A múlt hét végén lezajlott 38. Formula-1-es Magyar Nagydíj történéseiről már olvashattak portálunkon, nem sokkal azután, hogy a kockás zászlóval leintették a futamot. Írásunkban ezért nem a vasárnapi verseny alakulásáról számolunk be, hanem megpróbáljuk felvillantani egy gigantikus, háromnapos sportesemény tévéből nem igazán látható részét, és az olyan különlegességeket, amelyek újdonságként hathatnak azon olvasóinknak, akik – miként e hétvége előtt e sorok írója is – korábban még nem voltak kint egyetlen futamon sem.
Töredelmes vallomással kell kezdeni: jómagam lényegében mindenevő vagyok a sportok terén. Természetesen a foci mindenek felett áll, ám a többi labdajátékot, az úszást, az atlétikát, a vívást, a birkózást vagy a műlesiklást is élvezettel figyelem, kiváltképp, ha magyar sportolóknak lehet szurkolni. Ugyanakkor sosem tartoztam azok közé, akiket úgymond „megcsapott a benzin gőze”. Soha nem követtem érdemben a Formula–1-et sem, ám azt gimnazista koromban megtudtam az őrült F1-rajongó osztálytásaimtól, hogy – hiába a meggyökeresedett Forma–1 névhasználat – a pontos és jó megnevezés a Formula–1, így azóta következetesen így emlegetem a „száguldó cirkuszt”.
Néhány éve azonban minden megváltozott. A fiam ugyanis – unokatestvére jóvoltából – beleszeretett a Formula–1-be. Mára olyan „elborult” rajongó lett, hogy betéve tudja a szabályokat, ismeri a csapatokat, arcról és rajtszámról kapásból vágja az összes pilóta nevét, sorolja, hogy melyik versenyen melyik pilóta esett ki, melyik nagydíj hány körös, s ha ez már nem lenne így is éppen elég, gond nélkül eligazodik a kemény, a közepes és a lágy gumik alkalmazásában, valamint abban, hogy hány kötelező kerékcsere van előírva a pilótáknak egy-egy versenyen. Olykor kifejezett koncentrációt igényel, hogy megértsem, amit mond, és bizony sokszor kell elmagyaráznia „magyarul”, hogy mit is mondott éppen…
Ezek után talán hihetőnek tűnik, hogy a nagyszerű bizonyítványért kért és kapott Hungaroring-jegyek megvétele mögött kizárólag az apai szeretet húzódott meg, mert magamtól vélhetően sosem vettem volna az útirányt a csodálatos természeti környezetben fekvő Mogyoród felé… Legfeljebb túrázni vagy piknikezni. Most azonban megvoltak a jól megérdemelt belépőjegyek, így nem volt más választás, mint az eseményhez közeledve minden nap térdremegve és izgalomtól szederjes ajkakkal nézni az időjárás-előrejelzést, bízva abban, hogy sem negyven fokos hőség, sem felhőszakadás nem lesz a versenyhétvége három napján…
Csendélet a versenyhétvége kezdetén, pénteken reggel a Hungaroringen. Fotó: Kovács Attila
Szurkolóként is három napos program a versenyhétvége
Amikor előzetesen számba vettük a Formula–1-es Magyar Nagydíjon való részvételünket, egyértelművé vált, hogy háromnapos folyamatos jelenlétre kell készülni, amely az oda-, illetve a visszautazással együtt lényegében hajnaltól késő estig tartó programot jelent. Korábban már a Ringen járt ismerősök jó előre figyelmeztettek, hogy érdemes kapunyitás – reggel fél nyolc – környékére kiérni, mert akkor még könnyebben lehet parkolót találni, később ez már nehézkes. Így is tettünk, mindhárom nap ott voltunk nyitásra, és láss csodát: a parkolással tényleg nem volt gond.
Miután beléptettek bennünket, következett az első csoda:
A Hungaroring gyönyörű!
Azt a fentiek okán nem tudom, hogy egy autósport-őrült számára mit jelent ide belépni, ám azt igen, hogy magával ragadó a látvány már önmagában is. Valami olyan lehet ez nekik, mint egy futballrajongónak a Puskás Aréna, vagyis afféle szentély-érzés. De saját tapasztalat, hogy egy laikust is lebilincsel a látvány. Amikor először meglátom az aszfaltcsíkot, rájövök: nem véletlen, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide szurkolók – ez nem valami újságírói fordulat, még visszatérek rá –, és az sem véletlen, hogy a pilóták nagy többsége kifejezetten szeret nálunk versenyezni. Az állóhelyi rész nagy, azon belül lényegében bárhol el lehet helyezkedni, és érdemes pokróccal, pléddel vagy legalább egy feltekerhető gyékénnyel felszerelkezve érkezni, mert a nap hosszú, és nincs szurkoló, aki végigállja a három napot. Többnyire ül mindenki a saját kis plédjén, és ha az ember nem az aszfaltcsík felé néz, akkor akár egy zsúfolt strandon is érezhetné magát, amikor nem bőgnek a motorok.
Folyamatosan zajlik az élet
Ám a motorok sokszor bőgnek, ugyanis szinte végig történik valami a három nap alatt. Ez is egy tanulság, hogy ami előtte örökkévalóságnak tűnt – értsd: „Három nap, reggeltől-estig a Ringen, te jó Isten, sose lesz vége, és mit fogunk csinálni?” –, az a valóságban egészen másként fest. Az ember elhelyezkedik, letelepszik, valami olyan helyet keresve, ahonnan minél nagyobb szakasz látszik a pályából, és ha ez sikerült, akkor elindul felfedezni a helyet. Márpedig felfedezni való bőven van, olyan az egész, mint egy hatalmas, színes kavalkád, amely része a „cirkusznak”.
A csapatok hivatalos galléros pólói az F1 Shopban huszonnégyezer forintba kerültek, ha kettőt vettünk, akkor negyvennyolcezer helyett kedvezménnyel negyvenezer forintot kellett leszurkolni értük. Fotó: Kovács Attila
Kizárólag pénz kérdése például, hogy az ember felöltözzön rajongott csapata szerelésébe, mert a baseballsapkától kezdve a pólón, az esőkabáton és nadrágon át a különböző relikviákig szinte minden kapható. Igaz, az árak nem okvetlenül a magyar fizetésekhez igazodnak, s nemcsak azért, mert elsősorban euróban van árazva minden, hanem azért is, mert ezeket forintra átszámítva jó néhány esetben csak vakargathatjuk a fejünket… Fájdalom: ez nemcsak az F1 Outlet Shopban, hanem a Hungaroring hivatalos boltjában is fennáll…
Visszatérve a programra: a Formula–3, a Formula–2, a Porsche Super Cup és a Formula–1 bőséggel biztosít annyi látnivalót, amely kitölti az egyes napokat. Miután a cikkíró és az olvasó együttes szerencséjére ez nem egy szakcikk, a programot nem részletezem; általánosságban az mondható el, hogy a péntek a szabadedzések, kvázi a gyakorlás, a pálya megismerésének napja, szombaton vannak a kvalifikációk, a vasárnap pedig a csúcs, a betetőzése az egész hétvégének, mert minden számban ekkor rendezik a versenyfutamot.
Száguldás, Porsche-szerelem… A Porsche Super Cup autói is nagyon nagy tetszést arattak a publikum körében. Fotó: Kovács Attila
A világ minden részéről érkeznek a rajongók
Miután jégkorong-világbajnokságon korábban már több alkalommal is volt szerencsém ott lenni, a hangulatot körülbelül ahhoz tudom hasonlítani. Amíg ugyanis a fociban sajnos gyakori a különböző szurkolók közötti konfliktus és ez olykor válogatott-mérkőzéseken is balhékat eredményezhet, a hokiban a legnagyobb békességben szurkol együtt, olykor egymás mellett ülve minden válogatott rajongója. A Hungaroringen is ezt tapasztalhatjuk. Voltak nagyobb létszámú társaságok, amelynek tagjai közül egyaránt lehetett látni Red Bull, Mercedes és McLaren öltözékben feszítőt is. Amikor a szombati időmérő edzés végén kiderül, hogy a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton szerezte meg az első rajtkockát, az alapvetően narancssárga emberek között egyre-másra emelkednek magasba a kezek, a brit pole pozíció örömére. Ez mégsem zavar senkit.
Egyébként is hihetetlen a sportág világszintű népszerűsége. Az a tény, hogy holland szurkolóból sok van, kevésbé meglepő, hiszen a címvédő Max Verstappen – aki idén is kiemelkedik a mezőnyből – ugyebár maga is holland, de annyira nem lepődünk meg a britek és az olaszok jelenlétén sem. Miként érthető, hogy a Formula–1-es futammal nem büszkélkedhető szomszédos országok szurkolói is itt vannak a Ringen. Ám az már a „száguldó cirkusz” egész világra kiterjedő „lefedettségét” mutatja, hogy dél-afrikai, mexikói, portugál, spanyol, skót, norvég, dán, bolgár, macedón, kanadai és japán szurkolókkal is találkoztunk a három nap során, pedig messze nem is tudtuk bejárni a Ring egészét.
Vasárnap csak versenyfutamokat láthatunk
Szombaton, hazainduláskor már kapunk némi ízelítőt arról, hogy mi vár ránk majd másnap, futam után, mert másfél óra volt, mire a parkolótól kikecmeregtünk a 3-as főútig… Már ekkor sejthető volt, hogy ez csak a „premier”. A futamok napján kelünk a legkorábban, de mégis a legkönnyebben, mert azért a pénteki és a szombati élmények mellett bennünk van az is, hogy ma aztán „élesben” megy már minden, és nem „csak” szabadedzést vagy időmérőt láthatunk, hanem magát a versenyt.
Kevéssel fél nyolc előtt már közel százméteres sor áll a III-as kapu előtt, bebocsátásra várva. A parkolót pontban félkor nyitják az ott szolgálatot teljesítő őrök, akik harmadik reggel mosolyogva, szinte már ismerősként köszöntenek bennünket, pedig – mint a nap végén kiderül – árnyoldalai is vannak munkájuknak… Csakhamar bejutunk a Ringre, és bár lényegesen többen vannak már nyitás után, mint az előző két napon, mégis sikerül jó helyet találni. Mi ezzel már megnyertük a saját versenyünket, hiszen így biztosítva van, hogy jól látjuk majd az aszfaltcsík előttünk elhaladó részét. Immár ismerős terepen mozogva feltöltjük a kulacsainkat vízzel, készülve arra, hogy a legmelegebbnek ígérkezett a vasárnap.
A Formula–3-asok versenyében harmadik helyen záró Franco Colapinto az egyik legnagyobb reménység a fiatalok között. Ne lepődjünk meg, ha az argentin pilóta pár év múlva már a Formula–1-es mezőnyben versenyez majd. Fotó: Kovács Attila
A tévé nem adja vissza a valóságot
A Formula-3-asok versenyével indul a program, és itt kell megjegyezni, hogy bár ez „csak” a harmadik számú sorozat, a sebesség már itt is elképesztő, ami a fentebbi kategóriákban tovább fokozódik. Mint oly’ sok sportág esetében, úgy itt is igaz: a televízió alig valamit ad vissza abból, amit élőben átélhetünk. Ahogy a rajt előtt egyszerre felbőgnek a motorok a célegyenesben, az még a Ring teljesen ellentétes oldalán ülve is hátborzongató élmény, és segít megérteni azt, hogy miért tudnak sokan beleszeretni ebbe a sportágba.
Látva a tényleg szédítő sebességet, és átgondolva, hogy micsoda elképesztő vezetni tudás, összpontosítás és figyelem szükséges egy pilótától ahhoz, hogy teljesítsen egy versenyt, az ember gondolkodás nélkül megemeli a kalapját ezek előtt a sportemberek előtt.
Horrorisztikus árak és ingyen víz
Ez a tisztelet testet is ölt a versenyeket lezáró tiszteletkör idején, amikor valamennyi pilóta – helyezéstől függetlenül – megkapja a megérdemelt vastapsot a nagyérdeműtől. Jogosan. Egyébként, ha nem lenne az embernek naptára, akkor is pontosan tudná, hogy a versenynapon van, mert amíg a futamok idején alig van sor a büféknél, a shopokban, vagy éppen a WC-k előtt, addig a szünetekben akár húsz percbe is telhet, mire bárhová bejut, vagy feltölti a kulacsát vízzel. Amúgy nagy áldás az ingyenes vízvételi hely, mert a fél literes üdítő kereken ezer forintot kóstál, és nem árt egy kis hazaival sem készülni, mert a kétezerötszáz forintos lángost, vagy az ötezerért kapható gyrost és hamburgert figyelembe véve könnyű belátni, hogy meglehetősen drága tud lenni egy komolyabb családi ebéd a Ringen…
Kiváló ötlet volt, hogy a Pilótaparádén egy magyar gyártmányú, nyitott tetejű Ikarus busszal vitték körbe a versenyzőket. Fotó: Kovács Attila
Jön a futam, előtte azonban lezajlik a háromnapos program egyik legnagyobb flashmobja: a pályamunkások – akik az edzések és futamok közötti szünetben nem csupán takarítják a pályát, de a kocsik abroncsairól leváló, aszfaltról összeszedett gumidarabkákat galacsinokká gyúrják és jó szívvel kidobálják a kerítésnél sokasodó, ereklyékre sóvárgó rajongóknak – összeállnak, és miután elcsendesítik a publikumot, rázendítenek az „Érik a szőlőre”. (A különleges előadás megnézhető a futamról szóló vasárnapi beszámolónkban, amelyet ide kattintva olvashatnak el.) Vastapsot kapnak, amelynek örömére két munkás hason csúszik a sóderágyban. A szurkolók ezt is bőszen honorálják, a taps még hangosabban zúg.
A Ringen is büszkeség magyarnak lenni
A rajt előtt pár perccel felhangzik nemzeti imádságunk, a Himnusz. A szívet melengető dallamot hallva jóleső érzéssel és kifejezett büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy 1986 óta minden évben rendezhettünk futamot.
Az pedig külön kiemelkedő eredmény, hogy összesen alig több, mint húsz ország büszkélkedhet csak saját futammal – ez a szám évről évre változik, jövőre előreláthatóan huszonegy országban rendeznek majd huszonnégy futamot –, ám ezek egyike mégis a Magyar Nagydíj lehet, ráadásul éppen a napokban derült ki, hogy további évekre, egészen 2032-ig megkaptuk a rendezés jogát.
„Super Max” utcahosszal nyert
A hétvége csúcseseménye természetesen a Formula–1-es versenyfutam, amely azonban túlságosan is papírformára sikeredik. A tavalyi világbajnok, Max Verstappen ugyan csak a második rajtkockából indul, ám mire állóhelyünk előtt először elszáguldanak, már vezet, ráadásul a két McLaren is megelőzi Hamiltont. Mint később kiderül: a verseny ezzel el is dőlt. Bár előttünk kivetítő nincs – ez egy elég nagy hiányosság, mert amíg a célegyenes és a tribünök környékén kilenc kivetítő segíti a szurkolókat az események követésében, addig az állóhelyi részeken lényegében egy sincs –, szabad szemmel is egyértelműen látszik, hogy „Super Max” előnye körről-körre folyamatosan nő a két McLarenhez képest. A futam felénél már lekörözi az utolsókat, és még a kerékcserére is simán kimehet, mert az új gumikkal is az első helyre jön vissza. Nem volt kérdés, hogy ha nem csúszik ki, vagy nem áll le a kocsija valamiért, akkor megnyeri a futamot, és látva a különbséget közte és a többiek között, az sem kérdés, hogy idén is világbajnok lesz.
A 38. Magyar Nagydíjat megnyerő Max Verstappent, a Red Bull pilótáját ünneplik a nézők a Hungaroringen. Fotó: Kovács Attila
A kockás zászlót értelemszerűen nem látjuk a paddock és a boxutca takarásából, ám a tribünön ülő narancssárga embertömeg hatalmas üdvrivalgásából megtudjuk, hogy a regnáló és leendő világbajnok, Max Verstappen áthaladt a célvonalon és megnyerte a 38. Formula–1-es Magyar Nagydíjat a Hungaroringen. A holland és az osztrák himnusz lassan már úgy hozzátartozik a győzelmi ceremóniához, mint a pezsgőzés, hiszen az osztrák „Vörös Bika”-csapat eddig az összes idei futamot megnyerte, és a tizenegy „bika-diadalból” kilenc alkalommal a holland pilóta ünnepelhetett.
Hős parkolóőrök és rendőrök
Vége a futamnak, vége a három napos versenyhétvégének. Egyfelől egy kissé kiüresedve, másfelől meg élményekkel bőven gazdagodva bandukolunk a parkolóba. Ki kell emelni a II/B parkolónál dolgozó biztonsági őröket, és az ott lelkiismeretesen szolgálatot teljesítő, fiatal rendőröket. Miután látható, hogy jó ideig esélytelen kijutni a parkolóból a szurkolói buszok és a tengernyi autó miatt, beszélgetésbe elegyedünk velük. A biztonsági őrként dolgozó hármastól megtudjuk, Nagykanizsáról érkeztek, ketten közülük ráadásul férj és feleség. Az is kiderül, hogy három napja állnak a vártán, hőségben, porban, szélben, és mégis mosolyogva engedtek be minket mindhárom reggel, és mosolyogva köszöntek el tőlünk, amikor kihajtottunk a parkolóból. Látva, hogy a gyermekeimmel vagyok, vízzel kínáltak bennünket. Ugyanígy elismerés jár a kapunál forgalmat irányító rendőröknek, akik szintén hősies munkát végeztek egész napos szolgálatukkal és rátermettségükkel, ami nélkül bizony káoszba fulladhatott volna a közlekedés.
Tömött sorokban érkeznek a szurkolói buszokhoz a Magyar Nagydíj nézői vasárnap este a Hungaroring II/B parkolójánál. Fotó: Kovács Attila
„Ugye, jövünk jövőre is?”
Alighogy kiérünk a parkolóból és elindulunk hazafelé, borítékolni merném, hogy mi lesz az első kérdése a fiamnak. Csakhamar el is hangzik: „Ugye, jövünk jövőre is?” Nem mondok nemet, mert ez a „száguldó cirkusz” egészen jó volt, sokkal, de sokkal jobb, mint előzetesen gondoltam. Bár egy Puskás Arénás telt házas válogatott meccs és egy Formula–1-es futam közül én most is a meccset választanám, azért mégiscsak megtörténhet, hogy jövőre is kint leszünk majd a Hungaroringen.
Július közepén ugyanis nem rendeznek válogatott meccseket…
Vezető kép: Lance Stroll, az Aston Martin versenyzője a Hungaroring 11-es kanyarjánál a 38. Magyar Nagydíj pénteki szabadedzésén. A szerző felvétele
Facebook
Twitter
YouTube
RSS