magyar futball
Szöllősi György: Nem zavar, ha gúnyosan a „nemzet sportújságírójának” neveznek (PS-interjú a futball-nagykövettel Puskásról, az Aranycsapatról és a régi-új lejáratásról)
Nagy az adósságunk, évtizedekig mostohán bánt a hivatalos Magyarország Puskással és az Aranycsapattal. A keserű emlékekért nem kell a Kádár-időkig visszamennünk. Grosics Gyula és Buzánszky Jenő még itt voltak közöttünk, amikor a balliberális kormányzat bosszúból folyamatosan akadályozta, hogy a Nemzet Sportolói közé bekerüljenek. Ma azonban az állítólagos diktatúrában, mindig a Nemzet Sportolói döntik el, kit vesznek föl maguk közé. „Orbán Viktor felkarolta a Puskás-ügyet, akkor, amikor még senki, már első miniszterelnöksége idején példás segítséget nyújtott a magyar sportnak, megadta a tiszteletet a régi nagyoknak.” – hangsúlyozta portálunknak Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, aki évtizedek óta azért dolgozik, hogy Puskás Öcsi és az Aranycsapat sikertörténete itthon és világszerte is eljusson a lehető legnagyobb közönséghez. Exkluzív interjúnk első része. „Kárpátaljasi vagyok, ez a szülőhazám” – Sándor István, akit az edzőlegenda Lobanovszkij hívott maga mellé
Csepén, egy kárpátaljai színmagyar településen született Sándor István, aki matekzseninek indult, aztán remek futballista lett. Majd még jobb edző. Sándort Lobanovszkij, az ukrán edzőlegenda vette maga mellé, aki világverő csapatot faragott a Dinamo Kijevből. Kevesen tudják, hogy Sándor István bekerült Lobanovszkij stábjába a '86-os világbajnokság előtt, így végignézte a magyarok történelmi legyőzését. Azaz a nemzeti futballtragédiánkat. Nagyon sajnálta a 6–0 után a magyar válogatottat, amely szerinte is kiváló volt, és rendkívül pechesen szerepelt a vb-n. Sándor élete egyik legszebb pillanatának tartotta, amikor Lobanovszkij egy válogatott összetartáson rá emelte a poharát. „Azt mondta, hogy a poharában lévő konyakot Sándor István egészségére issza meg, mert ők Kijevben és Moszkvában azért tudnak sikereket elérni, mert itt, a periférián olyan emberek csinálják a futballt, mint én. Nem vagyok egy elérzékenyülő, könnyekre fakadó típus, de itt bizony fátyolos lett a tekintetem...”. Egy fantasztikus futballedző portréja, 1. rész. Ajánljuk még
Ha egy zenész buta, akkor nagyon buta, avagy Azahriah és a politika
Kedves Fegyir, várjuk azt a bocsánatkérést
Sándor Fegyir most kijelentette, hogy bocsánatkérésre lenne szükség, hogy rendezzük a magyar-ukrán viszonyt. Hát tessék, itt az alkalom, várjuk Kijev bocsánatkérését. Karácsony Gergely egy román politikusnak "hálás", hogy végül maradhat a székely zászló a Városházán
Budapest "tarka" főpolgármesterének egy gondolat, illetve egy mondat erejéig úgy tűnt, hogy mégis csak fontos a határon túli magyar kisebbség ügye, de a valóságban az ideológiai változás mégsem érte utol Karácsony Gergelyt. Kedves liberális embertársam! Az oktatás nem egyenlő a pride-dal, ahogy az egészségügy sem a zsírleszívással!