Fékezett habzású hülyeség

Brutális rombolást vitt végbe a féktelen internetes idiotizmus és liberális ideológia példátlanul káros párosítása. A hülyeségre persze korábban is vevő volt a szellemi alultápláltak széles rétege, ment a horoszkóp meg marxizmus-leninizmus, de régebben azért létezett az értelemnek tapintható nívója, ami alá nem illett tartósan leereszkedni. Mára nem, hogy az efféle kulturális illemtől voltunk kénytelenek elbúcsúzni, de a mérce is semmivé lett.

Ideje újjáépíteni.

Édeshármas

A minap valaha értelmes barátommal töltöttem egy estét, s döbbenten szembesültem azzal, hogy a közelmúltban belelapozhatott a legostobább ötletek gyűjteményébe, vagy megismerkedett valami posztmodern, posztracionális guruval, és most, elhagyva józan eszét, mindenféle alternatív világmagyarázatokkal szórakoztatott. Elmondta, miért tarthatatlan az evolúció-elmélet, felvetette, hogy nem is kellene húst ennünk, kifejtette, hogy a társadalmi elvárások olyan teherként nehezednek a vállára, amitől nagyon jó lenne megszabadulni, s nem utolsó sorban önazonosságával is elégedetlen, bármit jelentsen ez…

Igyekeztem visszaterelni a végiggondolhatóság, az ész és az értelem barátságos világába, ahol okok és okozatok ölelgetik egymást, s a racionalitással összebújva hozzák össze a világ legizgalmasabb édeshármasát.

Azt hiszem, nem jártam sikerrel. Az áltudományos elmezavarok, a tudományhelyettesítő rögeszmék ellen mindaddig reménytelenül sziszifuszi küzdelmet vívnak a józan ész barátai, ameddig az agresszív tévtanok nem lesznek visszanyesve, nem lesznek a helyükre pofozva, nem lesznek visszautasítva oda ahová valók, a szórakoztató bolondériák mosolyt keltő világába.

Atomtöltet

Meg kell fékezni a tomboló butaságjárványt, mert – szemben szabadelvű barátaink és liberális ellenfeleink megengedő véleményével – az ostobaság térnyerése rendkívüli károkat okoz.

A fékeveszett butaság nemcsak azzal kezdi ki az élet normalitását, amit állít, hanem azzal is, hogy légbőlkapott állításait a tudomány kipróbált, kísérletekkel igazolt állításaival egy szintre hazudja.

S persze azzal is, hogy az adott téveszme hívei érdekérvényesítő csoportként is részt kérnek az állam által elismert és védelmezett kisebbségek sorában.

Mondok egy példát: A holokauszttagadás kérdése néhány évvel ezelőtt csak néhány beteg elme problémája volt. Kevesen tagadták zsidó genocídium tényét, még kevesebbeket zavart a tagadás ténye. Mára azonban büntetőjogi kategória lett.

Számos országban járt be hasonló utat a gender-fantázia. A társadalmi nem fogalmából választható nemi identitás, kisfiúk és kislányok helyett nem nélküli óvodás-pajtások, s mára a környezettől is megkövetelhető, a büntetőjog eszközeivel kierőszakolható folyékony nemi önazonosítás lett. Ma Magyarországon e romboló érdekérvényesítéshez ugyancsak közel került a gender-felfogás. A közbeszéd része lett, egyetemi katedrát ácsolt magának, évről évre parádé ünnepli téveszméit, külföldi példákra hivatkozhat, miközben nyilvánvalóan nem más, mint dübörgő ideológiai fegyver, az újbaloldali társadalomkép ránkrobbantásához szolgáló atomtöltet.

Biztos alapokon

Hogy meg kell-e fékezni az efféle agresszív agymosodák térnyerését, az nem kétséges. Hogy a szektás gender-kulturkampf támadásait vissza kell vernünk, az magától értetődik. Hogy mindenféle háborodott társadalommérnökösködést vissza kell utasítanunk, az éppen olyan világos, mint ahogyan vissza kell utasítanunk a tényvilág egyrészt-másrészt méricskélését, a relatív igazságok hazug valóságábrázolását.

Egyetlen valóság létezik: az, amelyben a Föld nem lapos, hanem geoid, amelyben az oltások a népegészségügy legnagyszerűbb sikertörténetei, amelyben az evolúció a kemény tudomány finomítható, de nem megkérdőjelezhető elmélete, amelyben az ember megeszi a haszonállatokat, és amelyen a férfiak férfiak a nők meg nők.

Nincs miért elhagynunk ezt az alapot.