Szövetségek

Pár napja nyilatkoztam a Hitrádiónak, a Hit Gyülekezete rádiójának az egyik írásommal kapcsolatban. Értelemszerűen ők kerestek meg, mert olybá tűnt nekik, hogy bizonyos kérdésekben nézetazonosság áll fenn közöttünk, illetve bizonyos gondolataimat nyilvánosságukra érdemesnek találták.

Azt hihetnénk, egy normális világban a Hit Gyülekezete és én a politikai-ideológiai paletta két szélén helyezkedünk el, abban a boldogtalan hitben, hogy mindkettőnk számára fájdalmas annak a megtapasztalása, hogy a másikkal egy világban kénytelen létezni.

És mindketten nagyot tévednénk.

A liberalizmus világméretű győzelmére volt szükség, hogy rádöbbenjünk, milyen széles mezsgye is a normalitás, és mégis mennyire le lehet róla tévednie az embernek, ha a liberalizmus mételye összecsomózza az axonjait. Hála a liberalizmus tombolásának, ma együtt küzdünk, mondhatni vállt vállhoz vetve a liberálisok ellen, olyan emberek, akik még Isten létében sem tudunk közös álláspontra jutni. De abban tudunk, hogy a liberalizmus baromság, az ördög műve, a világban munkálkodó ostoba gonosz manifesztációja. Sőt személy szerint én még az ördögről is sokkal jobb véleménnyel vagyok, mint a liberálisokról. Gyanítom a Gyülekezet is.

De félretéve az iróniát, az embernek át kell értékelnie a szövetségi politikáját. Világunk sajátja, hogy a figyelmetlen szemlélő számára a Gonosz gyakrabban tűnik elő, mint a jó. A figyelmes szemlélő számtalan jót lelhet léte minden pillanatában. De azért a Gonosz itt ólálkodik a kertek alatt (városi viszonylatban a biogáz üzemen és a szeméttelepen túl). Néha szembe kell néznünk vele és le kell győznünk. (Jó nem tettem félre az iróniát, de ezt tényleg komolyan is gondolom.)

Ma eljutottunk oda, hogy a liberalizmus és az iszlamizmus elleni harcban (ez se semmi, hogy ezek hogyan keveredtek egymással szövetségbe) az emberi eszmetörténet minden irányzatának össze kell fognia (mindegyiknek, amelyik nem embercsoportok lemészárlásával lát neki a teremtésnek), mert különben el fogunk tűnni a semmibe.

Az emberi gondolkodás dichotóm, hajlamos fehérnek és feketének látni és láttatni a dolgokat. A valóságban azonban szinte soha nincs fekete és fehér. De nagyon ritkán, egyszer-egyszer, a szinte soha az ellenkezőjére fordul és a sors, a gondviselés egyértelmű kérdéseket tesz fel nekünk. Az elmúlt száz évben ezt már kétszer megtette. A kommunista-bolsevista ideológia és a nácizmus egy tőről fakadó elmebaja ugyanúgy a kereszténység és a zsidó vallás elpusztítását tűzte ki célul, nem csak eszméket, hanem embereket pusztítva, mint a liberalizmus és az iszlamizmus. A liberalizmus is nyugati ideológia, mint a kommunizmus és a nácizmus, de először fordul elő, hogy egy nyugati ideológia egy nem európai vallással összefogva akarja Európa több mint kétezer éves kulturális eredményeit teljesen és végérvényesen elpusztítani. A nácizmus és a kommunizmus Európa belső harcait tükrözte, viszont a liberalizmus, európai gyökerei ellenére nem európai ideológia már rég, hanem az európai sokszínűség, etnicitás és vallási türelem halálos ellensége.

Rá kell döbbennünk arra, hogy tényleg az európai emberen kívül álló erők támadnak minket.

Olyan univerzalisták, akiket mérhetetlen irigység is hajt, mert tudják, minden próbálkozásuk ellenére Európa volt a világ legjobb helye – még most is az. Ahogy minden mohamedán fundamentalista boldogtalan, ugyanúgy boldogtalan minden liberális fundamentalista is, mert értelmetlen szabadságeszménye elérhetetlen célként áll előtte és ezt tudja. Az iszlamista-liberális rokonság alapja ez, a mohamedán fundamentalisták sem lehetnek boldogok ebben a világban. Az univerzalista pusztítok egymásra találtak a normalitás elleni harcban. El kell pusztítaniuk minket, hogy ne szembesüljenek állandóan örömtelen létük ürességével.

Az európai kultúrák az öröm és elégedettség kultúrái, minden hibájuk és hanyatló voltuk ellenére. Etnikai, vallási, kulturális sokszínűségünk az erőnk, amelyet a békés évtizedekben mindig hihetetlen gazdagságot, elegendő szabadságot és szellemi pezsgést képes teremteni.

Szövetséget kell építenünk kicsiben és nagyban, helyben és az országok és nemzetek között, a kereszténység irányzatai között és a szekularizált tömegek között, akik még nem tudják, mit vesztettek és mit veszthetnek. Mindenki közelebb áll hozzánk itt Európában, mint a liberálisok és az iszlám. Sokkal-sokkal közelebb.

És itt a földön semmi sincs távolabb tőlünk, mint ez a bizarr szövetség.