“Ha nem mentek el innen, összetörjük az autótokat” – Akció és fenyegetés is kijutott stábunknak a déli határon

Napról napra rosszabb a helyzet, és ha így megy tovább, a 2015-ös állapotok is visszatérhetnek – mondják a déli határvonalon élők, egyben azt üzenik mindazoknak, akik kételkednek – akik szerint több éves felvételeket mutogatva riogatunk mi, propagandisták –, hogy menjenek a homokhátsági tanyavilágba, töltsenek el egy-két éjszakát egyedül egy tanyán és éljék át, hogy naponta többször több tíz fős társaságok gázolnak át mindenen, ami az útjukba akad, veteményeseket, fóliasátrakat, gyakorlatilag semmilyen értéket semmibe véve, és utána mondják azt, hogy a migráció csak álprobléma. A mórahalmiak, röszkeiek, szegediek, horgosiak elkeseredését és félelmét egy napra a PestiSrácok.hu stábja is megélhette. A nyolc órás forgatási időszak alatt sok mindenbe bepillantást nyertünk, testközelből. Mórahalom határában egy 41 fős migráns csoport nyomába eredtünk a kukoricásban a mezőőrökkel, rögtön a horgosi átkelő után a mintegy száz marokkói, algériai, tunéziai illegális bevándorló sátortáboránál már-már menekülni kellett, mert egy embercsempész szállító az autónk összetörésével fenyegettek bennünket. Horgos központjában árgus szemekkel lestek bennünket a szinte mindenhol jelen lévő kisebb csoportosulások, akiket a helyiek nagy ívben kerülnek ki, felgyorsítva lépteiket. Az egykori horgosi csárda utáni erdős területen, gyakorlatilag a semmi közepén előbb egy taxi jött velünk szembe, majd a szédelgő migránsok is megjelentek. A majornál az elhagyatott épületektől száz méterre is hallani a nagyobb tömeg zsivaját. Az itt élő magyarok szerint most négyszázan tanyázhatnak bent.

Aki még nem járt a déli határon – vagy nem mostanában –, és nem beszélt személyesen a határ menti településen élőkkel, az elképzelni sem tudja, mit élnek át az emberek itt, gyakorlatilag a tűzvonalban. 2015-ben napi ötezer ember vonult át Mórahalmon. A Szeged közeli település a megye egyik ékszerdoboza: tiszta, virágos utcák, felújított épületek, takaros porták és vendégszerető, nyitott emberek. Mezőgazdaságból és turizmusból élnek – a migrációs válság mindegyikre veszélyt jelent. A bevándorlók tucatjával, vagy akár százával csoportosulva tarolják le a termést, szétvágják a fóliasátrakat, ami sok esetben évtizedes kemény munka eredménye. Ha jönnek százával a bevándorlók, elmaradnak a vendégek – márpedig most megint jönnek. Minden egyes nap, szünet nélkül.

Akik itt, a végvárakon élünk, megszoktuk, hogy ez mivel jár. Aki nem itt él, nem jár erre, elképzelni sem tudja, amit ez jelent. Mi lassan megtanulunk együtt élni vele

– mondta a PestiSrácok.hu-nak Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere. Megerősítette: a helyzet fokozódik, méghozzá erőteljesen, és 2015 is így kezdődött. Csak remélni tudják, hogy nem ismétlődik meg, ami akkor. A migráció újra napi feladatokat ad: szervezni a határvédelemet helyi erőkkel, helyi szinten is, mert eredményes csak a közös, összehangolt fellépés, együttműködés lehet.

A pusztítás nyomai tetten érhetőek a déli határ mentén szinte mindenhol

Mórahalom önkormányzata mezőőrökkel és polgárőrökkel egészíti ki a hivatásos egyenruhások határvédő szolgálatát. A regisztrált adatok szerint közel 8000 óra szolgálat során csaknem 4000 esetben vettek részt az úgymond civilek az illegális bevándorló csoportok elfogásában, megállításában.

Megkönnyebbültünk, amikor a fizikai határzár, a kerítés felállításával egyik napról szinte a másikra tűnt el a napi 5000 bevándorló, fellélegezhettünk és jött egy nyugalmi időszak 2020-ig. Aztán megtanulták, hogyan tudnak átjutni a kerítésen: átvágják, létrával átmásznak, amit hoznak magukkal, vagy alagutat ásnak. Megjelentek újra a szállítók. Ismét mindennapos probléma lett az illegális bevándorlás. Ráadásul azt tapasztaljuk, hogy amíg 2015-ben könnyebben tudtuk kezelni őket, kerülték az ütközést, most sokkal agresszívabbak

– mondta Nógrádi Zoltán. Azt is megjegyezte, hogy az előző nagy hullámban még voltak családok, nők, gyerekek – most szinte kizárólag fiatal férfiakat látnak.

Hét napból hét napon szolgál, hogy biztonságban tudja a 11 éves lányát

Sárközi László Mórahalmon él. Nyolc éve vigyázza a település biztonságát; ő vezeti a helyi polgárőrséget, és amióta jött a migrációs válság, mezőőr is. Hét napból hét napon teljesít szolgálatot és védi a határt; amikor nem mezőőrként, munkaidőben, akkor polgárőrként, önként. Azt mondta, két dolog motiválja:

Van egy 11 éves lányom. Szeretném, ha elengedhetném még otthonról nyugodtan, egyedül, úgy, hogy nem kell elkísérni. Ez a fő ok, amiért csinálom. A másik az a szó, hogy “köszönöm”. Ezt csak az érti, akinek mondták már szívből.

Éles helyzet írta felül a forgatási tervet

Sárközi Lászlóval és Kormos Istvánnal indultunk ki a terepre, hogy megnézzük, hogyan telik egy mezőőri szolgálat. Hiába terveztük meg, merre megyünk, mit mutatnak meg nekünk, az élet felülírta a terveket. Éppen egy tanyára indultunk, hogy találkozzunk egy migránsoktól sokat szenvedő gazdával, akinek többmilliós értékű fóliasátrait is kivagdosták és a veteményeseit is letarolták – nem is egyszer, amióta ez az őrület tart. De akkor a fiúk hívást kaptak. Perceken belül már migránsok nagy csoportját kerestük a kukoricásban.

Ilyen ez. Bármikor jöhetnek és bárhol lehetnek

– mondta László. Lakossági bejelentésre indult az akció – úgy tűnt, időben. A hivatásos rendőrök drónnal még be tudták mérni nemcsak azt, hogy merre tart a csoport, hanem azt is, hogy 41-en vannak. Kezdetét vette a kutatás. Rendőrök, mezőörök összhangban haladtak, egymást folyamatosan tájékoztatva zárták körül a területet, amiben erdősáv, kukoricás, fás-bokros terület is van. Amott egy elhagyott pulóver – de az már hetek óta itt van – mondták. Egy bokor alatt szerb feliratú ásványvizes palack, benne fehér sűrű anyag. Tej, de már megaludt, ez sem friss – konstatálták, és keresték tovább a nyomokat. Meglett a csapás a fűben, az 55-ös út felé mentek – a csoportokat ott szokták felvenni autóval. De ez esetben még nem. Ezek most meglapultak valahol.

A baloldal szerint a migráció “álprobléma”, ahogy a mellékelt kép is mutatja

Keresés közben sokat mindent megtudtunk. Például, hogy ha szurikátát emlegetnek, arra utalnak, hogy az illegális bevándorló “szurikátázik”: ki-kidugja a fejét a növényzetből, ahol lapulva halad. Ezért aztán a mezőőrök sokáig nézik, figyelik meredten a látszólag üresnek tűnő terültet. De új információ az is, hogy a “sétáltató” nem Józsi bácsira utal, aki a kutyáját sétáltatja a település határában, hanem az embercsempész lánc legalsó, legkisebb láncszemére: ő az, aki gyalogosan kíséri át a csoportot egy megadott pontig, ahol fotókat, videót készít a telefonjával, mert ezzel bizonyítja, hogy a “csomagot” leszállította – csak ezután kaphatja meg a jussát. Vissza általában úgy jutnak, hogy kiülnek a rendőrség épülete elé. Ha újra Szerbia területén van, jöhet a következő csapat. Van, akinek ez a keresete, és van, aki azért csinálja, mert ezzel fizet az útért, hiszen ő is menne nyugatra. Az embercsempész csoportok leosztották maguk között a területet. Aki más területén szállít, leszámolásra számíthat. Valami ilyesmi történt a Szabadka melletti erdőben is, ahol úgy beszélik, nemcsak egy ember halhatott meg – több holttestet is rejthet az az erdő. Az itt élők abban is biztosak, hogy az embercsempész csoportoknak helyi segítőik is vannak.

Botkának továbbra is álprobléma, pedig Szeged külső részén is megjelentek a migránsok

Szeged nincs könnyű helyzetben. Miközben egyértelmű, hogy a város egyes részein megjelentek a migránsok csoportjai, Botka László továbbra sem hajlandó komolyan venni a helyzetet, sőt, továbbra is álproblémának tartja a migrációt – erről beszélt portálunknak a baloldali vezetésű Szeged fideszes önkormányzati képviselője. Németh Ferenc több fotót, videót is mutatott stábunknak a Szeged külső városrészein csak az elmúlt hetekben hátrahagyott, szétdobált holmikról, ami arra utal, hogy kisebb-nagyobb csoportok itt is áthaladtak, méghozzá rendszeresen az utóbbi időben. A kormánypárti képviselő kapcsolatot tart a környező településekkel, átjár a határon, ezért tökéletes rálátása van a probléma valódi súlyára. Németh Ferenc volt az, aki átkísérte stábunkat a szerb oldalra, és kalauzolt bennünket Horgoson és környékén. Azt mondta, már annak örül, hogy Szegeden legalább arra rá tudták venni a polgármestert, telepítsenek több kültéri kamerát a városban. Meg is mutatta, miért aggódnak annyira. A közösségi médiában is terjed az a videó, amin jól látható, hogyan másznak át alumínium létrán Röszkénél a bevándorlók, oldalukon fegyverrel.

Sátortábor, elfoglalt épületek, hőzöngő, vagy kábán támolygó migránsok

A hatát túloldalán a migránsok már mindenhol ott vannak, és ez nem túlzás. Rögtön a horgosi határátkelő mellett körülbelül száz fő táborozik – azt mondják, már egy hónapja. Egyikük beszél magyarul; ő beszélgetett volna velünk, ha az egyértelműen embercsempészeknek dolgozó táborfőnök hagyja. Végül nemcsak az interjúkról kellett lemondanunk, hanem azt is jobbnak láttuk, ha a harmadik határozott felszólításra, hogy távozzunk, engedelmeskedünk. Úgy száz–kétszáz méterrel távolabb az elhagyatott boltok épületeiben tanyázókat már megszólítani sem tudtuk. Amint kiszálltunk az autóból, rossz arcú, bőrsapkás, talán afrikai férfi indult felénk, két másikkal az oldalán – és nem azért, hogy szívélyesen üdvözöljön. Közben szinte futólépésben érkezett oda az előző táborban megismert “főnök” és adta tudtunkra immár utoljára, hogy ha nem takarodunk el, megkapjuk a magunkét és az autónkat is összetörik.

Néhány dolgot így is sikerült megtudnunk. Például azt, hogy szerintük Magyarország nem Európa, és nem is értik, miért nem engedjük át őket, amikor eszük ágában sincs Magyarországon maradni. Ők Európába tartanak. Az Európai Unióról, pláne Schengenről fogalmuk sincs, hogy az micsoda. Miközben arra panaszkodtak, hogy nincs semmijük, éhesek, nekünk pedig van képünk segítség helyett kamerával közéjük menni, azt is megtudtuk, valójában lehet, hogy némelyiküknél több pénz volt, mint stábunk tagjainál összesen.

A harmadik világ képei elevenednek meg a szemünk láttára Magyarország déli határainál

A Horgoson élő magyarok félnek. Többen is azt mondták, csak akkor jönnek ki az utcára, ha muszáj, sötétedés után egyáltalán nem. A migránsok zaklatják, megfélemlítik őket és több helyre be is törtek. A múlt heti lövöldözés után viszont komoly rendőri akció kezdődött. Sokakat begyűjtöttek és erősebb is lett a rendőri jelenlét. Mára kiderült, hogy éppen ottjártunkkor zajlott a rendőri összehangolt akció több közeli településen, Zomborban és Szabadkán is – ahol a migránsoktól számtalan fegyvert, még gépfegyvert és puskát is lefoglaltak.

Horgosról kifelé, az egykori horgosi csárdán túl, az út jobboldalán földút vezet befelé. Azt mondták, arra bent van egy romos major, ott körül 400–500 migráns vert tanyát. Ahogy befelé indultunk, már jól a sűrűjében taxi jött szembe. Már tudtuk: jó helyen vagyunk. A nagy tábor. Innen viszik őket tovább a szállítók. A major felé közeledve egyre gyakrabban tűnt fel egy-egy kóválygó, vagy út szélén öntudatlanul fetrengő ember – mindenhol csupa fiatal férfiak. A major épületéből már messziről hallatszott a nagyobb zsivaj. Sokan lehettek bent. Hogy mennyien, azt már nem próbáltuk meg kideríteni.

Nem adják fel

Dobó Géza, a Migrációkutató Intézet szakértője végigkísérte stábunkat az úton. Végül hazafelé azt mondta, kutatás közben más módszerekkel dolgoznak, de most ő is új tapasztalatokat szerezett. Éles akcióban először lehetett része. Februárban jártak erre utoljára, akkor sokkal kevesebben voltak. És a szám csak nőni fog – vélekedett. Dobó Géza azt mondta, az a több száz, jelenleg zömében algériai, marokkói, tunéziai illegális bevándorló, akik közvetlenül a határ túloldalán várakoznak, el fog indulni nyugat felé valamilyen irányba; ha Röszke felé nem sikerül, majd kerülnek, ha kell, többször is megpróbálják, ahogy sokan teszik. Feladni nem fogják.