Elküldték az NB III-ban sereghajtó Gyöngyös edzőjét, Csank Jánost. A jugoszlávok elleni gyalázatos pótselejtező után közismertté vált, magát tévedhetetlennek tartó edző ismét azt mondta: nem hibázott semmiben. Ahogyan egész karrierje során soha. Korábban arról beszélt, hogy ha egy csettintésre lett volna egy „egy szőke, kék szemű négere”, akkor minden máshogy alakul.
Nem mondhatni, hogy megdöbbentett a hír: Csank János távozott a labdarúgó NB III Keleti csoportjában sereghajtó Gyöngyösi AK-tól. A klub magyarázata szerint a döntésnek anyagai okai vannak, ami azt is jelentheti, hogy az utolsó hellyel kevesebb probléma volt. Nem a magyar futballról, és nem is Csankról lenne szó, ha nem nyilatkozta volna a következőket a Heol.hu-nak:
Borzasztó balszerencsés időszakot hagytunk magunk mögött, szakmailag mégsem éreztem, hogy hibáztam volna.
Nem érezte. Ez a mondat Csank János esszenciája. A Gyöngyös hét forduló után két ponttal állt, azaz sikerült két döntetlent kiharcolnia a korábbi szövetségi kapitány vezetésével: „A hivatalos magyarázat szerint spórolni kell, mert a klub anyagi helyzete ezt kívánja.
Mondhatom erre, hogy elfogadom, de a GYAK-tól kapott juttatás és a szóbeszédben szárnyra kapott fizetés köszönő viszonyban sincs egymással.
Amikor márciusban idejöttem, tudtam, hogy NB III-as gárdához írok alá, és ehhez igazítottam az igényeimet” – magyarázta.
http://coub.com/embed/z0ucn?muted=false&autostart=false&originalSize=false&startWithHD=true
Egy hétre jöttek, hét eggyel mentek
Az igényeit. Csank János neve 1997-ben égett bele a szélesebb közvélemény elméjébe, amikor a Jugoszlávia elleni pótselejtezőt sikerült 1–12-es összesítéssel lehoznia.
Múltidéző cikkünk itt, Vésey Kovács László kollégám külön-külön elemezte a gólokat, és mellette a kínos magyarázatokat: Egy nyomorúságos vereség nyomában: húsz éve jöttek egy-hétre a jugoszlávok.
Mi (képletesen, lelkileg) belerokkantunk ebbe a megalázásba, ő nem, hiszen: akkor sem hibázott.
Egyébként nem hibáztam a karrierem során, hideg fejjel döntöttem mindig. A pótselejtező? Büszke vagyok arra, hogy elértünk oda.
Utána lejárt a szerződésem, de ha nem zavar el a népharag, akkor kijutunk az Eb-re, jó csapat alakult akkoriban Király Gábor, Dárdai Pál, Egressy Gábor körül” – nyilatkozta korábban a magyar Fourfourtwo-nak (hogy a szerzőt idézzem) „két vadkan elejtése közben”.
Tehát még csak ki sem rúgták. Csankot egyébként valóban nem ejtették, nem sokkal később megnyerte a bajnokságot a kiemelkedően erős Ferencvárossal, majd beállt táncolni az edzőkeringőbe.
Következett a Vác, Videoton, Siófok, Sopron, Győr, Diósgyőr, Zalaegerszeg, Gyirmót sor, az élvonalban utoljára 2011-ben dolgozott, a futball megújulása, az új idők új szelei őt seperték ki a leglátványosabban. A sajtó akkor kapta fel a nevét, ha lenyilatkozott egy-egy arcpirító mondatot, vagy amikor feltűnt Tarpán, hogy felemelje a helyi futballt.
Ahogy az előbb említett cikkben írták: „napközben az utánpótlást és a megyei I. osztályban játszó felnőtteknél folyó munkát felügyelte, esténként pedig vadászgatott a helyi és a nyírbátori susnyásokban”.
Láttuk, hogy továbbra is tartja magát ahhoz: sohasem hibázott. Ahogyan mindenki a magyar futballban, úgy ő is a körülmények áldozata.
Kint, ha egy edző azt mondja: kell egy szőke, kék szemű néger, aki mindig odaér a kapu elé, akkor hoznak neki egyet. Mi meg válogathatunk olyanok közt, akik itthon is sínylődnek
– mondta korábban az Origonak. Mi meg csak pislogunk.
Ki tudja, ha Csank Jánosnak van „egy szőke, kék szemű négere”, akkor legyőzzük a jugoszlávokat, és az edző még ma is a Manchester United kispadján ülne. Nem a tökutolsó Gyöngyös kispadjáról küldenék el.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS