Továbbra is nyitott ajtókat dönget és fantomokkal hadakozik a civil szféra Soros-vezérelt része, amely ismét tüntetésre szánta el magát a rettegés tárgyát képező, civil szervezetek átláthatóságát szabályozó törvény ellen. Az esemény Hősök Vétója II. néven fut, azaz lassacskán körvonalazódik a Halálos iramban-sorozat magyar változata. A módszer lényege, hogy a milliárdos által kitartott és az ő politikai érdekeiért küzdő civilek minden lehetséges valódi civil szervezetet a vonzáskörzetükbe rántanak, hogy így mutassanak fel tömeget. Ez ugyanis eddig feltűnően nem sikerült nekik, az pedig az 1%-os adófelajánlásokból látszik, hogy mekkora a feléjük irányuló valós társadalmi szimpátia.
A Hősök terei csődület megismétlésére hivatott tüntetés a civil szervezetek átláthatóságát szabályozó törvény keddre tervezett, de végül június közepére elhalasztott aláírása ellen tiltakozott. Saját elmondásuk szerint több, mint negyven szervezet vett részt a szervezésben, de a megjelentek létszámát nézve így az a kérdés, hogy ki nem valamelyik szervezetből jött. Az általuk a siker egyértelmű bizonyítékaként bizonygatott 645 240 emberből, akiknek (állítólag) segítettek a tüntetést szervező civilek, mindössze pár száz érezte úgy, hogy ez olyan segítség volt, amiért érdemes tüntetni, harcolni. A tömeg többi részét a rendezők, illetve a tébolyult tekintetű Mécs Imre alkotta a hozzánőtt uniós zászlóval, és itt érdemes megjegyezni, hogy e sorok szerzői még sosem jártak olyan kormánybuktató tüntetésen, amit keresztül-hosszában be lehetett járni 72 másodperc alatt. Az is figyelemre méltó, hogy újabban már ki sem kell mennie a tömegnek a térre, csupán bemondanak egy tetszőlegesen nagy számot a szervezők.
A patyomkin-tüntetés módszerei, melyekkel a minden elsöprő népakaratot és a figyelmen kívül nem hagyható tömeget ábrázolják mostanában, óriási fejlődésen mentek keresztül. Míg a Hősök tere óriási üres szíve a tömeg közepén maga az irányított demokrácia volt, addig a Kossuth téren leterített, két-három négyzetmétert elfoglaló pokrócok sokasága maga volt az önálló állampolgári kezdeményezés, a civilizmus. Az est vesztese a harmadnapra kijózanodó Videoton szurkoló mellett a perecárus, aki utoljára akkor csinált ilyen gyér forgalmat, amikor az MTK stadion mellé rendelték ki, hogy enni adjon az idegenbe érkező, korgó gyirmóti gyomroknak. Panaszkodni viszont nem szabad, hiszen enni adni civil dolog. Erre előszeretettel hivatkoztak a szervezők is, akik az összes politikai állásfoglalásukat azzal próbálják legitimálni, hogy ők már segítettek nehéz sorsú embereken. Ennek az a szépséghibája, hogy nehéz sorsú embereken még egészen rossz közmegítélésű emberek is segítettek már a történelem során.
„Valami nő Csongrádból”
Ugyan senki nem akarja megszüntetni, betiltani a civil szervezeteket, csupán arról van szó, hogy amelyikük sok pénzt kap külföldről, arról ez mindenféle adatbázisokban való bonyolult keresgélés nélkül is rögtön tudható legyen, mégis elképesztő rettegés övezi az intézkedést. Mintha takargatnivalójuk lenne. Az ellenérvelést ezzel összhangban kizárólag érzelmi síkon tolják, nagyjából olyan hangnemben, hogy ha a „civileknek” keresztbe tesznek, akkor szomorú lesz ez a kiscica.
A szerényen csak Civilizáció név alatt tömörülő sorosista szervezetek maguknak szánják a vezető szerepét, akik körül lelkesen sürögnek-forognak a csupán a részfeladatot ismerő nem beszervezettek. Utóbbiak őszintén végzik a társadalmilag hasznos munkájukat, és közben remek hivatkozási alapot nyújtanak azoknak, akik a civilség leple alatt politizálnak. Őket jóhiszeműnek tűnő ideologizálással, illetve némi projektpénzzel magukhoz édesgetik a politikai állásfoglalásért fizetett civilek, azt éreztetve velük, hogy nagyon fontosak, aztán a hátuk mögött olyan mondatok hangzanak el a szervezők részéről, hogy „valami nő Csongrádból”. Ő egyébként Gyurácz Annamária, a tüntetés egyik felszólalója, aki a Sclerosis Multiplexes Betegek Csongrád Megyei Egyesületében végez bizonyára tényleg hasznos és tiszteletreméltó munkát. A tüntetésszervezőknek láthatóan olyanokra van szükségük, akik valamilyen formában rászorulók megsegítésével foglalkoznak, és becsatornázhatók az OSF politikai törekvéseibe, aztán lehet őket mutogatni, hogy „ő is embereken segít és velünk van, ami bizonyítja, hogy mi jók és szociálisan érzékenyek vagyunk”.
A pénzt legalább annyira szeretik, mint az emberek önzetlen megsegítését
A többi felszólaló már oszlopos tagnak számít a Soros-hálózatban. Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány képviselője arról értekezett, hogy a civilek nélkülözhetetlen munkát végeznek, és ha eltűnnének, az mekkora baj lenne. Csakhogy a civil szervezetek elsüllyesztése továbbra sem szerepel semmilyen napirenden, nem úgy a norvégalapos pénzek elsüllyesztése az Ökotársnál. Az alapítvány benne van a pénzek odaítéléséről döntő konzorciumban, és már 2014-ben botrányt okozott azzal, hogy jogosulatlan pénzügyi tevékenységet végzett a támogatási rendszerbe bújtatva.
Pion István költő rettenetesen kínos slampoetry-produkcióval kísérletezett, amelyet őszintén szólva nem bírtunk végighallgatni. Ő egyébként legutóbb akkor vétette észre magát, amikor a baloldali kormányok által korábban bőkezűen támogatott író- és költőtársaival rendkívüli aggályokat fogalmazott meg a magyar demokrácia iránt, amikor ez a természetesnek hitt járandóságuk tavalyra elapadt.
Imponáló angyalszerepben
A valódi civilekkel pózoló Soros-civilek magatartását az utolsóként színpadra lépő Szalai Kriszta színésznő képezi le legjobban. Ezúttal is előadta, hogy ő mindig azt keresi, hol tud segíteni, ha probléma van. Egy ilyen húzása volt, amikor rövid időre kipróbálta a hajléktalanlétet, aminek a legfőbb tapasztalata merő véletlenségből az lett számára, hogy a magyarországi liberalizmus egyik bástyájának, Iványi Gábornak a Dankó utcai menedékhelye a legeslegjobb. További különös véletlen, hogy a kormányellenes tiltakozások mostanra egyik állandó szereplőjévé vált, ugyancsak „független” „civil” Antal Nikoletta szintén a Dankó utcából származik.
Az önmagát mindig jótevő angyalként láttató Szalai Kriszta további emlékezetes tette volt, hogy befogadta Seres Barbarát a kisgyerekével együtt, azonban csakhamar összeveszés lett a vége, mert a jelek szerint nem is annyira önzetlen segítésről volt szó, mint amennyire idős és beteg édesanyjának keresett ilyen indirekt módon ápolót. Serest egy hosszadalmas Facebook-vitában az ismert szélsőséges feminista, Antoni Rita védte meg Szalaival szemben. A tragikus magánélete miatt az Isztambuli Egyezmény egyik elszánt propagálójává lett Seres Barbarát nemcsak Szalai használta ki ily módon, hanem a szélsőséges feministáknak is kapóra jön, ami így a maga teljességében megmutatja, hogy hányféleképpen lehet kihasználni a szerencsétlen sorsú embereket.
Szalai Kriszta a mostani tüntetésen olyan ötlettel is előállt, amely újszerűnek legkevésbé sem nevezhető, viszont Bajnai Gordon bukása óta nem nagyon vette elő senki:
Szakértő civileket a kormányba!
Azt, hogy mit ért szakértő civilek alatt a Déli pályaudvaron és Röszkén is migránsokat pátyolgató színésznő, nem igazán tudni. Az általa favorizált szakértő civilek talán arról ismerhetők fel, hogy úgy vélekednek a magyarságról, mint ő a tavalyi kvótanépszavazás alkalmával:
No gallery template found!És mindössze 1297 emberről van szó. Ráadásul a »migránsok« nem akarnak itt maradni, nagyjából mindenki tovább akar menni. Voltam most is Röszkénél. Tudom. (…) A magyarok a történelem során valahogy mindig rosszul döntöttek, rossz mellé álltak, és bizony mi mindig lúzerek voltunk. Imádkozom egy letisztultabb, érzékenyebb Magyarországért. Tudom, naiv vagyok, és még mindig egy szeretetközpontú világról álmodom, hátha…
Fotók: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS