Ha nagyanyám villamos lenne, megszavazta volna a Sargentini-jelentést

Ezen a hétvégén az MSZP-közeli Publicus Intézet és az MSZP-közeli Vasárnapi Hírek ültette fel a haladó nyilvánosságot arra a vágyvillamosra, amelynek végállomása Orbán bukása, a remízben pedig az Európai Unió szereli azokat a bizonyos sokat emlegetett fékeket és az ellensúlyokat. Kár, hogy megint rossz irányba indultak: nem Orbánt győzték le, hanem a matematikán tettek erőszakot. Az intézet tévesen állítja, hogy a „magyarok megszavazták volna a Sargentini-jelentést”, az ő adataikból is az ellenkezője olvasható ki.

Az MSZP-közeli Publicus Intézet az MSZP-közeli Vasárnapi Hírek megbízásából telefonos közvéleménykutatást végzett a Soros-közeli Sargentini-jelentés kapcsán, és – micsoda meglepetés – MSZP-közeli végeredményre jutottak. Sokak megrökönyödésére kijelentették, hogy „a magyarok többsége megszavazta volna a Sargentini-jelentést”, amiben – a fenti táblázat adatainak áttekintése után – majdnem annyi igazság van, mint magában az ominózus jelentésben.

Churchillnek tulajdonítjuk azt a bölcsességet, miszerint csak abban a statisztikában érdemes hinni, melyet magunk hamisítottunk, ám az MSZP-közeli Publicus Intézet kutatásában a nóvum az, hogy nem az adatokkal babráltak, hanem magával a matematikával, amihez talán a tudományos szocializmus legbehatóbb ismerete sem ad elég támpontot. A miértre nem tudjuk a választ, logikájuk kifürkészhetetlen, honlapjuk jelenleg elérhetetlen. Lehet, egy olyan kampány nyitányát láthattuk, melynek részeként rengeteg felszólalás keretében ismertetik a felmérésre hivatkozva, hogy „már a lakosság se tart ki Orbán mellett”. Vagy véres kardként szeretnék körbehordozni Magyarország- és Európa-szerte, hogy „már a magyarok sem hiszik el, hogy jogállamban élnek”. A kritikátlan sajtóutánközlések legalábbis e tematikák mentén szóródnak. A miért helyett foglalkozzunk most a hogyannal.

Tudományos szocializmus: 8+80+11=100

A haladó matematika eltér az általunk a közoktatásban eltöltött gyötrelmes évek során megismerttől. Ami nekünk 99, az nekik 100, innentől pedig érdemes a többi adatukra is minimum kételkedve nézni. Így is tettünk.

A táblázatból kiolvasható, hogy a kormánypártok támogatóinak többsége egyöntetűen nem szavazta volna meg a Sargentini-jelentést, míg az ellenzék baloldali részének elsöprő többsége igen, a kérdéses identitású része (Jobbik) pedig inkább nem tudott válaszolni erre az EP-ben megszokott (igen-nem) módszerrel feltett eldöntendő kérdésre. Inkább igen, de azért sokan tartózkodtak, ebben igazodtak legbátrabb képviselőikhez. Így, ha nem is tökéletesen, de akár ki is jöhetne az ő számításuk, mely a fenti táblázat legfelső sorában olvasható: 44+33+23 – csak ennek az égadta világon semmi értelme nincs. A meglehetősen bugyuta eljárásban valószínűleg (ld. keretes írás!) a legfelső sor alatti százalékokat adták össze és osztották el öttel, tehát Fidesz plusz MSZP plusz Jobbik plusz egyéb párt plusz bizonytalan per öt, amiből csak arra következtethetünk, hogy így képzelhette el Medgyessy Péter a közös, népfrontos EP-listát: minden párt egyformán részesül a közösből. A műveletben a kutatásban nevesített pártok tábora és a bizonytalanok egyaránt egyötödnyi erőt képviselnek a társadalomban, az általuk felskiccelt végeredménybe a támogató vagy elutasító százalékaik ugyanannyira számítanak bele, ami súlyos módszertani vétség. A Fidesz szavazói a teljes választókorú népesség több, mint egyharmadát adják, míg a szocialisták támogatói az egytizedet bőven alulról súrolják a legfrissebb felmérések szerint, és ezekkel az adatokkal pedig egy korrekt, felkészült, szakmájához értő kutatónak illett volna súlyozni az eredményeket, elkerülve ezzel a fideszesek alul-, a szocialisták és a jobbikosok felülreprezentáltságát.

Megkérdezett szakértőnkkel is megosztottuk gyanúnkat, miszerint nincs minden teljesen rendben a Publicus Intézet kutatásával és a levont következtetéseikkel. A mi megoldásunk mellett ő egy másik lehetséges forgatókönyvet is vázolt, melynek lényegi eleme, hogy a Publicus Intézet rendre alulméri a Fideszt, és kutatásaikban messze felülreprezentált a Magyar Szocialista Párt, hiszen ezer szállal kötődnek hozzájuk, a torz eredményeik pedig ennek köszönhetőek. Mivel az érintett kutatásban nem hozták nyilvánosságra, hogy a pártpreferencia szerinti rétegzés során – ha egyáltalán elvégezték – milyen adatokkal dolgoztak, ezért ezt az opciót eltesszük arra az időre, ha már láttuk a kérdőívet és a konkrét adatbázist. Akkor minden bizonnyal az irányított kérdéseken is rendkívül jól fogunk szórakozni.

Vágyak és valóság

A helyes megfejtés arra a kérdésre, hogy a „magyarok milyen arányban szavaztak volna igennel a jelentésre”, az lett volna – ha már mindenképpen egy táblázatban akarják szerepeltetni a pártpreferenciával magyarázott eredményekkel –, ha a különböző háttérszínben ábrázolt százalékokat megfeleltetik a közvélemény-kutatásokból kiolvasható arányoknak. Ugyanis a fideszes szavazók sorában lévő értékek minimum a magyarok egyharmadát jelentik, a biztos pártválasztóknak a felét: az ő véleményüknek inkább befolyásolni kellene az összesített eredményeket, mint a lassan törpepártnak sem nevezhető szocialisták szavazóinak. E nem túl bonyolult művelet, mármint a súlyozás nélkül a különböző pártokat támogatók válaszainak százalékos megoszlását (ahogy feleltek a kérdésre) nem lehet, nem szabad összesíteni, mert megtévesztő és hamis eredményt kapunk. Azt is kaptunk a Publicus Intézettől, ám a haladó média hiába vette át őrjöngő boldogsággal a téves megállapításaikat, hiába hirdették ki szalagcímek sokaságában, hogy nemcsak Európában, hanem itthon is megbukott Orbán. Mert helyesen értelmezett adatok szerint ugyanis pont annyira bukott meg, mint legkésőbb 2011-ben, azaz sehogy.

Az MSZP-közeli Publicus Intézet tudományos munkatársa tehát hibás metodikával mutatott ki hamis eredményt: sehogy se állnak meg a számaik. Portálunk azonban önzetlenül segít, és agyunk egy rejtett zugából előkeresett általános iskolai matektudásunk segítségével kiszámoltuk a pártpreferenciával súlyozott végeredményt. Tehát az MSZP-közeli Publicus Intézet adatai és a legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények (hogy szó ne érje a ház elejét, az Alfahír.hu pár napos cikkéből dolgozunk*) alapján a magyarok (a minta) 32 százaléka szavazta volna meg a Sargentini-jelentést, míg 47 százaléka elutasítja azt. A 21 százaléknyi tartózkodó kapcsán még várunk az EP jogszolgálatának válaszára.

*Az Alfahír cikke szerint a pártok népszerűsége a következőképpen áll a teljes népesség körében: Fidesz – 35 százalék; MSZP – 6 százalék; Jobbik – 10 százalék; egyéb párt – 13 százalék; bizonytalan – 36 százalék.