városba. Az ellenzékiek polgármester-jelöltje a szoclib kormány idején, a Gyurcsány-érában edződött az MSZP politikusaként: 2008-ig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium térségi koordinátora, majd 2002–2006 között Szolnok Megyei Jogú Város alpolgármestere (a pénzügy, városfejlesztés, vagyongazdálkodás, városi rendezvények, városmarketing és sport irányítása tartozott hozzá), valamint az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács Tagja és a Környezetvédelmi munkabizottság elnöke volt. A pénzügyi terepen szerzett tapasztalata azonban eddig leginkább jelentős bevételcsökkenést okozott a szolnoki önkormányzatnak, továbbá – egy általunk megismert szakértői becslés szerint – mintegy 1,5–2 milliárdnyi veszteséget könyvelhettek el Radócz ingatlanértékesítései miatt. Úgy tűnik, alpolgármesterként szinte sportot űzött az értékes belvárosi ingatlanok eladásából: a szocialisták helyi nagyágyúja 2002–2006 között 70 önkormányzati tulajdonban levő ingatlant értékesített bruttó 1,698 milliárd forint összegért. A pénzügyekért, vagyonért felelős vezetőként a város legértékesebb ingatlanait sikerült eladnia, sokszor mélyen az értékbecslés alatti áron.
Gyurcsány egykori embere főnixmadárként térne vissza a városi vagyon közelébe
Az iszolnok.hu szerint a 2002 és 2006 között regnáló szolnoki szocialista városvezetés legendás hírű, és nem csupán amiatt, mert hatalmas adósságot hagyva, gyakorlatilag semmit sem csinálva ücsörögték végig a nekik szabott négy évet, hanem az akkori alpolgármester, Radócz Zoltán hihetetlen hangulatingadozásai, üvöltözései, fenyegetőzései is mély nyomot hagytak a szolnokiakban. A négy év lezárása is emlékezetes marad a város életében: történt ugyanis, hogy a szocialisták a ciklus végén – úgy tűnik, ezt a szokást Gyurcsány azóta sem tudta elhagyni – hű emberüket, Botka Lajosnét buktatták meg úgy, hogy tudtán kívül mást kértek fel indulónak a választásra.
Elherdált közvagyon
A 2002-2006 közötti időszakban azonban szabadon értékesítették a városi ingatlanokat; az eladó természetesen az önkormányzat volt, míg a szerződéseket Radócz írta alá. (2004-ben például közel félmilliárd forintért adott el értékes ingatlanokat.) Az iszolnok birtokába jutott szerződések szerint ő volt az aláírója a Tallinn városrész közkedvelt közösségi épületének, a Tallinn Mozi eladásának is. A séma általában az volt, hogy az értékbecslés összegét nem fogadta el a vevő; ekkor új értékbecslést készíttetett az önkormányzat, amelyben nyomott ár szerepelt, és ezen az áron értékesítették. Így jártak el a város közkedvelt, sokáig legmodernebbnek számító, kényelmes filmszínházának, a Tallinn Mozinak eladásánál is. Az épület „piacra bocsátását” előkészítendő megrendelték az értékbecslést a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Illetékhivataltól. Az ottani szakemberek el is készítették az anyagot 2004. április 5-én, s részletesen megvizsgálva az épületet, a környezetet, minden ilyenkor fontos szempontot, bruttó 50 millió forintban határozták meg az értékét. Ezután megbíztak egy értékbecslőt, aki június 9-én, tehát két hónappal az illetékhivatal értékbecslését követően 25 millió forintban határozta meg annak értékét. Érdekes módon ezt az árat fogadták el az önkormányzat oldaláról; az 1104 négyzetméteres ingatlan négyzetméterenkénti 22645 forintos ára alighanem sajátos világcsúcs. Jelenleg az épületet 200 millióért árulják, időközben ugyanis többször is gazdát cserélt.
Az ellenzék egy 2017-es lakásértékesítés kapcsán szavazatvásárlási célú lakáseladással vádolta Szalay Ferencet, a város jelenlegi polgármesterét, mondván, azért adott olcsón – egy egyébként életveszélyesen lepukkant és tönkrement – lakást a helyi roma kisebbségi önkormányzati elnöknek, hogy megvegye a roma szavazatokat. Ezzel szemben Radócz Zoltán négy nappal a 2006-os önkormányzati választások előtt egy baloldali aktivistának eladott féláron (a hivatalos értékbecslés 10 millióra tartotta a két ingatlant) egy üzlethelyiséget és egy üzletnek is használható kis lakást.
Radócz Zoltán számára nagyon fontos lehet, hogy polgármesterként tevékenykedhessen az elkövetkező években: a cél érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissza az ellenzéki kampánystáb. Legutóbb Szalay otthonához settenkedtek és élték bele magukat a paparazzo-szerepbe: a polgármester feleségét és családját fotózták. Szalay Ferenc szerint bármennyire is aljas kampányt folytatnak Gyurcsány Ferenc szolnoki emberei, ők továbbra is az eredményekre, Szolnok fejlődésére, az ott élő emberek nyugalmára koncentrálnak. A helyi vállalkozók pedig éppen a napokban jelentették be, hogy ők is Szalay mellett állnak. A Béres gyógyszergyár cégvezetője úgy fogalmazott: az erős gazdaság a város jólétének alapja, az üzemek, vállalatok betelepítésében Szalay Ferenc fontos szerepet vállalt, így a további évek gyarapodását a fideszes polgármester városvezetésével képzelik el.
aladin
2019-09-23 at 07:03
Most ellehet képzelni ha ez volt Gyurcsány embere Radocz Zoltán és milliárdos kárt okozott, akkor mennyi kárt okozhatott a szemét gazember Gyurcsány.
ómió
2019-09-22 at 09:55
Bizony! A Czeglédy-féle 6 milliárdhoz még “fel kell zárkózni”!
Namond
2019-09-21 at 15:36
Mi ezzel a baj?
Radócz Zoltán maximálisan teljesítette a párt feladatot, az hogy ez nem esett egybe a város és polgárai érdekével egy dolog.
Ahol fát vágnak hullik a forgács, mások áldozata és pénze nélkül nem volt MSZMP és nincs MSZP, DK siker.
Lényeg, hogy – gondolom – a párt kutya kölykei nem haltak éhen és nem a párkasszából kellett nekik tápot venni.
Benedek Károly
2019-09-21 at 11:58
Akkor Szolnok szerte legyen kint a plakát a károkozásairól.
Ugyanakkor a jobboldali jelölt programjáról!
aladin
2019-09-21 at 11:35
Ezek Magyarország söpredékei, nem törödnek csak a hatalom átvételével. Ezért mi magyar érzelmü emberek harcolnunk kell a Soros féle vérszivok ellen.
Gomboc7
2019-09-21 at 11:05
Jönnek ezek vissza sorban mint a lenyelt böfögés.
Nagyon észnél kell lenni, mert szakmányban gyártottak a listákat, hívogatják a szavazóikat. Mind ott lesznek 13-án.
Ki-van-ott;
2019-09-21 at 10:16
Üdv!
Megkísérlem (Jurák Katától ) a kiválóan adatolt és összeállított helyzet okát is megnevezni. (Az ellenvéleményt szívesen veszem…)
A mai Magyarországon még mindig van (élősködik ) egy 1,5 milliós réteg melyben csak egy közös van : hogy: >
“NEM AZOK VANNAK HATALMON”
Itt egy megjegyzést kell tennem :
— ( most itt mindegy, hogy a jelenlegi országos vezető réteg, pártok / fidesz, kdnp/ jellemzően inkább
SZOLGÁLNI, KÉPVISELNI kívánják /jól-rosszul/ és összességében teszik is
HAZÁJUKAT,
választóikat, népüket, országukat a valóban “együtt-élő” népeket {M.o.} a Havasokon belül vagy mindkét oldalán, a Kárpát-medencében, ill. azon is túl).
Ez nagyon nem jellemző viszont a velünk szinte mindenben ellenséges 1,5 milliós rétegre.
Ettől lehet, hogy nem független a következő:
Az általam említettek másfél milliós rétege (függetlenül bangónés hablattyjuktól) csak
egyet akar: >
HATALMAT azaz
a kassza kulcsát….
másképp:
költeni, felélni, elherdálni na és lehetőlég a másét … mint 1918-tól amikor csak tehették, mindig, újra meg újra.
Na! milyen az észrevételem??? Nekem erről a kiváló munkáról meg ez jutott az eszembe.
Mert most jönnek az önkormányzati választások ….
és újra a
lé
a
tét.
LOL bár tulajdonképpen szomorú, na és megint a mi bőrünkre megy….
csanaki
2019-09-21 at 11:06
A magyarellenes erők ténykedése történelmünk során állandó, bár változó intenzitású. Mindaddg, amíg ezek az erők egyértelműen külhoni népek és nemzetek érdekeit képviselik belföldön, a pozíciók világosak, a küzdelem nyílt. A fordulópont valamikor a 19.sz.-ban történt, amikor az idegen erők térfoglalásáról, valamiféle nemzetszétszakító liberalizmusról magasra és színesre emelt díszletek szemkápráztatása (pl. Millenniumi városépítés) terelte el a figyelmet.
Nagyon érdekes pl. az, hogy a győztes Habsburg-ház az 1848-49-es szabadságharc után mindössze 18 évvel, indokolatlan buzgósággal kiegyezett a magyarokkal. Mindjárt érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a zsé emancipációs törvény ugyanabban az évben született meg. Így már sokkal érthetőbb a kiegyezés valódi indoka.
A 20. sz.-i történelem folytatta a szakrális alapú Magyarország lebontását, amit sikerre is vittek 1920-ig, valamint 1948-89 között, betetőzve 1994-98 és 2002-2010 időszakokkal.
Aki a fentieket érti, az a kormányoldalra szavaz. Nem azért, mert a kormányoldal tökéletes, hanem azért, mert a jelenlegi palettát áttekintbe nincs jobb választása.
Az ellenzéki erők internacionalista nyomulása a Vörösmarty emlegette nemzethalálban teljesedne be. Nem szabad hagyni, védeni kell megmaradt értékeinket, és folytatni azok gyarapítását, bármily nehéz is.
khm
2019-09-21 at 11:29
Jól látja!
Ráadásul rengeteg elbukott választáson vannak túl,és NAGYON ÜRES A ZSEBÜK!
Németh Ferenc
2019-09-22 at 06:11
Kedves akárki, a nyugati típusú demokráciákban a társadalom 10 százaléka állítja elő az összes értéket a többi hozzájáruló személynek csak közvetítő szerepe van. Az értékelőallító kapja a legkisebb bért, a többi csak élősködő.