Hengerelt, és középdöntős a kézilabda-csapatunk!

Szellemesség, erő, fegyelmezettség, higgadtság – ez jellemzi a férfi kézilabda-válogatottunkat, amely a surranópályán immár középdöntős az Európa-bajnokságon. Sőt, nem egyszerűen középdöntős, hanem csoportelsőként jutott oda. Lehengerlő, lúdbőrös győzelmet arattunk Izland fölött; nagyon rég láttunk ennyire stabil és magabiztos magyar csapatot férfi kézilabdában.

Az Európa-bajnokság előtt Nagy László, a kézilabda szövetség férfi szakágért felelős alelnöke is úgy fogalmazott, hogy nem érdemes túlzott elvárásokat megfogalmazni a tavalyi vb óta alaposan megfiatalított, átalakított válogatottunkkal szemben. Ehhez képest a csapat bátran kihúzhatja magát, hiszen nyitányként legyőzte az oroszokat, majd döntetlenezett a tavalyi világbajnokságot és a négy évvel ezelőtti olimpiát is megnyert dánokkal, és úgy várta az izlandiak elleni meccset, hogy saját kezében a sorsa, és már egy döntetlennel is továbbjutó.

A kezdéssel nem is volt gond, hat perc alatt elhúztunk három góllal, ekkor azonban megrázta magát az ellenfél, és kezébe vette a meccs irányítását. A következőkben ugyanennyi idő alatt ők lőttek hatot, és egész más volt a szánk íze, amikor már nem 3:0 volt ide, hanem 3:6 oda. A félidő második fele is hasonló hangulatban telt, próbáltunk futni az eredmény után, de nyögvenyelős volt a futás, és a néhány percig két-három gólon mozgó hátrányunk elkezdett három-négyen mozogni, majd jött a mélypont, amikor már öt gólnyi távolságból néztük az északiak hátát. A félidei tragédiától az mentett meg minket, hogy a balszélsőnk, Bóka betalált az utolsó percben, majd Mikler védése után ismét őt indították, és megint élt az eséllyel.

Bánhidi Bence világklasszis teljesítményt nyújtott, nem bírta tartani az ellenfél. Fotó: m4sport.hu

Bő öt percig a második félidőben sem változott semmi, aztán begyújtottuk a rakétákat. Öröm volt nézni, milyen levakarhatatlanul és eltökélten kezdtünk feljönni az izlandiakra. A 41. percben már egyenlítettünk, majd egy darabig egyenlő körül ingott az állás, de itt sem volt megállás. Tizenkét perccel a vége előtt már újra vezettünk. Nem volt orvosság a magyar henger ellen, beállóban a rendre üres helyre érkező Bánhidi megállíthatatlan volt. Egyre nagyobb lett a különbség, az izlandiaknak sietőssé vált, mi pedig végig elképesztő nyugalmat árasztva, minden hibát megtoroltunk. Volt, hogy kilenc perc is eltelt két izlandi gól között, amiben a stabil védekezésünk és az ellenfél szemét is kivédő Mikler Roland keze egyaránt vastagon benne volt. A nézőtéren eközben egyre sírósabbra fordultak a dán arcok is, hiszen ők csak izlandi győzelem esetén juthattak volna tovább. Már sejtették, amit mi is. Ez akkor vált csaknem biztossá, amikor az utolsó négy percre ráfordulva négy gólra növeltük az előnyünket. Ekkor már zajlott az izlandiak következő, ezúttal hétperces és egészen a végső dudaszóig tartó gólínsége. Mi ezalatt berámoltunk nekik hármat, így végül imponáló különbséggel nyertünk. Ennek azért van különleges jelentősége, mert ezt a mai eredményt visszük magunkkal a középdöntőbe, ahova így nemcsak két ponttal, hanem jó gólaránnyal is érkezünk.

Magyarország–Izland 24:18 (9:12)
Magyarország: MIKLER – Hornyák P. 1, Máthé D., Sipos A., BÁNHIDI 8, Ligetvári 1, Győri 3. Csere: Székely M. (kapus) BÓKA 4, SZITA 4, Balogh Zs. 2 (1), ifj. Rosta M., Nagy B. 1.
Kiállítások: 8, ill. 8 perc
Hétméteresek: 3/1, ill. 4/0