Ítéletet mondtak a Soros-szervezetek – Újra megszűnt a jogállam

Jogállamiság: sokszor halljuk ezt a fogalmat abban a kontextusban, hogy Magyarországon és Lengyelországban nem létezik. Ez a nyugati, multikulturális nyílt társadalmak kiváltsága. Benne van a mindennapokban, és ahol jogállamiság van, ott a Nap is fényesebben süt a jogállamban élő állampolgárokra, akik jogállamisággal telített levegőt szívhatnak. Vagy mégsem? Sosem fog kiderülni, mert azon túl, hogy az számít jogállamnak, ahol a brüsszeli fősodortól el nem hajló politikusok vezetik az országot, és eleget tesznek a Soros-féle álcivil szervezetek legapróbb követeléseinek is, a jogállamiságnak még mindig nem létezik pontosan körülhatárolt fogalma.

Ennek ellenére álcivil intézetek és az Európai Bizottság rendszeresen készítenek jogállamisági jelentéseket. Utóbbi testület a sokat hangoztatott átláthatóság követelményének – legalább látszólagosan – eleget téve az idei jelentésükhöz kikérte a tagállami civil szervezetek véleményét is. Nem volt rest a Soros-hálózat, megtették a magukét: közös dokumentumot nyújtottak be a Bizottságnak, amelyben természetesen hangot adtak elégedetlenségüknek a magyar jogállamiság helyzetével kapcsolatban. Ahogyan a konditeremben készített tükrös szelfi sem maradhat el, különben tudjuk, hogy meg sem történt, úgy az álcivilek is közleményben tudatták a nagyérdeművel, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza… helyett a gazdájuk – írja a Tűzfalcsoport. A közleményből megtudhattuk, mely szervezetek járultak hozzá a Magyarországot elítélő következő jogállamisági jelentéshez. Merthogy ne legyenek kétségeink, az ítélet már megvan, meghozói pedig a következők:

• Amnesty International Magyarország
• Eötvös Károly Intézet (EKINT)
• K-Monitor
• Magyar Helsinki Bizottság
• Mérték Médiaelemző Műhely
• Political Capital
• Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)
• Transparency International Magyarország

Egyáltalán nem meglepő, de ezek a szervezetek mind, kivétel nélkül a finanszírozásuk jelentős részét a jó öreg milliárdos spekulánsnak köszönhetik. A támogatásért cserébe a legkevesebb, amit tehetnek, az a hazaárulás és a feljelentgetés Brüsszelben, különféle válogatott hazugságokkal és ferdítésekkel. Külön pikantériája a dolognak, hogy az az EKINT aggódik a jogállamiság helyzetéért Magyarországon, amelynek igazgatója, Fleck Zoltán kijelentette: nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről, de ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után.

Akkor most hogy is van ez? Csak úgy fel lehet függeszteni a jogállamot? Illetve azt lehet felfüggeszteni, ami létezik, hát akkor mégiscsak jogállamiság uralkodik hazánkban? Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint a Sorost kiszolgáló, egyébként jogász végzettségű ideológus szerint a saját céljaik érdekében a törvényeket és a jog uralmát sutba lehet dobni. A legrosszabb vészkorszakot idézi ez a kijelentés – ahogy mondanák a balliberálisok, amennyiben egy jobboldali szájából hangozna el ugyanez a mondat.

Az álcivil sorosista szervezetek ítélete röviden összefoglalva, a teljesség igénye nélkül a következő (a Tűzfalcsoport cáfolataival együtt):

A bírói önigazgatással kapcsolatos rendszerszintű problémák továbbra is veszélyeztetik a bíróságok függetlenségét.

Egyik kedvenc szókapcsolatunk a „rendszerszintű probléma”: ezt használják akkor, ha nincsenek tulajdonképpen érveik, csak „nem tetszik a rendszer”.

Az új kúriai elnök megválasztása veszélyezteti a bírák szervezeten belüli függetlenségét.

Ezt a megállapítást az Országos Bírósági Tanács (OBT) kijelentésére alapozzák. Arra az OBT-re, ami hogy, hogy nem, velük tart fenn közreműködést annak kapcsán, hogy Magyarországon a bíróságok függetlensége és a bírák önkormányzatisága hogyan erősödjön. Az OBT által megrendelt anyagban részt vett az EKINT és a Magyar Helsinki Bizottság.

A magyar bírósági rendszerbe kódolva van, hogy a bírák többsége fél véleményt nyilvánítani szakmai kérdésekben, tartva attól, hogy amiatt hátrány éri őket.

Persze, csak annyira, mint kedvenc bírónőnk, Sándor Zsuzsa. Nemhogy a szakmai véleményüket nem félnek elmondani, a politikait sem.

A kormány visszaél a rendkívüli helyzettel és a koronavírus okozta válsághelyzet kezelésére kapott felhatalmazást arra használja, hogy a közpénzeket a rendszer kegyeltjeinek a zsebébe juttassa, miközben az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat kárpótlás nélkül kifosztja. Ez történt például a turisztikai támogatásokkal is, ahol a 2018 óta kiosztott 300 milliárd forint állami támogatásból 200 milliárd forint az igénylők mindössze fél százalékához került. Eközben az önkormányzatok elvesztették a bevételeik számottevő hányadát és a kormány arról sem feledkezett meg, hogy tovább csökkentse a saját elszámoltathatóságát: rendeletben írta elő, hogy a közérdekű adatok megismerése iránti igényeket a szokásos 30 nap helyett akár 90 napig nem kell teljesíteni.

Tudjuk, hogy a baloldali önkormányzatok azon sírnak, hogy őket a kormány megsarcolta. Holott az idei költségvetésben – a járvány és gazdasági válság ellenére – több pénz jut az önkormányzatoknak. Nyilván fájó pont a 2019-ben egy kis hatalomhoz, és nem utolsó sorban pénzhez jutott baloldali polgármestereknek, hogy kiesnek a parkolási díjak és az iparűzési adó fele, csakhogy ezek az összegek jelenleg a magyar emberek zsebében maradhatnak. Hát ennyire sajnálják ott hagyni? És ha tönkremennek a kerületekben, városokban működő vállalkozások, akkor ki fog adót fizetni?

A független sajtó munkáját változatlanul, a már többször ismertetett módszerekkel akadályozza az állam, mely különösen a járvánnyal kapcsolatos információkhoz való hozzáférést nehezíti meg. Ezen felül a közérdekű adatokhoz való hozzáférést is tovább nehezítették, mely ellen az Alkotmánybíróság nem lépett fel.

Nagyon fáj az Index (ami helyett lett másik) és a Klubrádió (ami online még mindig megy) ügye a balliberálisoknak. Ki is mondta anno, hogy akinek tévé kell, az vegyen magának? (Segítünk: Medgyessy Péter szocialista ex-miniszterelnök.) Az akkor vicces volt, ugyebár. Sajnos van elég tévé és újság, online felület, ahol a „járvánnyal kapcsolatos információkat” megoszthatják, mármint a saját olvasatuk szerint, leginkább ferdítve, ha nem éppen teljesen meghamisítva azokat. Nem véletlenül pánikoltak be akkor, amikor a járvány első hulláma idején szigorította az Országgyűlés a büntetőjogi tényállásokat, és az álhírek terjesztését büntetni rendelte.

A társadalmi egyeztetés tulajdonképpen megszűnt: nemcsak az Alaptörvény kilencedik módosítását, de egy sor más, az alapjogokat érintő jogszabályt a kötelező társadalmi egyeztetés nélkül vagy annak kikerülésével nyújtottak be az Országgyűlésnek.

Nem lehetséges minden egyes kérdésben társadalmi egyeztetést folytatni, mert ellehetetlenítené a döntéshozatalt, arról nem is beszélve, hogy nem érthet mindenki minden témához, ezért nem is kell mindenkit mindenről megkérdezni. Azért élünk képviseleti demokráciában, hogy megbízzunk a saját érdekeink képviseletével embereket, akiknek aztán az lesz a dolguk, hogy ezekért küzdjenek. Egyébként meg ha van olyan európai kormány, amit nem lehet azzal vádolni, hogy ne kérné ki a polgárok véleményét a társadalmat érintő fontos kérdésekben, akkor az a sorban a tizedik nemzeti konzultációt folytató magyar kormány.

A veszélyhelyzet és a felhatalmazási törvények a kormány túlhatalmához vezettek, amit a nyáron elfogadott jogszabályi változások bebetonoztak, és a kormány a felhatalmazást sok esetben az alapjogok korlátozására használta fel.

Azt hittük, hogy ezeknél a jogvédő szervezeteknél tanult jogászok dolgoznak. Vagy rosszul gondoltuk, vagy tudatosan írnak valótlanságokat. Tehát: a veszélyhelyzet kihirdetése és alkalmazása lehetőséget ad a végrehajtó hatalomnak arra, hogy gyorsan hozzon döntéseket. A helyzet rendkívülisége pedig rendkívüli válaszokat is igényel, ezért ilyen esetben – az Alaptörvényben foglaltak szerint – bizonyos alapjogok a szükséges és arányos mértéken túl is korlátozhatóak. Például így lehet elrendelni kijárási tilalmat. De ugyanígy az így meghozott döntések teszik lehetővé az ingyenes parkolás és a hiteltörlesztési moratórium bevezetését is. Reméljük, elég világos a magyarázat. Egyébként meg ne tegyenek úgy, mintha nem ugyanez lenne a helyzet minden európai országban. A teljes, angol nyelvű sorosista jelentés az erős idegzetűek számára itt érhető el.

Tartsd fenn a nyomást. Ne engedd fel. Folyamatosan próbálj ki új dolgokat, hogy bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Ahogy az ellenfél kiismer egy taktikát, vágd lágyékon valami újjal. Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására

– így szól Saul Alinsky A radikálisok 12 szabálya című írásának nyolcadik pontja. Ezt a taktikát alkalmazza a Soros-hálózat a magyar kormány ellen. Hihetetlen teljesítmény, hogy a folyamatos, hazai és nemzetközi nyomás ellenére, az álhírekkel és nemtelen támadásokkal küzdve is képesek maradandót alkotni Magyarországon. Nem utolsó sorban pedig egyúttal a járványkezeléssel és a gazdasági válsággal is küzdeni. Ezért teszünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy leleplezzük a támadások mögött álló globalista hálózatot.

Forrás: Tűzfalcsoport; Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet