Pesti Srácok

Harmadik nem

Harmadik nem

Németországban bevezetik a harmadik nemet. Vagy mit. Másképp fogalmazva: a nő és a férfi nemi státuszon kívül, ami eddig az anyakönyvben szerepelhetett, bevezetnek egy harmadik lehetőséget is, a „divers-t”. A különfélét.

A társadalmilag roppant fejlett németeknél eddig is volt harmadik lehetőség, miszerint nem kellett megjelölni valakinek a nemét. Nem volt kötelező kitölteni a rubrikát, hátha ettől megnyugszanak a kedélyek. Nem nyugodtak meg, eljogászkodták magukat a különféle nemig is. Formálisan persze semmi baj nincs ezzel a dologgal, nő a szabadság, csökkennek a jogsértések, diadalt ül a jogászi okoskodás, és a hagyományos német pártok egy nagy multikulturális, transzszexuális ölelésben összeforrva teszik össze azt, amijük van. És amijük nincs. Joguk van hozzá, szatyrot meg addig tegyenek félre, amíg nem tiltja be Brüsszel.

De mi lesz a pszichiátriai tünetekkel?

PestiSracok facebook image

A német alkotmánybírák és a német politikusok annyira hülyék, hogy már a legelemibb szinten sem értik, mit cselekszenek. Németországban ugyanis nem mást tettek, mint megszüntették a tény alapú nemi nyilvántartást. Eddig ugyanis minden emberről nyilvántartották azt a tényt, hogy az illető külső nemi jegyei alapján születésekor fiú volt-e avagy lány. Ez legalább annyira fontos, mint a vércsoport meg az összes többi ilyen adat, amit feljegyeznek születéskor.

Ezek egy ténykérdések ugyanis. Nem lehet dönteni róluk.

Ha mégis nem lehetett eldönteni, akkor olyan súlyos defektusról volt szó az egyén esetében, ami szinte bizonyosan egyéb rendellenességekkel is együtt jár. De ilyen nagyon ritkán is fordul elő, a született gyermekek elenyésző százaléka szenved ilyen genetikai betegségben. Nem is róluk hoztak döntést.

Németországban ezentúl nem azt tarják nyilván az anyakönyvekben, hogy ki milyen biológiai nemmel rendelkezik, hanem azt, hogy ki mit gondol magáról. Egy fiziológiai tényről áttérnek egy pszichológiai vélelemre. Ugyanis az a dolog jellegéből eredően eldönthetetlen, hogy valaki minek gondolja magát, csak azt tudhatjuk, hogy erről mit mond. Amíg egy biológiai tényhez ragaszkodtunk, a külső nemi jegyekhez, addig mindenki kénytelen volt ezzel a ténnyel kezdeni valamit. Most Németországban kimondták, hogy a biológiai tények nincsenek hatással a társadalmi, sőt a pszichológiai jelenségekre sem.

A biológiai nem nem szolgálhat hivatkozással névadásra, nevelésre, ruhaviselési döntésre, pisilési módozatra, teherbeesésre, semmire sem, mert a társadalom vezetői szerint azok irrelevánsak az egyén jogaihoz képest.

Az egyén azon jogához képest, hogy olyan identitást válasszon magának, amilyet a tünetei diktálnak.

Tehát ha valaki egy kecskerágó (növény) és egy halványkék kommunális szarszippantó gép szerelemgyerekének gondolja magát, szülési segélyt kér, de a férfivécébe jár, ahol ráül a piszoárra, majd bepereli az üzemeltetőt, hogy az kényelmetlen volt és nem volt tiszta sem, akkor ezen megnyilvánulásai közül egyikre sem vonhatjuk fel a szemöldökünket kérdően. Cselekményét és igényeit egyedül az alapvető emberi jogai alapján kell megítélni, nekünk meg kötelességünk elfogadni őt így, ahogy van.

Se lány, se fiú delikvenseink tömeges felbukkanása Némethonban különösen azért vicces, mer honi zakkant liberálisaink épp a napokban henteregtek a földön, összekarmolászva magukat, hogy a genderelmélet hardcore természettudomány és a nők és a férfiak viszonyát meg helyzetét kutatja csupán, és szó sincs arról, hogy a kis Lujzikákat és Pistikéket úgy tájékoztatjuk, hogy cserélhetnek. Habár, ez igazából szűkítése ennek az őrületnek, hiszen a kis Pistikéket és a kis Lujzikákat csak az aberráltak egy csoportja akarja valamilyen szexuális perverzió elfogadó alanyává nevelni, mások arra buzdítják őket, hogy semmivé ne legyenek, embernek sem kell lenniük.

A liberalizmus ideológiája, aminek a gender-elmélet a szerves része, immár demonstratíve elfordult a létező valóságtól és annak tényeitől. Sőt, harsogva tagadja azokat, és az embert csak mint jogok birtokosát értelmezi. De csak akkor, ha az kész megtagadni minden emberi és legújabban biológiai „hagyományt” is.

Azokat viszont, akik a saját kultúrájuk történetét és jelenlegi állapotát létük és identitásuk meghatározójának tekintik, ki akarja zárni az ember fogalmából.

Minden egyes lépés, amely a nyilvánvaló, valóságból származó és kétségbevonhatatlan tények kiiktatását szolgálja, egy újabb szög a normalitás koporsójába.

  • Aki nem identikus a biológiai nemével, vagyis a saját testével, az beteg.
  • Aki nem identikus a biológia nemével és nincs betegségtudata az még betegebb.
  • Aki azt gondolja, hogy ez nem betegség, hanem az ember személyiségének kiterjesztése, javítása az meg a legbetegebb.

A genderesek meg ostobák és elmebetegek egyszerre, ezt a szemükbe nézve kell elmondanunk nekik.