Ez csak egy kibaszott sündisznó!

Most, hogy minden süni-gázoló autós feje fölött több évnyi börtönbüntetés veszélye lebeg, nyílt levélben fordulok dr. Jeney Ivánnéhoz, a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírójához, aki a minap három év börtönbüntetésre ítélte azt a hülyegyereket, aki kinyírt egy sünit.

Íme a nyílt levél a bírónőhöz:

Tisztelt dr. Jeney Ivánné bírónő!

Magácskának elgurult a gyógyszere? Ez csak egy kibaszott sündisznó volt!

A független bíróság ítéletét amúgy tiszteletben tartva és tudomásul véve, hogy a jogi végzettség, illetve a bírói rutin sem óv meg senkit attól, hogy beleháborodjon a trendi, de értelmetlen divathullámok áradásába, vagy, ami még rosszabb, ostoba áramlatokat meglovagolva, felelőtlenül keressen érvényesülést és népszerűséget.

Kevés tisztelettel: Ratius

Na, most, hogy ezen túl vagyunk, lássunk pár okos gondolatot a megfoghatatlan ítélettel kapcsolatban.

Állatos szenvedéspornó

Az állatkínzás fogalmát 2004-ben foglalta törvénybe az országgyűlés. A törvény indokolása szerint azért, mert Magyarországon olyan méreteket öltött az állatok bántalmazása, kínzása, hogy ez szükségessé tette az állatok elleni ilyen cselekmények büntethetővé tételét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletében megismétli ezt a gondolatot: „

Tekintettel arra, hogy egyre több hasonló bűncselekmény fordul elő, ezért a bíróság álláspontja szerint az ügyben enyhébb, rövidebb ideig tartó vagy végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása nem érte volna el a büntetés célját.”

Én meg hozzátenném: a törvény kriminalizál.

Amíg nem büntetendő valami, addig – hogy, hogy nem – egyetlen ilyen bűncselekmény sem fordul elő. Amikor meg büntethetővé válik, akkor meg igen. Sőt, egyre több, mert az a tény, hogy valami bűncselekmény lett, elég lassan kerül át a köztudatba, idő kell, míg a közvélemény bűnként azonosítja, míg a média felkapja. Az, hogy most több állatkínzás lenne, mint régen volt, egyszerű optikai csalódás, amely részben az állatvédelmi törvény megjelenésének, részben a média torzító hatásának következménye.

Amúgy meg nyilván pontosan ugyanannyi állatkínzó van, mint volt korábban. Miért lenne több?

Persze az, hogy a bírónő nem érti ezt az egyszerű összefüggést, csak szimpla butaság. Éppenséggel azonban olyan butaság, ami alkalmasint egy hülyegyerek életéből három évet is elvehet, s – börtöneink belső kultúráját ismerve – egy remekül kiképzett bűnözőt, vagy egy sokszorosan megerőszakolt testi-lelki nyomorékot adhat világunknak. (dr. Jeney Ivánné bírónő nagyobb dicsőségére…) Kár, hogy a törvény szövegezése ebből a szempontból nem őszinte, Jeneyné meg nem tanult az egyetemen semmit a jogalkotás társadalmi-politikai hátteréről. Az állatvédelmi törvény – meg sok efféle alkuparagrafus – indoklásában ugyanis valami ilyesminek kellene szerepelnie:

A végrehajtási utasításban meg oda kellene írni minden ilyen törvényhez (állatvédelem, holokauszttagadás, gyűlöletbeszéd, politikai korrektség, gender-hülyeség, stb.), hogy véletlenül se tessenek komolyan venni, mert azzal csak ártani tetszenek. Sokat. (Nem is vette komolyan mostanáig egyetlen felelős bíró sem ezt a marhaságot.)

Kinek a fejében?

Jeneyné azonban ennyi társadalomrombolással nem elégedett meg, és az ítélet indoklásába beleírt egy másik hajmeresztő ötletet is. Figyelem, igazi bulvárszemét következik. A bíróság közleményében felbukkanó gondolat mögött, a legprimitívebb lumpenlogika áll. A közlemény azt mondja, hogy

Én meg éppen most olvastam a Menekülés a 14-es táborból című könyvet, aminek főszereplője pont ilyen logika miatt tölti élete első két évtizedét a legnyomorúságosabb koncentrációs táborban. A kötetből kiderül, hogy egy 1972-es törvényben maga Kim Ir Szen fektette le az alapelvet: Az osztályellenséget, bárki is legyen az, harmadíziglen kell kiirtani.

Nyilván azért, mert az osztályellenség leszármazottai „KÖNNYEBBEN, illetőleg SOKKAL NAGYOBB ESÉLLYEL KÖVETNEK EL” mindenféle osztályellenségeskedést.

Hasonlóval próbálkoztak a nácik is, amikor valamelyik főhülyéjük kitalálta, hogy majd „tudományos” módszerrel, előre megállapítják, kiből lesz bűnöző, és az ilyen veszélyes alakokat mindjárt el is viszik kempingezni Dachauba. Meg persze most is akadnak túlszorgalmas idióták, akik azt hiszik, hogy a feltételezett tudományos eredmény és preventív kriminológia szűrés alapján jobb, vagy biztonságosabb hely lesz a világ. Nemrégiben olvastam, hogy az ultraliberális Kanadában letartóztattak valami szerencsétlen pedofilt, mert gyermeklány formájú szexbabát rendelt Japánból. Mintha nem lenne teljesen mindegy, milyen formájú műanyagtárgyat használ az a nyomorult az önkielégítéshez. Amíg igazi gyerekeket nem bánt, addig nem követ el bűncselekményt.

Akkor sem, ha a bíróság vagy a társadalom egyes rétegei, mondjuk, a fasiszták, a kommunisták, vagy a liberálisok azt feltételezik, hogy az ilyen emberek „KÖNNYEBBEN, illetőleg SOKKAL NAGYOBB ESÉLLYEL KÖVETNEK EL” pedofil bűncselekményeket.

Az európai jogrend ugyanis nem bünteti az esélyeket. Különösen nem bünteti a feltételezések alapján megfogalmazott esélyeket. Az állatkínzó elmebajából sem logikailag sem lélektanilag nem következik az, hogy

„KÖNNYEBBEN, illetőleg SOKKAL NAGYOBB ESÉLLYEL KÖVET EL HASONLÓ ERŐSZAKOS CSELEKMÉNYEKET AZ EMBERTÁRSAI SÉRELMÉRE IS.”

Ezt a következtetést csupán az ítélkező aggodalma szüli. Ebben a következtetésben a szenvedő állat látványához kapcsolódó bosszúvágy nyer igazolást. Azaz a következtetés az ítélkező fejében van. Hogy a valóságban, vagy az állatkínzó (gyermekszerű műanyagtárgyakkal szexelő, osztályellenség-leszármazott, stb.) lelkében is létezne, arról nincs tudásunk.

A világ nem jobb, hanem rosszabb, sokkal rosszabb hely lesz, ha feltételezések alapján ítélünk el embereket.

És ezt éppen egy bírónak illenék tudnia.