Halálba hajszolva, majd elfelejtve: Hanák Péter és az ÁVH szerepe egy, a Gulágról kiszabadult történész öngyilkosságában

Van, hogy igen-igen hasznosnak bizonyul egy állambiztonsági jelentés. Az is olyan, amelyet 1949-ben készítettek. Egyik főszereplője az a Guoth Kálmán, aki ígéretes történész volt, de ma csak annyit tudunk róla, hogy abban az évben – 1949 – öngyilkos lett. Most már azt is tudjuk, miért: az ÁVH szerint éppen miattuk menekült a halálba, bár ezt is kiforgatták. Miután a történész kiszabadult a Gulágról. ő is közel került ahhoz a Kosáry Domokos vezette történészkörhöz, amelyet a bolsevik-kommunista hatalom minden erejével megpróbált ellehetetleníteni. Az intézetbe küldött egyik fiatal marxista Hanák Péter volt, aki a jelentések szerint egészen konkrétan részt vett a különböző állambiztonsági akciókban. A terv sikerült, Kosáryékat elzavarták, Hanákék pedig átvették a vezetést. Azt, hogy egy történész ebbe belehalt, még sötétebbé teszi ezt a történetet.

„Guoth Kálmán (Kemenesmagasi, 1912. máj. 6. —Bp., 1949. dec. 23.): történész. Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. Mint az Eötvös-kollégium tagja 1936-ban bölcsész-doktori, 1937-ben középisk. tanári oklevelet szerzett. 1937-41-ben aszódi gimn. tanár. 1941. dec.-től 1944. dec.-ig városi főlevéltárnok Kolozsváron. 1949. febr.-tól a Kelet-európai Tudományos Intézet (a későbbi Történettudományi Intézet) munkatársa. Öngyilkos lett” – írja szűkszavúan a lexikon cikkünk főszereplőjéről. Akiről csak néhány cikk jelent meg az elmúlt harminc évben.

De mi történhetett?

Előző cikkünkben bemutattuk, hogyan szállták meg az egykori Teleki Intézetet azok a bolsevik „ifjútörökök”, akik mindent, de szó szerint mindent megtettek az intézmény megtisztításért.

Hanák Péter ugye nemcsak feljelentette a kollégáit, de a fiókjaikat is átkutatta, hogy bizonyítékokat találjon. Mindezt a legsötétebb időkben, amikor a kommunisták már saját elvtársaikat is elkezdték leöldösni a különféle kém- és egyéb vádakkal.

De menjünk vissza az időben!

Hanák Péter a rendszerváltás idején. Fotó: MTI

Kicsalták a történészeket a szovjetek

„Ami a háborút illeti, gyorsan és biztosan közeledett a tragikus vég. Októberben szovjet és román hadtestek elfoglalták Észak-Erdélyt. Kolozsvárról az egyetem tanárai és az Erdélyi Tudományos Intézet kutatói nagyrészt el­menekültek. Közülük Makkai Lászlót és Guoth Kálmánt Intézetünk fogadta be. Karácsonykor a szovjet seregek körülzárták Budapestet, s megkezdődött a főváros ostroma. A Festetics palota jól felszerelt bunkerében jó néhány kollé­ga talált biztosnak látszó menedéket. Hogy ki mindenki volt ott, biztosan nem tudom. Úgy értesültem, hogy Kosáry Domokoson és a katonaságtól megszö­kött Benda Kálmánon kívül ott rejtőzött Tóth András, Guoth Kálmán és mint vendég, az Országos Levéltár egyik munkatársa, Elekes Lajos. Hogy kik még, az kiderítendő. Január 18-án Pestet elfoglalták az oroszok.

A német és nyilas rémuralom alól felszabadultunk. Hamar rá kellett azonban döbbennünk, hogy a szovjet hadsereg jelenléte sem jelent okvetlen személyi biztonságot. Néhány nap múlva hallottam, hogy intézetünk óvóhelyéről kicsalták, elfogták és a gödöllői fogolytáborba hurcolták Kosáryt, Tóth Andrást, Guothot és Elekest.

Ők csak a tavaszi hónapokban – bizonyos protektorok közbenjárására – kerültek szabadlábra. (A részletek tisztázandók!) Ugyancsak elfogták és hosszabb-rövidebb ideig őrizetben tartották Mikó kapitány védenceit, köztük Komjáthy Miklóst is. Én szerencsére megúsztam” – emlékezett Berlász Jenő történész (Századok, 2016).

Guoth Kálmánt a Gulágra hurcolták

„A Történettudományi Intézet munkatársai – köztük Deér József és Kosáry – Budapesten maradtak, s a Festetics-palota pincéjében rendezkedtek be – írta ugyanerről Romsics Ignác Kosáry Domokos és a Teleki Intézet, 1941–1949 című tanulmányában. – Itt találtak menedék-re a szökött katonák közül Benda Kálmán és Guoth Kálmán, a behívás elől bujkáló Ortutay Gyula és felesége, egy lelőtt angol pilóta, és még néhányan. A felszabadulás élményét 1945. január 20-án élte át a Nemzeti Múzeum pincéjében, ahová néhány nappal korábban költöztek át a szomszédos Festetics-palotából – biztonsági okokból. A felszabadítók Alföldi Andrással, Guoth Kálmánnal és másokkal együtt minden további nélkül őrizetbe vették, s az utcáról begyűjtött Tóth András és Elekes Lajos társaságában a gödöllői gyűjtőtáborba vitték őket.”

Az biztos, hogy – szemben mondjuk Kosáryval – Guoth Kálmán egyáltalán nem került negyvenöt tavaszán szabadlábra. Elhurcolták a Gulágra, ahonnan csak 1949-ben tért haza. Abban a visszaemlékezések egyetértenek, hogy már megtört emberként. Egy olyan intézetben, ahol az ÁVH és cinkosai (az élükön a fiatal Hanákkal) szabadon garázdálkodtak, célpontok és leendő áldozatok után kutatva.

Az egyetlen ismert fotó Guoth Kálmánról. Forrás: Vas Népe

Kosáryék ellen akarták fordítani

„A történetet betetőzte, hogy amikor az említett Guoth Kálmán 1949-ben, tönkrement testi-lelki állapotban a szovjet hadifogságból (mint polgári személy!) végre hazatért,

Bendának és nekem elpanaszolta, hogy egyesek, köztük Elekes, arra próbálják rábeszélni, hogy mint »jó káder« forduljon ellenünk, akkor jó dolga lesz, a mi sorsunk pedig amúgy is elvégeztetett. Igyekeztünk benne a lelket tartani, de szegény fiú, teljes idegösszeomlásban, Érdnél a vonat elé vetette magát, azt az írott üzenetet hagyva maga után, hogy neki elég a vörös paradicsomból.

Ezután Elekessel lehetőleg kerültem az érintkezést, kivéve, ha támadni kellett” – emlékezett Kosáry Domokos (A búcsúzások éve).

Kosáry Domokos. Forrás: Budapest magazin/arcanum.hu

A vörös paradicsomból lett elege

Eszerint tehát elege lett a „vörös paradicsomból”, azaz a Földre szállt mennyországból – hogy egy népszerű, remek mű címét idézzem. Guoth öngyilkossága előtt már elindultak az elbocsátások: 

„Ezek közé tartozott, hogy 1949. január 31-én öt munka-társukat – Berlász Jenőt, Csapodi Csabát, Komjáthy Miklóst, Polónyi Nórát és Tóth Andrást – azonnali hatállyal elbocsátották. Néhány nappal ezután Guoth Kálmán, aki 1948-ban idegroncsként került haza különböző szovjet büntetőtáborokból, öngyilkos lett” – ismét Romsics fenti műve a forrás. 

Az ÁVH jelentése az árulkodó

Az igazán fontos forrás az ÁVH jelentése. Le kell fordítani újbeszélről, de ettől függetlenül mindent megérthetünk belőle:

„Guoth Kálmán 1948 végén tért vissza a Szovjetunióból, baloldali beállítottságot mutatott. Ennek valamint a felszabadulás előtt irt és materialista szempontból is elfogadható történelmi tanulmányainak megfelelően szép pozíciót biztosított neki a Párt”

– kezdődik a jelentés. 

A vonatkozó jelentés első része. Forrás: hamvasintezet.hu

„Kosáryék a kezdettől fogva befolyásuk alá vonták, és lekötelezettjüké tették, egy pl. míg fizetése nem érkezett Kosáry kölcsönöket adott neki, Benda saját lakásába helyezte el, stb. Guothot igyekeztek és sikerrel kijátszani a kommunisták ellen, és feltehetőleg bizonyos fokig bevonták őt aknamunkájukba.

Guoth junius 24-én váratlanul és érthetetlenül öngyilkosságot követett el, Érden a robogó vonat elé vetette magát. Ez annál érthetetlenebb, mivel pár nappal előbb terveiről beszélt, egy nappal előtte ruhákat vásárolt, s anyjának levelet irt vidékre történő hazautazásáról.

Tettére magyarázatot adni talán az előtte való napon történt Kosárival lefolytatott 3 órás bizalmas beszélgetés valamint az öngyilkosság napján Benda Kálmánnal lakásán lefolytatott beszélgetés tudna adni. E beszélgetések után Guoth, akinek egyébként is gyenge volt az idegállapota feltűnően viselkedett és elrohant lakásáról.

Az öngyilkosság érdekességét különösen aláhúzza a Bendához intézett búcsúlevélben foglalt utalás. Guoth itt azt írja, hogy öngyilkosságát az Á. V. O. elől való menekülése idézte elő, mert tudjuk, hogy az ÁVO őt üldözi, ezt kollégái megjegyzései tudatositták benne. Ebből kitünik, hogy Kosáryék hajszolták bele az öngyilkosságba. […]”

A vonatkozó jelentés második része. Forrás: hamvasintezet.hu

Foglaljuk össze: az ÁVH szerint Guoth Kálmán a Gulágon „megjavult”, hiszen szerintük baloldali beállítottságot mutatott. [Mert volna mást az átalakítás alatt álló Teleki Intézetben.]

De Kosáry és Benda a lekötelezettjükké tették, hiszen pénzt adtak kölcsön és a lakásukba is befogadták. De a legsúlyosabb, hogy Guoth azt képzelte, hogy az ÁVH őt üldözi. Akkor, amikor az ÁVH valóban befurakodott az intézetbe és valóban üldözték őket.

Még fontosabb, hogy a jelentés szerint nem csupán a vörös paradicsom terrorja miatt menekült a halálba, hanem konkrétan az ÁVH-tól félt. És akkor most gondoljuk át Hanák Péter szerepét, aki a terrorszervezetnek dolgozva konkrétan, bizonyíthatóan és leírhatóan szerepet játszott egy ártatlan történész kollégája halálában.