Jönnek-jönnek a bronzérmek…

A szombati ezüstös-bronzos nap után reméltük, hogy vasárnap lehet még kicsit fényesíteni a felhozatalt, és erre meg is volt az esélyünk. Elsősorban a férfi párbajtőrcsapatunkban és Bácsi Péterben sejtettük azt az erőt, amely aranyéremig menetelhet. A kiválóan induló nap végül felemásra sikerült, hiszen a végén egy újabb bronz került a magyar gyűjteménybe.

Sidi Péter egyszer már lőtt döntőben Rióban, és joggal reméltük, hogy ha a 3×40 lövéses sportpuskában képes volt már világbajnoki címre, akkor a döntőbe jutás sem lesz neki túl nagy falat ebben a versenyszámban. Ehhez képest a csalódást keltő 34. helyen végzett – utóbb megtudtuk, hogy kissé eltaktikázta magát. Műszaki háttere volt a dolognak, mert Sidi olyan felszereléssel érkezett az olimpiára, amellyel elsősorban a légpuskára összpontosított. Ez ott 5. helyet ért, legerősebb számában viszont csupán a mezőny utolsó harmadába fért be. Ugyanitt Péni Istvánnak majdnem összejött a siker, hiszen 12. lett, és mindössze két körrel maradt le a döntőről.

A nap egyik komoly reménysége, Bácsi Péter kora délután kezdte meg a szereplését a 75 kg-os kötöttfogású birkózók között – nem akárhogy. Első két ellenfelét technikai tussal verte (leléptetés 8:0-s állásnál), és a harmadik, azeri ellenfelének is csak annyi sikerélmény jutott, hogy végig kihúzta a meccset, ő ugyanis 5:0-ra kapott ki. Az elődöntőben a dán Mark Madsennek sem volt semmi komoly ötlete arra, miként lehetne lebirkózni Bácsi Pétert, így inkább más eszközhöz folyamodott. Egyik fél sem tudott akciót végigvinni, a vezetőbíró viszont folyamatosan a dánt látta aktívabbnak, így Bácsi Péter hiába védekezte ki a második, illetve a harmadik intése után következő parterhelyzetet is, a harmadik után már büntetőpont is járt a dán javára. Ezzel az 1:0-s soványka előnnyel aztán Madsen már szépen elvolt az utolsó két percben, és az ő részéről nem nagyon zavarta a török bírót a visszafogott támadási hajlandóság. A dán nem akart birkózni, azt akarta, hogy Bácsi se birkózzon, és végső soron sikerrel járt. A bronzmeccsre egy csalódott Bácsi Péter állt ki, akit az iráni Abdvali az első másodpercekben meglepett, és pontokat csinált rajta azáltal, hogy kiüldözte a szőnyegről. A magyar birkózó egy kétségbeesett próbálkozásból el tudta dobni álló helyzetből az iránit az első félidőben, de utána nem találta az ellenszerét, és győzelmével bronzérmet nyerő Abdvali a meccs alapján valóban jobban birkózott. Bácsi Madsen elleni, legalább részben igazságtalan veresége megtört egy olyan szériát, ami jóval többel kecsegtetett ennél az eredménynél.

Bácsi Péter (zöldben) és az iráni Szaid Abdevali elleni bronzmeccsén (kép: MTI / Kovács Tamás)

A nap másik reménysége a férfi párbajtőrcsapat volt, amely rögtön az ellen a Korea ellen kezdett a negyeddöntőben, amely soraiban tudta az Imre Gézát az egyéni döntőben drámai körülmények között legyőző Park Szangjong is. Izgalmas csörtében jól egészítették ki egymást a magyarok, még a leggyengébbnek tűnő Boczkó Gábornak is voltak jó pillanatai, és végül Rédli András magabiztos befejezésével túlléptünk az ázsiaiakon. Az elődöntőben a 2004-es és a 2008-as olimpiát is megnyerő (2012-ben nem rendeztek férfi párbajtőrcsapat-versenyt) francia csapat jött szembe, így finoman szólva nem a magyar csapat volt az esélyes. Ehhez képest hiába vezettek folyamatosan a franciák, nem tudtak öt tusnál jobban elhúzni, és a végjáték előtt ki is tudtak egyenlíteni a mieink. Az utolsó asszóra mindössze egy tusnyi előnnyel fordult a címvédő, de Yannick Borel nagyon nagyot vívott, így végül 45:40-re alulmaradtunk. A negyeddöntőben Venezuelát lemosó franciák csak velünk vívtak szoros meccset, hiszen a döntőben is fölényesen lépték le az olaszokat.

Rio de Janeiro, 2016. augusztus 14.
Imre Géza a csapat legbiztosabb pontja volt (kép: MTI / Czeglédi Zsolt)

Ránk az ukránok elleni bronzmeccs várt, amely egésze szokatlan módon több 0:0-s asszót is hozott (egy perc után véget vet a bíró az asszónak, ha nincs tus), és utána is lassacskán gyűltek a pontok. Folyamatosan tudtuk tartani a 3-4 tusnyi előnyt, aztán a vége előtt a Boczkó helyére beállt Somfai Péter ügyesen nyolcra növelte az előnyünket. Hihetetlennek látszott, hogy ezt innen el lehet veszíteni, és jó darabig Rédli ehhez méltón tartotta is az előnyt az utolsó asszóban. Az ukrán Nikisinnek azonban váratlanul valami átkattant, és elkezdte ledolgozni az előnyt. Amikor feljött összesítésben 37:36-ra, akkor baljós emlékek kezdtek ránk törni, de Rédli bevitt egy egylámpást, majd egy együttes találatot, és közben letelt az idő. Párbajtőrcsapatunk minden elismerést megérdemlő teljesítménnyel bronzérmet nyert.

Régen siklott magyar hajó olimpián ennyire előkelő helyen (kép:
MTI / Kovács Tamás)

A vitorlázás nem szokott központi szerepet betölteni a magyar olimpiai hangulatban, ám Berecz Zsombornak köszönhetően most mégis volt néhány napunk, amikor kellemesen meglepődve pillantgattunk este az aznapi futameredményekre. Berecz már a harmadik helyen is állt összesítésben, az utolsó futamokon viszont nem volt szerencséje, így sajnos nem jutott be az éremfutamba. Eddigi legjobb eredményét elérve 12. lett, ami a magyar vitorlázás erejét nézve kiváló teljesítmény. Tegnap zárult le a férfi és női szörfösök éremfutama, magyarok nélkül. A férfiaknál Gádorfalvi Áron 25., a nőknél Cholnoky Sára 23. lett összesítésben.

Erdélyi Zsófia a célba érkezik a nõi maratonfutáson (kép: MTI / Czeglédi Zsolt)

Ugyancsak tegnap rendezték a női maratonfutást, amelyben a magyarok számára a táv lefutása és a tisztes helytállás volt az elérhető cél. A 156 fős mezőnyben Erdélyi Zsófia az 52., Papp Krisztina a 65., Szabó Tünde pedig a 83. lett.

Utolsó csoportmeccsét játszotta vízilabdacsapatunk, amely nehézkesen, három döntetlennel indította az olimpiát, majd Japánt nagyon megverve kezdett lendületbe jönni. Tegnap a korábban az ausztrálokat és a szerbeket is legyőző, s így csoportelsőségre pályázó brazilok ellen ugortak medencébe a fiúk, és semmi esélyt nem adtak nekik. A 3:0-val végződő első negyed után is már sejthető volt, hogy ez nem az a meccs lesz, ahol a házigazda tovább szaporítja a bravúrjait, 5:0-s állásnál pedig tizennégy perc alatt eldőlt minden. Ezután jócskán visszavettünk az iramból, fejben talán már Montenegrónál jártak a játékosaink, és az utolsó két negyedet döntetlenre hozva, 10:6-ra győztünk Brazília ellen.