Joe Biden gazdasági terveit is meghatározza a keddi döntés, amelyben eldől, hogy a két betöltésre váró szenátori szék demokrata vagy republikánus politikusokhoz kerül-e. Ha a republikánusok kerülnek többségbe, a választott elnöknek valószínűleg le kell mondania reformterveiről.
A novemberi amerikai elnökválasztás mellett a kongresszusban is választásokat tartottak, ahol az alsóházban a felméréseknek megfelelően a demokraták fölényes győzelmet arattak. A szenátusban – felsőház – szintén voltak választások, a székek harmadát újították meg – a 100 fős testületben a 6 évre szóló mandátumokat rotálva ítélik oda, kétévente a szenátusi helyek harmadáról voksolnak az amerikaiak – a felmérések itt kiélezett versenyt hoztak, és a szavazás még mindig nem dőlt el: két helyről holnap döntenek és ezek egyben azt is eldöntik, hogy milyen többségű lesz a felsőház – írja a Portfolio.
A felmérések novemberben rendkívül kiélezett versenyt mutattak az addig republikánus többségű szenátusban, és a választási éjszakán is republikánus győzelmet hirdethettünk ki, ugyanis a 100 székből 50-et a republikánusok már biztosan megnyertek, a demokraták 48 széket szereztek, két helyen pedig nem dőlt még el a választás – itt tartanak megismételt fordulót holnap. Mindkét választást Georgiában tartják, ahol Joe Biden meglepetésre legyőzte Donald Trumpot az elnökválasztáson: az egyik választáson az inkumbens republikánus David Perdue szenátor mérkőzik meg Jon Ossoff demokrata kihívóval. A másik választás speciális, mert ott Johnny Isakson szenátor lemondása miatti megüresedett székért megy a harc: a republikánus oldalról Kelly Loeffler verseng a demokrata Raphael Warnock-kal. A republikánusoknak duplán keserű lehet a szájíze: egyrészt a novemberi választáson Perdue-nak mindössze 0,77% kellett volna ahhoz, hogy megtartsa a székét (és ezzel a republikánusok 2 évre megtartsák a többséget), másrészt most mindkét helyen demokrata előnyt mérnek a felmérések.
Loeffler esetén nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert ott több jelölt is elindult novemberben (a nagy pártoknak sem csak egy jelöltje volt), és ott Warnock akkor mindössze a szavazatok 32%-át szerezte meg, 7%-pontot verve Loefflerre, viszont a sokszereplős mezőny miatt ebből nem tudunk következtetést levonni. A felmérések viszont Warnock-előnyt mérnek. A hibahatáron belüli felmérések tehát mindkét választáson demokrata győzelmet jósolnak, ezzel pedig 50-50 lenne az állás a szenátusban. Ha ez történik, akkor a szenátus elnökének a szavazata dönt – ő pedig nem más, mint a megválasztott demokrata alelnök, Kamala Harris. Ezzel lehetségessé válna, hogy a demokraták a képviselőház után a szenátusban is többséget szereznek.
A republikánusoknak elég csak 1 helyen diadalmaskodniuk, és biztosított számukra a többség (az alelnöknek ugyanis normál esetben nincs szavazati joga, csak akkor, ha a voksolás nem hoz eredményt). Egyelőre lehetetlen megjósolni a választás kimenetelét, mert a felmérések eredménye hibahatáron belül van, másrészt a részvétel jellemzően alacsonyabb, mint az első fordulóban – ez pedig tovább rontja a felmérések pontosságát.
A szenátusi többségre a demokratáknak azért van szüksége, mert nélküle Joe Biden nagyszabású tervei aligha valósulnának meg (a felsőháznak nem csak reprezentatív szerepe van az Egyesült Államokban, a törvények jelentős része átfut rajta, de számos diszkrecionális jogköre is van). Fontos paradigmaváltást ígért Biden a külügyek terén – például a nemzetközi szervezetekbe való visszalépést –, de egy republikánus többségű szenátus itt könnyen keresztbe tehet neki, hiszen a nemzetközi egyezményeket a felsőháznak is jóvá kell hagynia.
A másik fontos terület, ahol a szenátus keresztbe tehet az elnöknek, a gazdaságpolitika. Joe Biden nem kevés ígérettel vágott neki a választásnak, olyan jelentős gazdaságpolitikai programot állított össze, amely teljes paradigmaváltást hozna Trump jobboldali gazdaságpolitikájával szemben:
-
Biden 1700 milliárd dollárt költene klímavédelmi célokra 10 év alatt, ezeknek jelentős része infrastruktúra-fejlesztés és technológiai beruházás lenne.
-
300 milliárd dollárból hajtana végre kutatás-fejlesztési beruházásokat,
-
400 milliárdos kormányzati vásárlásokkal pedig célzottan támogatná az amerikai feldolgozóipart.
-
Emellett az egészségbiztosítás átalakítása 750 milliárd dollárba kerülne 10 év alatt.
Mindennek természetesen jelentős költségvonzata van, amelyet a kormányzat adóbevételek-emelésével kínálna fedezni, összesen 4000 milliárd dolláros adóbevétel-növekedést generálva 10 év alatt:
-
a személyi jövedelemadó felső kulcsát 37-ről 39,6%-ra emelné vissza,
-
a társasági adót 28%-ra emelné (ezt korábban Trump csökkentette 21%-ra, Sanders és Warren 35%-os adókulcsot ígértek).
-
Növelné a vállalatok külföldön szerzett jövedelmének adóját 10,5%-ról 21%-ra.
-
A tőkenyereség 1 millió dollár feletti része a személyi jövedelemadó felső kulcsával adózna (a vagyonosokat büntető adó rendkívül szokatlan az Egyesült Államok történetében).
-
Emellett szociális hozzájárulási adót vetne ki az évi 400 ezer dollár feletti jövedelmekre,
-
valamint felszámolna egy sor adókedvezményt, és szigorítaná az adóelkerülésre vonatkozó szabályokat.
Csakhogy amennyiben republikánus többségű marad a szenátus, akkor ezeket az intézkedéseket Biden alighanem elfelejtheti, mert az ellenzéki attitűdökkel bíró (és épp egy jobbra tolódást átélő) Republikánus Párt nem szavazná meg sem az adóemelést, sem a költségvetési kiadások növelését, hiszen ez volt a párt egyik legfőbb kampánytémája. Természetesen a republikánusoknak is fontos a választás, hiszen a többséggel érvényre tudnák juttatni politikai céljaikat, és blokkolhatnák a kormányzati tevékenységet is, megakadályozandó, hogy az egyes intézkedésekkel a demokraták politikai tőkét építsenek.
A republikánus párt identitásválsága egyáltalán nem mellékes szempont a választáson: a párton belül két markáns tábor alakult ki a választás után. Az egyik csoport az, amelyik Trump köré szerveződve nem hajlandó elismerni a választási vereséget – ők azok, akik keresetekkel, újraszámlálási kérelmekkel folyamatosan támadták az eredményt. A másik tábor sokkal kompromisszumkészebb, mérsékeltebb, ők már elhatárolódtak az elnök kijelentéseitől a választás után is. Az előbbiekhez tartozik a korábbi elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz is (Trump egykori ellenfele az előválasztásokon), a másik csoport jeles képviselője többek között az elnökjelölt Mitt Romney. A republikánusok között jelenleg még a trumpisták a dominánsabbak – mivel az elnök még hivatalban van, így ez nem is meglepő. Mivel Trump a georgiai választások folyamatos támadásával aktívan szerepelt a helyi híradásokban, az elemzők szerint a választás egyben egy Trumpról szóló népszavazás is – ha a republikánusok elveszítik a novemberi előnyüket, az egyértelműen az elnök választások utáni viselkedésének a következménye lesz. Ilyenformán a választás egyben a republikánusok számára is kijelölheti az utat, és eldöntheti, hogy a trumpisták vagy a mérsékeltek kerülnek domináns pozícióba a következő évekre.
Forrás: Portfolio; Fotó: MTI/AP/Carolyn Kaster
Facebook
Twitter
YouTube
RSS