Sokféle címet lehetne adni egy olyan cikknek, ami a jelenlegi ukrajnai helyzetről szól. Az oroszok visszafoglalták Kelet-Ukrajnát. Orosz békefenntartók Kelet-Ukrajnában. Oroszország gyakorlatilag annektálta Kelet-Ukrajnát. Oroszország a két testvéri népköztársaság segítségére sietett. Oroszország lerohanta Ukrajnát. Kitört az orosz–ukrán háború! Háború! Pedig valójában az oroszok csak jogilag teszik helyre az eddig lebegtetett problémát. Természetesen a saját érdekeiknek megfelelően használva a jogot, ők csak “békefenntartanak”!
Pedig gyakorlatilag csak annyi történt, hogy az oroszok hasonló lépést tettek, mint annak idején a Krím-félsziget esetében. Az oroszok a most katonailag biztosított (irónia) két területet tulajdonképpen mindig is a saját földjüknek tekintették. Ennek a meggyőződésnek az igazságtartalmával lehet vitatkozni, de nem figyelembe venni hatalmas ostobaság volt az ukránok és a Nyugat részéről is.
Az oroszok feltehetőleg nem mentek be most egyetlen olyan négyzetméterre sem, amit a jelenlegi Ukrajna területének tartanak, csak olyan helyekre, amely felett az ukránok még 2014-ben elveszítették az ellenőrzést. Ezt a területveszteséget jogi értelemben mostanáig még az oroszok sem ismerték el, tényszerűen azonban a Nyugat és maga Ukrajna is tudomásul vette. Mert nem tehetett mást. Totális háborút senki nem akart vívni tulajdonképpen oroszok lakta területekért. Oroszország most elismerte a két szakadár “népköztársaságot” és a krími modellhez hasonló akcióba kezdett, illetve “békefenntartókat” küldött a válságzónákba. A különbség az, hogy most nem egy, éppen a hatalomátmenet fázisában lévő Ukrajna és egy dermedt Nyugat van a túloldalon, hanem a feszültség gerjesztésében érdekelt USA és egy rendesen amerikanizált ukrán vezetés. Aki figyelte a külpolitikát az elmúlt 50 évben, ennyire primitív propagandával még nem találkozott – még a vietnámi háború végén sem – a felek részéről, mint most. Ez beárazza a konfliktust, hogy sokkal inkább pszichológiai okai vannak, és nem valóságos katonai, biztonsági problémák állnak mögötte.
Teljesen lényegtelen az, hogy a felek közül kinek mennyi az igazsága, ki provokált kit; minden szereplő az “életével” fizethet ezért az ostobaságért, ha nem is most, történelmi távlatban mindenképpen. Mi, magyarok is akár 10–20 százaléknyi életszínvonal-eséssel, ha viszont az amerikaiak még “segítenek” is (palagázzal), akkor akár 30–40-nel is. De így járna majdnem minden ország Európában. Ha tényleg rendes háború lenne, vagyis az oroszok az általuk is ukránnak tartott területeket is támadnák, vagyis inkább gyorsan elfoglalnák, mint az valószínű, akkor olyan háborús zóna alakulhatna ki Közép-Európa határán – vagyis a magyar keleti határon is –, amire 1944 óta nem volt példa. Az egy illúzió, hogy a NATO egy hagyományos háborúban gyorsan legyőzi az oroszokat, mint ahogy az is, hogy egyáltalán bepróbálkozik Ukrajnáért egy ilyennel a világ második katonai hatalma ellen. Ha Ukrajnát csak megrendszabályozzák az oroszok, de nem foglalják el, akkor is olyan új helyzet lesz, ami jobban hasonlít a hidegháború legrosszabb pillanataihoz, mint szeretnénk.
A fegyverzaj ráadásul nem nyomja el a háttérből hallatszó hangos nevetést, ami Kína irányából jön. Ennek a konfliktusnak már megvan a világpolitikai nyertese, Kína, aki most valószínűleg megkapja az oroszokat ajándékba tőlünk. Ha tényleg mindenkinek elment az esze, akkor az orosz akció a Tajvan elleni kínai támadás előtti elterelő akció, hogy az amerikaiaknak is legyen mitől pánikolni. A két elnök, az orosz és a kínai mostanában találkozott egymással – biztos nemcsak a gazdasági lehetőségekről beszélgettek. Ráadásul ennek az egésznek történelmi okai vannak leginkább; Putyin nemcsak hivatkozott erre a beszédében, hanem Oroszország, az orosz nép, az orosz politikai elit valódi érzéseit mondta ki ezzel kapcsolatban, amikor azt mondta, hogy a modern Ukrajna a létezését Oroszországnak és Leninnek köszönheti. Ez tényleg így van. Csak az amerikai külügyminisztérium hülyéi gondolhatták azt, hogy az oroszok egyszer nem unják meg azt, hogy az USA hibrid háborút visel ellenük mindenütt a határaik mentén. Jól láthatóan az amerikaiaknak erre a megunásra nem volt más tervük, mint hogy porig rombolják az Európa és az oroszok közötti gazdasági kapcsolatokat. Hát köszönjük. A NATO pont annyit tud és annyit is akar “megvédeni” Ukrajnából, amennyit az oroszok nem akarnak kiharapni.
Lehet abban reménykedni, hogy az oroszok gazdaságilag beleroppannak a szankciókba. Hát persze. Oroszországgal meg kellene egyezni végre. Sajnos az orosz érdekszféra határa a keleti magyar határon van. Mindig is ott volt, akkor is, ha nagyon nem örülünk ennek. A Nyugat az elmúlt 20 évben szinte egyetlen gesztust sem tett Putyinéknak. Tényleg egyetlenegyet sem. A kremlinológia ugyanúgy nem működik, mint a hidegháború alatt. Ha pedig az oroszok gyengék, le lettek győzve, miért Oroszország területe gyarapszik, miért mernek ilyen kalandokat megkockáztatni Putyinék? Ez is egy olyan konfliktus, aminek garantáltan nincs jó oldala. Az egyetlen feladatunk kimaradni belőle. Ukrajna nem NATO-tag, hála Istennek. Egyetlen szerződést sem lehet úgy kifacsarni, hogy nekünk ebbe a konfliktusba katonailag be kelljen lépnünk, még ha az ellenzék elmebeteg vezetői fegyvert és katonákat is akarnak küldeni Ukrajnába az oroszok ellen.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS