Egy kifejezetten rosszindulatú, a kommunistákhoz csak karriervágyból csatlakozó ügynök képével illusztrálni a diákoknak szóló tankönyvet? Úgy fest, még 2020-ben is belefér. Egy olvasónk hívta fel a figyelmet arra, hogy a NAT idén megjelent könyvének (Magyar Nyelv 9.) kommunikáció című fejezetét egy Hegedüs Gézáról készült joviális fotó és egy tőle származó versidézet nyitja meg. Hegedüs valaha nagyon népszerű ifjúsági író volt, de ahogy a diktatúra legtöbb ismert alkotója, ő is a rezsim hálózatához tartozott. Kemény jelentéseket adott mások mellett Ignotus Pálról, és külön tervvel is jelentkezett a magyar antikommunista emigráció bomlasztására. Jutalma megvolt: zsákszámra jelentek meg a könyvei. S ami a legszebb: évtizedekig azon a Színművészetin tanított, ami még most is kultúrharc egy legfontosabb színtere.
„Hazám: magyar nyelv – igék, főnevek / és melléknevek kincses birodalma – / jó ezredév formálta műremek! / Varázsodat a lélek befogadja, // újult erőt adsz minden munkanapra / és elringatsz, ha békén pihenek. / Valóság lesz a képzelet kalandja, / ha szavaidban értelmet nyerek.”
Ezek a sorok vezetik be a Magyar Nyelv 9. Kommunikáció című fejezetét.
Az idézet Hegedüs Gézától származik, és különösen azért érdekes, mert olyan ember írta, aki gátlástalanul kihasználta azon írótársait, akinek szintén a magyar nyelv, a magyar kultúra volt mindenük. Akik hazátlanná váltak 1956 után, mert nem kedvük sorfalat állni a Kádár-rezsim szánalmas, szomorú bohózatához. Hegedüs Géza „Hargitai Gábor” fedőnéven éppen azokról jelentett, akiknek „kincses birodalma” volt a nyelv, és az alkotásba menekültek a hazátlanság elől.
Fokozzuk? Olyan írókról jelentett, akiknek könyvei nem jutottak el millió lakásba, mert nem hódoltak be a kommunizmusnak.
Hegedüs jól dolgozott Londonban
Három évvel ezelőtt, 2017-ben írtuk meg, hogy a Kádár-diktatúra egyik népszerű írója, Hegedüs Géza az állambiztonság ügynöke volt.
Elsődleges ügynöki feladata a londoni magyar emigráció bomlasztása, megfigyelése volt. Azaz azokra az emberekre állították, akiknek többsége a rezsim elől menekült el. Hegedüs besúgói munkáját megfelelően végezte, még könyvet is írt a témában. Bár munkájával elégedettek voltak a hírszerzésnél, 1964-ben kizárták, mert hasznosabbnak vélték Magyarországon bevetni. Ezért javasolták átadását a III/III-nak.
Hegedüs Géza különösen rosszindulatú jelentéseket tett az állambiztonság egyik kiemelt célpontjáról, Ignotus Pálról, de Faludy Györgyről is, közben a Kádár-rendszer minden kiváltságát élvezte. Például évtizedekig tanított azon a Színművészetin, amely a kommunisták és posztkommunisták egyik legfontosabb keltetőjévé vált (a Marx Károly és az ELTE mellett). Ma általános iskola viseli az ügynök nevét. [Meddig?] És a diákoknak készített tankönyvben is jókora fotóval reklámozzák – a Kommunikáció fejezet nyitóoldalán. Kérdés, hogy milyen kommunikációról van szó? A titkos, állambiztonsági kommunikációt egészen jól végezte. [Jellemző a magyar médiára, hogy nem tartották érdemesnek a hír átvételét. Holott a kor egyik legfuttatottabb, legnépszerűbb és éppen az ifjúságnak alkotó írójáról van szó…]
Pedig Hegedüs olyan lojális, titkos bábuja volt a rezsimnek, hogy még alá sem kellett írnia a beszervezését. Az iratokból tudjuk, hogy azért nem körmölte alá a nevét, mert nem akarták „elrettenteni”, és mindenféle formaságok nélkül is megbíztak benne. Az író 1961 telén már beszervezett hálózati emberként érkezett meg Londonba, ahol a baráti látogatások, találkozások ürügyén felmérte a helyzetet.
Első jelentését már ott, Angliában leadta, miután találkozott a londoni rezidentúra „Kárpáti” fedőnevű fedett tisztjével. Utóbbi egyébként a hírszerzéstől saját elmondása szerint kirúgott (valójában valószínűleg civil pályára helyezett) Kanyó András volt, aki később újságíróként, Berkesi Andráshoz hasonló propagandistaként dolgozott, majd kiadta emlékiratait. Kanyó elképesztő életútjával több cikkben is foglalkoztunk, a rendszerváltás után PR-céget alapított, amelyben rádiósként induló fia, Kanyó László is részt vett.
Ignotus Pál ellen mindent és mindenkit bevetettek
De térjünk vissza Hegedüshöz: a Kanyó százados által leadott jelentésben Ignotus Pálról esett a legtöbb szó, akit az irat – tehát Hegedüs, illetve az általa kifaggatott emigránsok – szerint sokan nem kedveltek. Ez természetesen örömmel töltötte el a hírszerzés embereit, hiszen a Rákosiék által hazacsalt, majd bebörtönzött szociáldemokrata író-szerkesztő 1956-os emigrálása után kiemelt célpontnak számított.
Egyrészt izolálni, másrészt beszervezni, harmadrészt hazacsábítani próbálták, nagyrészt sikertelenül. Írtunk arról a szomorú, már-már szürreális történetről, amelynek az ex-katpolos Kardos György, Ignotus és ügynök-felesége, Mátay Florence volt a főszereplője.
Hegedüsnek az sem jelentett túl nagy gondot, ha barátairól kellett jelentenie: „Szabó Zoltán: iskolatársa és igen jó barátja Hegedüsnek. […] Szász Béla szintén igen jó barátja dr. Hegedüsnek. […]”.
Pszichológiai és kutatói szempontból különösen érdekes az a jelentés, ahol Hegedüs ügynök már javaslatot is tett (Budapest, 1961. április 7.): „Kijelentette, hogy véleménye szerint elérkezettnek látja az időt arra, hogy az emigrációval foglalkozó hivatalos szerveink fokozzák azt a bomlási folyamatot, amely jelen esetben az angliai emigrációnál is megindult.
Helyes lenne, ha a velünk határozottan nem szemben álló és az otthon után vágyódó személyeket elkülönitenénk, esetleg meg is nyernénk, vagy szembeállitanánk az emigráció ellenséges részével. Szerinte ennek érdekében fel lehetne használni ugy a hazai, mint a külföld számára megjelenő magyar sajtót. Ezen munkába a nemrég szerzett külföldi tapasztalatai alapján hajlandó lenne tevékenyen bekapcsolódni. Közölte, hogy az említett irányba már tett is lépéseket.”
Ez az, ami igazán visszataszítóvá teszi ügynöki munkáját.
Felemelő lenne látni, hogy 2020-ban nem egy egykori, lebukott, és önként jelentkező ügynököt reklámozunk a gyerekeknek, hanem esetleg olyan valakit, aki az irodalomtörténészek hasonlóan vagy még inkább nagyra tartanak. Gondoljunk csak arra az Ignotus Pálra, akiről Hegedüs jelentett, vagy arra a Cs. Szabó Lászlóra, aki rettenetesen megszenvedte a lejáratást és a bomlasztást. Az ő történetét a kirívóan aljas író-ügynök, Kutasi Kovács Lajos kapcsán már korábban megírtuk.
Fotók: Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS