Tizenegy év

Tizenegy év. Ennyit kapott a lúgos gazember. Szerintem kevés.

Nemcsak azért kevés, mert – ahogy az lenni szokott – a tizenegyből nyolc sem lesz a végén, hanem azért, mert a bíróság nem vett figyelembe valami nagyon fontosat. Olyasmit persze, amire egyetlen bíróság sem lehetett volna tekintettel, talán igazi fogalmunk sincs erre a micsodára, mégis szigorúan, nagyon szigorúan kellene büntetni.

Idegen tempó

A savval, lúggal leöntött, megcsonkított asszonyok eleddig csak a külföldi hírekben bukkantak föl. Afganisztán hegyei között, Belső-Ázsia eldugott falvaiban volt olyan, hogy a férfi így büntette, mert azt gondolta, büntetheti feleségét vagy gyermekét.

Becsületgyilkosság. Megkövezés. Levágott orr. Megsebzett arc. Szembe loccsantott sav… Ezek eddig az iszlám világ sötét mélyéről érkeztek hozzánk.

Európában még a keresztény fundamentalizmus legnyomasztóbb évszázadaiban, a boszorkányégető, eretnekgyötrő inkvizíció által uralt korai újkorban is ritkaság volt az efféle agresszió.

Arról ugyan volt vita, hogy van-e a nőknek lelke, de az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy nem tulajdona a férjének, szabad ember, ha persze szabadsága jóval korlátozottabb is volt, mint a férfiaké. Megcsonkítani a hűtlen asszonyt, Európában éppen olyan elképzelhetetlen volt, mint akármilyen más módon tulajdonjogot formálni rá.

Emberölési szándék?

Öt évvel ezelőtt mégis megtörtént ez a borzalom Magyarországon, s az évek óta húzódó ügyben a Kúria most megfellebbezhetetlen ítéletet hozott: a volt doktor előre kitervelt módon, orvosi esküjét semmibe véve, különös kegyetlenséggel vitte végbe csonkító támadását, miközben mindenféle mellékbűncselekményeket is elkövetett – magánlaksértés, kifosztás, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, okirattal visszaélés, személyi szabadság megsértése – ilyeneket.

Viszont végül nem „eshetőleges emberölési szándék” miatt ítélték el, ahogy a vád szerette volna, (hiszen az elkövető tudatában volt annak, hogy a sértett meghalhat), hanem csupán életveszélyt okozó testi sértésben találták bűnösnek.

Valójában az történt, hogy ez az erőszakos bitang áldozatát megkötözte, kábító injekciót adott be neki, majd levetkőztette, nemi szervét és annak környékét maró lúggal leöntötte, nyilván azért, hogy soha többé ne élhessen szexuális életet. Úgy is lett. A maró anyag teljesen szétroncsolta a nő nemi szervét, így szerelemről, nemi örömről a jövőben szó sem lehet. A nő több beavatkozáson van már túl, átmenetileg még a vizeletürítési képességét is tönkretette a támadó.

Veszélyes a társadalomra

Szeretnék itt emlékeztetni arra, hogy ez a vadállat volt barátnőjét támadta meg, miután a nő pár hónappal korábban szakított vele.

Szerelemféltés, így nevezi a jog, féltékenység, mondjuk mindközönségesen, de itt valójában sokkal többről van szó. Arról, hogy léteznek a mi világunkban olyan emberek, nem is kevesen, akik tulajdonunkak tekintenek másokat. Léteznek szülők, akik a szülői felelősséget a gyermek feletti tulajdonjoggal azonosítják, léteznek férjek és élettársak, akik a maguk birtokának tekintik párjukat, s gazdaként követelik a hűséget.

Pedig a hűség személyes döntés. Kikényszeríthetetlen.

Sokszor nem is a párjához, hanem a kapcsolathoz, a családhoz hűséges az ember. De akár így, akár úgy, a birtoklás igényét, a másik kisajátítására való törekvést a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.

A bíróság azt mondta, hogy a vádlott személyisége is veszélyes a társadalomra. De gyanítom, nem mérte föl, hogy milyen nagyon veszélyes. Ez az ember úgy viselkedik, mint egy rabszolgatartó. S nem csak a szavak vagy gesztusok szintjén, hanem a legbrutálisabb agresszió terében. Olyan, mintha egy náci otthon elgázosítaná a szomszéd zsidó bácsit, vagy valami fundamentalista megégetné a hátsó udvarban istentagadó kollégáját.

A tulajdonlás ötlete semmilyen módon nem tolerálható.

Ezt önmagában is súlyos kihágásként kellene büntetni Európában, különösen most, hogy százezerszám érkeznek olyan férfiak a földrészünkre, akik birtokuknak tartják a nőket, gyerekeket.

Hadd tegyek még egy megjegyzést! Ha előfordul, mert sajnos előfordul, hogy a felszarvazott, elhagyott férfi hírtelen felindulásból, kontrollvesztett állapotban megöli hűtlen asszonyát, az nyilván rettenetes, megbocsájthatatlan gyilkosság. Morális világrendünket azonban nem fenyegeti. Elítéljük, majd napirendre térünk fölötte: Van ilyen.

De ha valaki előre megfontolt szándékkal, megcsonkítja, s ezzel örök életére kínszenvedésre ítéli áldozatát, hát olyan meg nincs. Hát az tűrhetetlen.